Fordulatos, látványos, kiszámíthatatlan és profi. Ilyen volt a Trónok Harca budapesti koncertje
Budapestre érkezett a Game of Thrones - Live Concert Experience show. A különleges látványosságokkal izgalmassá tett szimfonikus koncertet 05.18-án láthatta a közönség a Papp László Budapest Sportarénába. A több, mint két óra hosszú, minden pillanatában grandiózus előadást az Emmy-díjas zeneszerző és karmester, Ramin Djawadi vezényelte, aki több izgalmas hangszert is megszólaltatott az előadás során.
Azok, akik ismerik a Trónok harca történetét, olvasták George R.R. Martin történetét, és nyomon követték az HBO-n leadott, évadról évadra, egyre látványosabb sorozatot, pontosan tudják, hogy ebben a történetben semmit sem lehet előre kiszámítani. A cselekmény tele van váratlan, sokkoló fordulatokkal, a látvány pedig egészen egyedülálló. Nem volt ez másképp a koncerten sem.
Amikor beléptem az Arénába és megláttam a hatalmas LED falakat, már biztos voltam benne, hogy nagyon izgalmas két óra vár ránk, hiszen a szinte azonnal a westerosi télben érezhettük magunkat a fényeknek és a kivetítőknek köszönhetően. Néhány perccel később leoltották a lámpákat és megszólalt Cercei Lennister (Lena Headey), Westeros legfrissebb, és a legkevésbé sem jóságos uralkodójának bájosan vérfagyasztó, behízelgő hangja: Üdvözölte alattvalóit, majd ismertette a rendeletet, amiben felhívták a figyelmet, hogy halkítsuk le a telefonunkat, némi Cercei karakterétől elvárt, véres fenyegetéssel ("unless attendees wished to be boiled alive in the blood of their children"). Persze ezen a közönség nagyot nevetett, hiszen A Trónok harca cselekményétől kicsit sem állnak távol a véres és olykor sokkoló, az emberi természet sötétebb oldalát is bemutató, megbotránkoztató jelenetek. Bár tény, hogy az erőszak megjelenítése, akár csak szóban is, kicsit paradoxnak tűnik egy ilyen varázslatosan szép, különleges zenei élményt nyújtó koncerten, mégis pont ettől volt igazán tökéletes az egész.
A zenében kelt életre Essos és Westeros világa
Ramin Djawadi a Hét Királyság, hét évadon át nyúló történetének legemlékezetesebb, legváratlanabb fordulatait idézi fel, mely köztudottan nincs híján a középkorra jellemző lelki és fizikai brutalitásnak, a gyönyörű és látványos technikai megoldásoknak és az egészen egyedi és izgalmas karakterfejlődéseknek. Mindezt varázslatosan szép dallamok kíséretében izgulhatta végig újra a közönség. Persze mindezen túl is rengeteg kiemelkedő momentum volt a koncert során. Ilyen volt például már az a pillanat is, amikor rögtön a koncert első pillanatában meghallottuk a csellókat, és élőben megszólalt a sorozat főcímdala. Mindenkit kirázott a hideg.
Ahhoz, hogy a koncert az óriáskivetítőkön túl még izgalmasabb és látványosabb legyen, egy különleges 360 fokos színpadot alakítottak ki, ami a nagy színpadból nyúlt ki, U alakban, a közönségtérbe, melynek a végén egy kisebb, kör alakú pódiumot állítottak fel. Itt láthattuk a produkció legizgalmasabb, leglátványosabb pillanatait, és általában a szólisták is itt bukkantak fel egy-egy dal erejéig. A színpad zseniális kialakításának köszönhetően, gyakorlatilag az Aréna bármely pontjáról tökéletesen lehetett látni a zenészeket, ahogy az este legnagyobb sztárját, Ramin Djawadit is. Az iráni apától és német anyától származó, 44 éves zenész igazi őstehetség. Eddig már négyszer jelölték Emmy-díjra. A Trónok harca mellett közel száz film és televíziós sorozat zenéjét komponálta. Többek között a Szökés, és a Westworld című sorozatok, a Vasember valamint a hamarosan mozikba kerülő Hegyek között című film betétdalait is neki köszönhetjük. Djawadi kreativitásának úgy tűnik nincs párja. Csak a Trónok harca zenéjét nyolc különböző díjjal jutalmazta a szakma. Még inkább elismerésre méltó mindez annak tudatában, hogy a fiatal művésznek egy különleges, szinesztézia nevű, mentális betegséggel is együtt kell élnie, de több helyen is azt nyilatkozta, hogy ez inkább segíti őt a munkában, mint sem hátráltatná. Ő az az előadóművész, aki rájött arra, hogyan lehet a hátrányból előnyt kovácsolni, hogyan lehet megmutatni egy ember, egy karakter jó és rossz oldalát, jellemének alakulását a zenén keresztül.
A Trónok harcában ez nagyon látványosan megjelenik, hiszen Djawadi minden befolyásos uralkodó háznak, és minden fontosabb szereplőnek külön zenéket írt, melyek követték a karakterek fejlődését, a személyiség egyre sokszínűbbé válását is. Ilyen volt például az árván maradt Arya Stark (Maisie Williams) és Daenerys Targaryen (Emilia Clarke) témája is. Daenerys a történet elején például egy elhanyagolható, nem túl érdekes karakter volt. Egy félénk kislány, akit eladtak a dothrakiak uralkodójának, Khal Drogonak (Jason Momoa), de a cselekmények során egy egészen különlegesen átalakuláson megy át a személyisége. Ő lesz a rabszolgák felszabadítója, a sárkányok anyja, az igazság keresője, akit mindenki szeret, de akivel kapcsolatban azért felmerülnek kérdések, hiszen az apja volt az őrült király, aki korábban porig égette Királyvárat és a benne élő embereket. Tény, hogy Daenerys is megveti apja tettét, de az utolsó évadban, bizony ő maga is megéget elevenen embereket pusztán azért, mert nem hajtottak térdet neki. Lassan kezd kibontakozni, hogy Daernerys karaktere sem egyoldalú, és ahogy ez gyönyörűen felépül a történetben úgy bonyolódik a hozzá kapcsolódó zene témája is. Egyetlen csellóval indul, majd fokozatosan kapcsolódnak be újabb és újabb, egyre különlegesebb hangszerek is. Ramin Djawadi egyszerűen felismerte, hogyan válhat a komolyzene izgalmassá, egy hétköznapi sorozat fogyasztó számára. Zseniális, ami a fejében van, és az, ahogyan mindezt a színpadon megmutatta nekünk, maga volt a csoda.
A zeneszerző az előadás alatt egyébként nem kizárólag vezényelt. Zongorán, orgonán, csellón, és cimbalmon is játszott. A sárkányok témájánál pedig eltérve egy kicsit a hagyományos komolyzenei vonaltól bravúros gitárszólót nyomott le, egy elektronikus gitárral, miközben a sárkánytűz a pirotechnika segítségével a színpad széléről, a kivetítő oldaláról és tetejéről is egyre izgalmasabbá tette a produkciót. A legizgalmasabb pillanat talán az volt, amikor hatodik évad záró epizódjának legemlékezetesebb pillanatai jelentek meg a kivetítőn és Djawadi elkezdte zongorázni a Light of the Seven dallamait. Ahogy egyre feszültebbé váltak az események Baelor Nagy Szentélyében, úgy lettek egyre feszültebb a zongora, az orgona, a hegedű és a nagybőgő játéka is, majd abban a pillanatban, amikor a neonzöld futótűzzel felrobbantották a filmbéli szentélyt, mindent zöld füst vett körül. Olyannyira élethűre sikerült megcsinálni, hogy a robbanás pillanatában el sem tudtam dönteni, hogy ez most hol és hogyan történt. Olyan volt, mintha a füst a kivetítőből tört volna utat magának. Egyszerűen káprázatos volt.
Sosem hallott hangok, különleges hangszerekből
A produkcióban körülbelül hatvanöt különböző zenész vett részt, több szólóhangszeres művésszel együtt. Az európai turné során, helyi zenészeket is felkértek, hogy szerepeljenek a produkcióban, így magyar zenészeket is láthattunk a színpadon (elsősorban a kórus tagjai között), akikről a karmester elismerő hálával nyilatkozott a koncert alatt.
Persze azért volt néhány szólista, akik nélkül a koncert nem lett volna olyan tökéletes, mint amilyen végül kikerekedett belőle. Ők voltak azok, akiknek köszönhetően még az is tátott szájjal nézte végig az estét, aki egyébként semmit sem tud a Trónok Harca meséjének világáról.
Ilyen különleges pillanat volt az első percekben, a szereplők bemutatása után, Christine Wu egyedülálló hegedűjátéka. A hegedűművész játék közben lassan, Deres jellegzetes fájával együtt emelkedett az Aréna tetejéig, majd a dal végén a rózsaszirmokkal együtt, kecsesen és bájosan tért vissza a földre, miközben a kivetítőkön végigélhettük újra Eddard Stark (Sean Bean), drámai történetét.
Felejthetetlen volt a szóló csellista Cameron Stone játéka, valamint az elképesztő hangú szóló énekesnő Stevvi Alexander varázslatosan drámai előadása, és gyönyörűen csengő hangja is. Az amerikai énekes-dalszerző, gitáros és színésznő hangja és színpadi produkciója elképesztően sokat adott a produkcióhoz. Különösen a Lannisterek bemutatása, valamint Cercei Lennister bűnhődésének szimbolikus megjelenítése kapcsán. Ez az énekesnő képes, pusztán a hangjával ámulatba ejteni az egész aréna közönségét.
A művészek profizmusa mellett a rengeteg különleges hangszer még izgalmasabbá tette az egész produkciót. Láthattunk és hallhattunk cimbalmot, hegedűt, zongorát, orgonát, nagybőgőt, kongát és a legkülönfélébb ütős hangszereket. Mind közül a legizgalmasabb talán a didzseridu (angolul: didgeridoo) volt. Ez egy észak-ausztráliai fúvós hangszer, ami készülhet fából, nádból vagy műanyagból is. Olyan változata is van, amely akár játék közben is hangolható, ebben az esetben a hangszer hosszúsága, folyamatosan változtatható. Erre a turnéra egy 12 méter hosszú hangszert hoztak, aminek igazán vészjósló, búgó hangja hallatán majdnem el is hittem, hogy az éjkirály hamarosan megérkezik a holtak seregével. Ezzel a hangszerrel egy különleges szólót is hallhattunk, szintén a falon túli történtek kapcsán. Vérfagyasztó, ugyanakkor bámulatos előadás volt. Emellett hallhattunk dudukot, egy örmény fafúvós hangszert a Dothrakiak témája kapcsán, üvegharmonikát a Mások témájánál, taikot (japán dob) és bedugot (indonéziai hagyományos dob) is Daenerys témái kapcsán.
A tökéletes hangosítás, a különleges látványvilág, a témákhoz kapcsolódó, profi fényfestések és a zenészek kiemelkedő tehetsége egy egészen új koncertélményt tárt a magyar közönség elé, amely remélhetőleg újra közelebb hozza a komolyzenei koncertek világát a fiatalabb generációk szívéhez is.
Hírek
