Dorian Gray - "Aztán egyszer megtörténik az, amitől a legjobban félünk…" - interjú Gubik Petrával

Januárban mutatta be a Budapesti Operettszínház  Várkonyi Mátyás (zene és szöveg), Ács János és Gunar Braunke (szöveg), Dorian Gray című musicaljét. A darab Oscar Wilde Dorian Gray képmása című regénye alapján készült. Az interjúsorozat második részeként Gubik Petrát, a musical női főszereplőjét kérdeztem a darabhoz kapcsolódó érzéseiről, gondolatairól.
 

Wilde regénye kíméletlen őszinteséggel írja le a XIX. századi társadalom züllöttségét, ahol csak a külcsín és a hedonizmus számít. Dorian egy csinos és gazdag fiatalember, aki modellt áll festő barátjának. A festmény csodálatosan sikerül, szinte életre kel. Doriant megigézi a festmény és saját szépsége, ami az előbbivel szemben mulandó, így akár a lelkét is eladná, hogy a festmény öregedjen helyette. Kívánsága teljesül és Doriant egyre mélyebbre rántja a bűnben a tudat, hogy bármit megtehet következmények nélkül. A regényből 2009-ben zseniális film adaptáció készült Oliver Parker rendezésében, Ben Barnes és Colin Firth főszereplésével.

Olvastad a könyvet, láttad a filmet, vagy teljesen a saját elképzelésed alapján formáltad meg Sybil Vane szerepét?

Ismerem Oscar Wilde regényét, a filmet is láttam, de a szerepet magamból formáltam. Sybil egy fiatal színésznő, aki a Shakespear-i szerelemben hisz, él, létezik és issza annak minden szavát. Dorian az ő Rómeója, de olyan ez, mint amikor az ember igazán nem is a partnerét látja, hanem felépíti a másikat olyas valakivé, akit ő az álmaiban elképzel maga mellé, akire igazán vágyik és szüksége van. Aztán egyszer megtörténik az, amitől a legjobban félünk, kitisztul a kép és rádöbbenünk minden csak színház, ámítás, hazugság. Epizód szerep, de ebben a darabban, mindenki főszereplő, a kar is, ez a produkció kulcsa.

Láttad a Rock Színházas előadást (felvételről)?

Az egész előadást egyben nem volt szerencsém megnézni felvételen, részekben csak, de nem is baj ez, hiszen akkor akaratlanul is hajlamos az emberbe beidegződni egy-két dolog. Mi most valami újat szerettünk volna csinálni. Megtiszteltetés a színpadra lépni ebben a szerepben, tudva, hogy huszonnyolc évvel ezelőtt kik játszottak ebben a darabban, csak egy párat említsek; Nagy Anikó, Malek Andrea Sybilként, Csengeri Attila, az akkori Dorian, aki most is a produkció részese, Basilként, csakúgy, mint Papadimitriu Athina, aki ugyanazt a karaktert kelti életre, amit anno a legendás Rock Színházi előadásban, valamint Ulmann Zsuzsa és Petridisz Hrisztosz kollégáim. A próbafolyamat alatt egy családdá kovácsolódtunk, szerintem az mindent elárul, ha a színész várja, hogy mikor érkezik a következő előadás időpont, akkor jó, akkor élvezi, amit csinál.

„Nem szabad rendezőként előre tolakodnom, észrevétlen akarok maradni. Az a dolgom, hogy a színészeket végig vezessem azon az úton, amit szerepük szerint be kell járniuk.” – mondta Réthly Attila
Mennyire volt ez így és neked, színészként ez a fajta szabadság mit jelentett?

Attilával volt szerencsém már több alkalommal együtt dolgoznom, mind prózai, mind zenés darabban és minden egyes percért hálás vagyok. A Belvárosi Színházban most is játsszuk a Love, Love, Love című családi drámát, szatirikus vígjátékot. Atti egy nagyon különleges ember, ritka az ilyen. Úgy vélem borzasztó finomsággal kezelte a darabot, mégis kellően érzékeltetve és kidomborítva a történet rideg, valós, kiábrándító mondanivalóját, anélkül, hogy az ízléstelenségbe csapna át. Ehhez persze hozzátartozik Bodor Johanna koreográfusasszony profizmusa és szakértelme, hogy milyen összhangban tudtak dolgozni Attilával, befejezve és kiegészítve egymás gondolatait. Mert itt tényleg nagyon nagy hangsúly helyeződik a karra, kiknek minden egyes megszólalását pontos, élettel teli koreográfia kíséri. Ebben a darabban nem szabad hibázni, borzasztó koncentrációt igényel, faltól-falig zene. Várkonyi Mátyás filmzenéhez hasonlítható, formájában opera jellegű, minimálisnál is kevesebb prózát tartalmazó darabjára, Ács János szövege teszi fel a pontot.

Mindent összevetve a Dorian Gray nem egy vidám darab. Milyen hangulatban telt a próbafolyamat?

Kemény hetek vannak a hátunk mögött. Többszörösen is nehezített volt ez az időszak, sokan voltunk sokfelé, a karácsonyi, szilveszteri időszak is beleesett, így az utolsó két hetet igazi szolgatempóban csináltuk végig, reggeltől estig bent voltunk és tényleg mindenki száz fokon égett és dolgozott azon, hogy a bemutatóra elkészüljünk. De nem volt lázongás, mindenki akarta, hogy jó legyen. Nem kerestünk ellenséget, bűnbakot, akit a takarásban szidni lehetett volna, nem volt rá szükség. Egyébként, Attila érdeme ez, hiszen az ő példaértékű türelme és a dolgokhoz való hozzáállása irányított bennünket. De Kovács Adrián és Hermann Szabolcs karnagyurak rugalmassága, profizmusa is rengeteget jelentett.

Melyik jelenet van rád a legerősebb hatással és miért?

A kedvenc jelenetem, akkor mondom így, a halálom pillanata. Ez a fiatal lány kiábrándul az életből, úgy érzi mindent elvesztett, nincs, ami itt tartsa és eldönti, itt hagyja ezt a világot. Ács János szövege mindent elmond, a szavak magukért beszélnek.

Mit jelent neked a Dorian Gray?

Ha villámgyors választ kellene adnom, azt mondanám, egy kihívást, lehetőséget, amiben egy újabb színt mutathatok meg magamból. Én nagyon élvezem.


Az interjúsorozat következő részében Kocsis Dénest, a darab címszereplőjét kérdezem arról, hogy mit gondol Dorian Gray-ről.


Audrey

Dorian Gray képekért klikk a következő oldalra.

[2018.02.16.]