Az Aranykapu Zenekar 2013-ban alakult. A trió célja a kezdetektől fogva nem más, mint egyedi hangzásvilággal megszólítani a fiatal generációt, átadva így gazdag és folyamatosan bővülő zenei- és anyanyelvi értékeinket. Hogy mennyire sikerült az elmúlt években ez a csapatnak, és hogy pontosan mivel lehet bearanyozni az 1-10 éves korosztály szívét, erről is kérdeztük Töreky Zsuzsit, a zenekar énekesnőjét.
– Dolgosan teltek az elmúlt hónapok az Aranykapu életében. Gyakorlatilag az idei nyáron fellépést-fellépés követett? Számoltátok, hogy hány helyen jártatok?
– Valóban sok fellépésünk volt a nyáron, és boldogok voltunk, hiszen július közepén már megünnepelhettük a 300. koncertünket is! Nagy dolog ez egy zenekar életében, pláne ha még csak három és fél éves. Belföldön és külföldön egyaránt koncerteztünk az elmúlt időszakban. Hatalmas élmény volt, amikor először léphettünk fel az ország határain túl. Kint élő magyar közösségek meghívására érkeztünk például Felvidékre, de többször jártunk Ausztriában, aztán két éve Írországba mentünk, majd tavaly volt egy öt nagyvárost felölelő németországi turnénk. Idén ősszel is megyünk Németországba és Felvidékre is. Hazánkat képviselni nagy felelősség és öröm is egyben.
– Van olyan hely, ami különösen közel áll hozzátok?
– Az-az igazság, hogy mindenhová szeretünk menni. Győrbe és környékére azért, mert sokan ismernek és szeretnek minket, és ezt persze mi is viszonozzuk. Ha pedig olyan helyre hívnak minket, ahol addig még nem jártunk, azt azért szeretjük, mert másfajta kihívást jelent. A legfontosabb, hogy együtt zenéljünk, hisz ez hatalmas örömet szerez nekünk is, talán ezt az összetartozást, ezt a harmóniát érzi a közönségünk.
– A fellépések mellett azonban másra is jutott idő, már ami a zenekar tevékenységét illeti. Mi az amin a háttérben munkálkodtatok?
– Tavasztól egészen idáig a hatodik lemezünkön dolgoztunk, de ezt a munkát több hónappal megelőzte a dalszerzés, mely Kiss Krisztiánnak köszönhető. Lőrincz Tamás, a zenekar harmadik tagja is rendkívül kreatív ötletekkel viszi előbbre a közös munkánkat. Inspiráljuk egymást, és ez a közös jövő szempontjából is nagyon fontos. Emellett a napokban debütált harmadik videóklippünk, mely a lemez címadó dalából, a Szellőből született, ez egyben az első saját dala a zenekarnak. Sokat dolgoztunk rajta, kiváló operatőrünkkel, Wittmann Csabával és grafikusunkkal, Porpáczy Zoltánnal. Reméljük szeretni fogja a közönség, hiszen ez a legfontosabb! Október elsején, a Zene Világnapján jelenik majd meg a kész, közel egy órás lemez. Öt saját dallal készülünk, és az öt eddigi lemezből egy hosszabb válogatás is kerül az albumba. Izgalmas, változatos anyag, mellyel szerettük volna megmutatni mindazt, amit számunkra az Aranykapu jelent. Itt szeretném megemlíteni Bácskay Péter nevét, aki minden lemezünk kiváló hangmérnöke, ismét nagyszerű, profi munkát végzett.
– Nagyon sok, talán bátran kijelenthetjük, hogy egyre több olyan zenekar van, akik a gyerekeket próbálják megszólítani dalaikon keresztül. Mi kell ahhoz, hogy egy csapat fent tudjon maradni, és mi kell ahhoz, hogy egyáltalán elnyerjék az apró közönség szívét?
– Ahhoz, hogy egy zenekar működni tudjon, nagyon sok mindennek össze kell állnia, rendkívül sok mögöttes munka van mind a koncertjeink, mind pedig a lemezeink mögött, főként azért, mert az albumaink nagyrészt saját erőből kerülnek a piacra. De természetesen vannak támogatóink, akiknek nagyon hálásak vagyunk. Rengeteget utazunk, kitartónak, rugalmasnak kell lennünk, és alkalmazkodnunk kell a különböző helyszínek adottságaihoz. Jó, minőségi zenéket kell írni, hiszen a kisgyermekek ebben a korban a legérzékenyebbek, mindent befogadnak, de ha valami nem tetszik nekik, azt is őszintén megmondják. Azt szoktuk mondani, hogy a mi zenénk, illetve a népdalok feldolgozása a gyermeklélekhez közel áll. Különleges hangzásvilággal adjuk át ezt a zenei kincset. Nincs két egyforma koncertünk, hiszen mindig több tervvel készülünk, az épp aktuális gyermeki életkorhoz, a koncerten lévő gyerekek hangulatához alkalmazkodunk és ha úgy látjuk, tudunk váltani. Koncertjeinken megszólal a nagybőgő, a gitár, a cajon, az udu, a harangjáték, valamint a zongora, ami már önmagában is izgalmas. Repertoárunkat kibővítettük, hiszen már nemcsak a legapróbbaknak zenélünk, hanem van külön óvodásoknak, iskolásoknak és felnőtteknek szóló műsorunk.
– Mi a tapasztalatotok: mennyire játszik fontos szerepet egy-egy fellépésen az interakció, az, hogy bevonjátok a gyerekeket az előadásba?
– Nagyon fontosnak tartjuk, hiszen a közös élmény marad meg mindig a gyermekekben. Ezért van az, hogy többször is lemegyek hozzájuk a színpadról, táncolunk, népi játékokat játszunk, együtt tapsolunk, énekelünk vagy épp megjelenik Gólya bácsi, aki egy életnagyságú bábfigura, egyszerűen imádják a gyerekek. Szerencsére a szülők is tudják, milyen élmény az egy kisgyermeknek, ha ők maguk is beállnak egy-egy ilyen játékba, így sokszor az anyukák és az apukák is velünk körjátékoznak, táncolnak. Mi szülők példák vagyunk csemetéink szemében.
– Az interakció igaz a Kerekítő foglalkozásokra is, melyek a tanévkezdéssel ismét útjára indultak. Mit érdemes tudni ezekről a találkozókról: kiknek szólnak, mi a célja, egyáltalán hogyan kell elképzelni egy-egy ilyen foglalkozást?
– A Kerekítő foglalkozások 0-3 éves korú gyerekeknek és szüleiknek szólnak. Célunk, hogy a Kerekítő kötetekben megjelent ölbéli játékokat, illetve sok-sok magyar népdalt életre keltsünk és éljük át együtt a játék adta örömöket. Ezeken a foglalkozásokon körben ülünk, de természetesen semmi kötelező nincsen. Vannak visszatérő dalok, amelyek mindig a megszokott rendben szólalnak meg, hogy biztonságot nyújtsunk a gyerekeknek. Emellett mindig viszek több új ölbéli játékot (lovagoltatót, tenyeresdit, hintáztatót, ringatót), amivel az anyuka bővítheti tudását, és otthon bármikor felelevenítheti a kisgyermekével. Egy-egy ilyen foglalkozás alatt fejlődik a picik zenei- és ritmusérzéke, a mozgáskoordinációjuk, a testtudatuk, a testérzékelésük, bővül a szókincsük, nem beszélve a legfontosabbról, hogy mivel ez mind bizalmi játék is egyben, baba-mama között sokkal erősebb kötödés alakul ki. Sokféle játékmódot is mutatok a mamáknak, így aki egy évig heti rendszerességgel jár, legalább 90-100 játékkal lesz gazdagabb. Hatalmas öröm nap mint nap látni, ahogy ezeket a játékokat játsszák az anyukák, vagy apukák, gyermekeikkel. Látni a játék adta önfeledt élményt!
– Különleges hangszerekkel is igyekeztek megismertetni a csöppségeket. Ennek több oka lehet, az egyik talán az, hogy új hangzásvilággal találkozzanak a foglalkozások résztvevői.
– Igen, ez így van. A foglalkozásokon gitáron, furulyán játszom, illetve egyéb népi hangutánzó eszközökön is, így megszólal a nádiduda, az odúsíp, a csicsergő, a csettegő, és a brekegő. Izgalmas kis hangszerek, nagyon szeretik mindet a kicsik.
– A koncerteken vagy akár a Kerekítőkön a szülők is fantasztikusan érzik magukat. Neked mi a tapasztalatod?
– Én is úgy érzem és tapasztalom, hogy boldogok a szülők, hogy újra átélhetjük ezeket a több száz éves játékokat. Ami ugyanis hagyományos, az nem feltétlenül ósdi. Sőt, ezek a dalok és mondókák kiállták az idő próbáját, és ugyanolyan lelkesen lehet őket játszani, mint nagyanyáink idején. Büszke vagyok a hozzám járó családokra, a csöppségek a zene hatására sokkal gyorsabban fejlődnek, érzelmileg, értelmileg nyitottabbá válnak. Egyben szocializálódnak is, hiszen ez az első nagyobb közösség, ahová tartoznak, ahol örömmel fogadják őket.
– Új album, új videoklip! Kell ennél több?
– A folyamatos, sok munka meghozza gyümölcsét, ez nekünk most az új lemez lesz! Nagyon várjuk a reakciókat, hiszen ez az első lemez, melyen nemcsak népdalokat dolgoztunk fel, hanem megszólalnak saját dalaink is. Reméljük sok helyen bemutathatjuk Szellő című új albumunkat, várjuk a fellépéseket, és a családokkal, a gyerekekkel való találkozást.
Hírek
