Jöhet egy kis populáris rockabilly, egy csipetnyi countryval?

A 2010-ben alakult Nyughatatlan zenekar az NKA támogatásával tavasszal bejárta az ország klubjait. A 15 állomásos turnén szép számmal fogyott a zenekar harmadik nagylemeze is, a 2016-os Földobom idén aranylemez lett. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy belehallgatunk ebbe a korongba, és közkívánatra leírjuk, hogy vajon milyen zenéket tolna Johnny Cash, ha ma élne, itt Budapesten, és mondjuk, „csupán” amolyan egy lenne közülünk.

Talán a fenti soroknál nem is kellene többet megsúgnunk ahhoz, hogy ez a lemez, a teljes zenei anyagával együtt máris érdekes legyen, mégis kihagyhatatlan információ, hogy a Nyughatatlan zenekarnak valóban volt, és van is köze a rockabilly egyik atyjához, hiszen kezdetben Johnny Cash dalokkal indítottak. Majd addig-addig játszották csaknem ronggyá a legendás slágereket, dolgoztak át a mai napig zenetörténetileg meghatározó nótákat, mígnem ebből egyszer csak elkezdtek amolyan rockabilly utóízű, de egy kicsit modernebb, vagy ha akarjuk, mondhatjuk úgy, hogy populárisabb, saját dalok születni.

Ezzel pedig a zenekar – valószínűleg minden szándékosság nélkül – megépített egy új zenei hidat, elérhetővé téve a populárisabb ízlésű zenehallgatók számára is a tömegek által méltán rajongott rockabilly feelinget. A kapuk kitárultak, a Nyughatatlan tagsága pedig nem tétlenkedett, megírták a 2016 végén megjelent, mára aranylemezzé avanzsált Feldobom című korong trackjeit, hogy a már meglévő közönségükbe újabb tagokat hódítsanak.

S ha már hódítás, nem feledkezhetünk meg a lemez slágergyanús felvételéről, a Vitorláshajóról sem, ami tulajdonképpen egyfajta nyári kalandot mesél el, természetesen azt is amolyan „nyughatatlanul”, annak minden bájával és izgalmával együtt.

Persze az éppen slágernek kikiáltott dal mellett még akad néhány bárhol szabadon dúdolgatható, fülbemászó muzsika a Feldobom-on, amik valóban feldobnak, még ha a lemez nem is egy ilyen hasamra ütök hasonlat alapján kapta a nevét. De itt és most nem is ez lenne a lényeg, hanem a nagybetűs összhatás, ami olyan ritkán sül el spontán jól: szóval végre egy mindenféle indokolatlan manírt, felesleges sallangot és bármiféle sablonosságot mellőző albummal sikerült megismerkednünk, ezt az élményt pedig csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki szeret pozitív értelemben megsemmisülni, a hétköznapokról ugyanúgy agyalni, mint az élet nagy dolgairól – valamint hogy is mondják? Elvarázsolódni..

– Soleil –

[2017.09.29.]