Dóka Attilára ismét érdemes figyelni

Dóka Attila neve sokáig elsősorban zenészként volt ismert. Dalszövegeiben és zenéiben érzékenyen nyúlt olyan témákhoz, mint a szerelem, az elmúlás vagy éppen a hit. Most viszont új művészi területre lép: Téged című első verseskötete nem csupán a dalszöveg líraiságát viszi tovább, hanem egy olyan tiszta, költői nyelvet formál, amely önmagában is megáll – zene nélkül is.

A kötet világában a hétköznapok apró jelenetei és kulturális utalások egyaránt helyet kapnak. A versekben megfigyelhetők a megélt pillanatok finomságai, a belső utazás rezdülései és az általánossá váló személyes érzések. A címadó vers is ezt az ívet követi: miközben valakihez szól, mindenkihez elér. A megszólítás intimitása így válik egyetemes gesztussá – az egyesből kiindulva az általánost keresi. A kötet nem zár be, nem állít, hanem megnyit, és olvasásra hív.

A versek mögött gyakran áll egy konkrét, hús-vér alak – különösen igaz ez a Téged című versre, amely nőnapra íródott, egy meghatározó személyes élmény nyomán. A költő mégsem akar naplószerű lenyomatokat készíteni. Inkább a tapasztalat lényegét ragadja meg: „amikor a vers megszületik, kilép az író és az ihletett közti térből, és elindul az olvasó felé.” Ezzel a lépéssel a személyes érzés mindenki számára hozzáférhetővé válik. A „te” egyszerre lesz az, akit ismerünk, és az is, akit csak érzünk valahol belül.

A kötetben jelen lévő spirituális réteg sem klasszikus értelemben vett hitvallás. Sokkal inkább egyfajta nyitottság a másik ember belső világára. A költő nem a saját hitét állítja középpontba, hanem azt, amit másokon keresztül megtapasztal. „Gyakran érzem, hogy mások érzéseit írom le – mintha átszűrném magamon a világuk mozdulatait.” Egy-egy vers nem saját élményből, hanem figyelemből születik: egy mozdulat, egy arc, egy csendes jelenlét képes elindítani a belső folyamatot, amelynek végeredménye a vers.

A versírás Dóka Attila számára nem formai gyakorlat, hanem egyfajta szertartás. „Olykor olyan, mint egy ima – csendes, befelé forduló, kereső.” Olyan kérdéseket is meg tud így fogalmazni, amelyek beszélgetésben nem születnének meg. A költészet egyszerre kérdez és válaszol, néha anélkül, hogy bármit is véglegesen kijelentene.

A Téged megjelenése kapcsán sokan rákérdeztek arra is, miért csak most született meg az első verseskötet. A válasz nem stratégiai döntés volt, hanem belső szükségszerűség. A zene, a dalszerzés korábban teljesen kitöltötte kreatív terét. A dallamok állandóan jelen voltak, sokszor éjszaka is feljegyezte őket, hogy el ne vesszenek. „A zene számomra sosem háttér – hanem jelenlét.” Ez a folyamatos jelenlét azonban azt is jelentette, hogy a versíráshoz el kellett csendesítenie magában a dallamot. Tudatosan kellett „lecsavarni a hangerőt”, hogy a szöveg ne versszerű dalszöveg legyen, hanem önálló költemény. Ez a tudatos csend hozta meg a kötet anyagát.

A versekben hangsúlyosan jelen vannak a nők – különböző alkatok, emlékek, hangulatok. Vannak nevesített és névtelen alakok is. A költő azonban nem dokumentálni akar, hanem általánosítani: nem a személy a fontos, hanem a nyom, amit maga után hagy. „A nő számomra nem esztétikai téma, hanem érzékenység katalizátora. A költészet nem birtoklás, hanem figyelem. És a név elhagyása is ennek a figyelemnek a része.”

Dóka Attila jelenleg is ír – versek és dallamok egyaránt születnek. Nem tudatosan, nem célra tartva, hanem mert ez a működésmódja. A zene és a költészet nem különül el benne: „mint két testvérhang, akik ugyanabban az erdőben sétálnak, csak más ösvényen.” Az egyik kimondja, amit a másik csak sejtet. És ettől válik teljessé.

A kötet a Papirusz Book Kiadó gondozásában jelent meg, országszerte elérhető a könyvesboltokban, valamint online felületeken is. A Téged című verseskönyvet Lutter Imre ajánlásával, Juhász Melinda előszavával és fotóival jelentették meg. Dóka Attilával és első kötetével személyesen is találkozhatnak az érdeklődők a 96. Ünnepi Könyvhéten, június 13-án, 15:00 órakor, a Vigadó téri színpadon.

[2025.04.30.]