Dorian Gray - "Nagy örömömre Várkonyi Mátyás meglepett egy…” - interjú Csengeri Attilával

Januárban mutatta be a Budapesti Operettszínház  Várkonyi Mátyás (zene és szöveg), Ács János és Gunar Braunke (szöveg), Dorian Gray című musicaljét. A darab Oscar Wilde Dorian Gray képmása című regénye alapján készült. Az interjúsorozat negyedik részében Csengeri Attilával beszélgettem a darabról.
 

Wilde regénye kíméletlen őszinteséggel írja le a XIX. századi társadalom züllöttségét, ahol csak a külcsín és a hedonizmus számít. Dorian egy csinos és gazdag fiatalember, aki modellt áll festő barátjának. A festmény csodálatosan sikerül, szinte életre kel. Doriant megigézi a festmény és saját szépsége, ami az előbbivel szemben mulandó, így akár a lelkét is eladná, hogy a festmény öregedjen helyette. Kívánsága teljesül és Doriant egyre mélyebbre rántja a bűnben a tudat, hogy bármit megtehet következmények nélkül. A regényből 2009-ben zseniális film adaptáció készült Oliver Parker rendezésében, Ben Barnes és Colin Firth főszereplésével.
 

Olvastad a könyvet, láttad a filmet, vagy teljesen a saját elképzelésed alapján formáltad meg a szerepet?

Megjelenésekor a 2009-es Colin Firth féle változatot láttam, de abban a festő szerepe nem olyan hangsúlyos. Amúgy a film nagyon tetszett, már-már horrorisztikusnak mondhatom.

A címszerepet játszottad az ősbemutatón, most a festőt, Basil Hallwardot alakítod. Hogyan viszonyulsz Dorian-hez?

1990-ben, első éves főiskolai hallgatóként kaptam meg Dorian szerepét, mely egész pályámat meghatározta. Belém égett a figura, ezért a próbafolyamat elején furcsa volt, hogy Kocsis Dénes barátomban szinte önmagamat láttam. Hiába telt annyi év, folyamatosan énekeltem magamban a címszereplő sorait. Basil-ként a rajongás és csodálat elegyét érzem ifjú modellem iránt, s az évek múlásával ez az érzés semmit sem változik az általam megformált karakterben. Pontosan emiatt válik gyakorlatilag emberi ronccsá a festő, hiszen nem tud túllépni múzsáján.

„Nem szabad rendezőként előre tolakodnom, észrevétlen akarok maradni. Az a dolgom, hogy a színészeket végig vezessem azon az úton, amit szerepük szerint be kell járniuk.” – mondta Réthly Attila
Mennyire volt ez így és neked, színészként ez a fajta szabadság mit jelentett?

Öröm volt számomra megtapasztalni ezt a fajta szabadságot. Réthly Attila nyitott volt minden ötletemre, s hagyta, hogy az érzéseim vezessenek Basil figurájának megteremtésében.

Mindent összevetve a Dorian Gray nem egy vidám darab. Milyen hangulatban telt a próbafolyamat?

Csodás öt hetet töltöttem el a Budapesti Operettszínház falai között. Úgy érzem, befogadott a csapat. Persze nem volt teljesen idegen számomra a társulat, hiszen sokan kaptak lehetőséget a darabban a régi Rock Színházas tagok közül. Nem könnyű mű a Dorian Gray, a próbák mégis könnyed hangulatban teltek. Jómagam is szeretem a humort, s ebben méltó társam volt Homonnay Zsolt és Kocsis Dénes is.

Melyik jelenet van rád a legerősebb hatással és miért?

Nehéz választanom. Nagy örömömre Várkonyi Mátyás meglepett egy kifejezetten a számomra írt dallal, melyben Basil az eltűnt ihletet keresi. Ebben a három percben benne van minden csalódottsága és kilátástalansága. Ugyanakkor ott van a gyilkosság jelenet, mikor Dorian azzal a késsel öli meg a festőt, mellyel ő a képet akarta megsemmisíteni. Nagyon erős érzelmek dúlnak bennünk, s a Kálmán Imre Teátrum intim szférája ezt csak tovább erősíti.

Mit jelent neked a Dorian Gray?

Hálás vagyok a sorsnak, hogy 28 év eltelte után újra abban a musicalben játszhatok, mely elindított a színészi pályán. Várkonyi Mátyás zenéje, s a darab mondandója mit sem veszített aktualitásából, ezért mindig felfokozott izgalom van bennem, mikor ébredés után arra gondolok, hogy aznap este ebben a remekműben állhatok a közönség elé.


Audrey

Dorian Gray képekért klikk a következő oldalra.

[2018.03.02.]