Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2018. augusztus 20. | hétfő | ALKOTMÁNY ÜNN., István nevenapja
    Zene.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Smiling bar
 
Oldal.info


Fabrik
 
 
Képgalériák
Ella Fitzgerald: 100 év, Szalóki Ági: 1 nap képek

Ella Fitzgerald: 100 év, Szalóki Ági: 1 nap

Május 18-án a Zsolnay Piknik keretében a Budapest Jazz Orchestra „ELLA 100” és Szalóki Ági „Csak egy nap a világ…” című koncertjén jártunk.

A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft szervezésében létrejött programot a pécsi Zsolnay Negyed gyönyörű Pirogránit udvarán tekinthettük meg.

Szalóki Ágit eddig jobbára csak gyerekeknek készült lemezeiről ismertem, de most decens ruhában sanzonokat éneklő komolyabb, felnőtt énjét is megismerhettem. A Pirogránit udvarhoz közeledve már távolról hallható volt lágy, andalító zenéjük, az egész Zsolnay negyedet belengte muzsikájuk és bennem az a gondolat fogalmazódott meg, hogy „Még hogy ne lenne háttérzene az élethez?”… Ez éppen egy tökéletes háttérzene egy ilyen szépséges helyszínen való andalgáshoz, nyáresti üldögéléshez.

De természetesen nem csak háttérzeneként élvezhettük a muzsikát, hiszen nagyon is érdemes volt odafigyelni a produkcióra. A zenekar fúvóssorból (Bacsó Kristóf - szaxofon, Shreck Ferenc – harsona, Korb Attila - kornett), zongorából (Cseke Gábor), gitárból (ifj. Tóth István), és dobból (Cseh Balázs) állt, valamint nagybőgőből (Kovács Zoltán), az autentikus hangzás jegyében.

A harmincas, negyvenes és ötvenes évek magyar swing slágerei mellett francia sanzonokat, sőt még egy portugál fadot is hallhattunk ezen az estén a fiatal művésznő tolmácsolásában. A dalok Bacsó Kristóf szaxofon- és Juhász Gábor gitárművész feldolgozásában hangzottak el a színpadon és szinte egytől-egyig szerelmi vallomásokat fogalmaztak meg. A művésznő elmondása szerint azért állnak közel hozzá ezek az érzelmes szerzemények, mert „egyszerűek, bátrak, őszinték, és ma is érvényesek.”

Hallhattunk Edit Piaf dalai közül (Non, Je ne regrette rien), Karády Katalin slágereiből (Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én, Mindig az a perc, Hamvadó cigarettavég, A szívemben titokban), de elhangzott a Tíz óra múlt, a Megáll az idő, és a Jóisten megbocsát című portugál fado Amalia Rodrigeztől. Ez utóbbi különösen jól állt az ifjú énekesnőnek, mert hangjának egy mélyebb, erőteljesebb regiszterét mutathatta meg általa. A búcsúzó angol nyelvű dal révén aztán az is kiderült, hogy ez a nyelv is nagyon jól hangzik Szalóki Ági szájából-torkából.

Három dal duóban hangzott el Ifj. Tóth István jazz-gitárossal, majd visszatért a zenekar és ekkorra már óhatatlanul billegtek a fejek a nézőtéren, egyesek ültő helyükben „riszáltak”, a táncosabb kedvű hölgyek és urak még talán minimalizált tánclépéseket is lépdeltek a székek rejtekében. Kár, hogy nem volt jobban táncra ösztönző ez az esemény, biztosan izgalmas és szórakoztató lett volna az elhangzott dalokra táncolni is, nem csak ülve hallgatni és élvezni őket.

A kerek egy órás műsor végére a nap is elbúcsúzott az égről, mi pedig várhattuk a következő, remeknek ígérkező programot, Magyarország legnépszerűbb big bandjének, a Budapest Jazz Orchestrának koncertjét - három kiváló magyar dívával kiegészülve. Rövid technikai átállás után meg is kezdték az „Ella 100” fantázianevű műsort, bár rögtön az elején kiderült, hogy Ella Fitzgerald születésének százéves évfordulója még tavaly, azaz 2017-ben volt, vagyis idén az „Ella 101” lenne aktuális.

Ella Jane Fitzgerald tizenháromszoros Grammy-díjas amerikai dzsesszénekesnőt sokan a jazzéneklés nagyasszonyának tartják, még így, 22 évvel halála után is – és tegyük hozzá: tökéletesen megérdemelten. Az ő repertoárjából válogattak a műsor összeállítói, így tisztelegve a Művésznő életműve előtt.

A show-t Nárai Erika kezdte a Cheek to cheek-kel. Ez a könnyed jazz-nóta már-már ujjgyakorlat a jazz-énekesnők körében, és pont emiatt volt érezhető, hogy mit tett hozzá anno Ella Fitzgerald sajátos stílusa, egyénisége: az ő lényétől, orgánumától vált annak idején igazán különlegessé ez az egyszerű dal.

Ezután egy Duke Ellington szám következett, az It don’t mean a thing – szuper jazzdobossal, repesztő fúvóssorral, virtuóz zongoristával, kiváló szaxofonistával. Majd a Lush life, ami eredetileg egy hangszeres zenedarab volt, később íródott csak hozzá szöveg – az énekes hölgy elmondása alapján. Ez egy hosszabb, balladisztikus zenemű volt, melyhez előkerült a zenekar soraiban a klarinét és a fuvola is. Elhangzott Natalie Cole dala, az Avalone is, majd Tóth Vera érkezett a színpadra és duettet énekelt Nárai Erikával. Jó volt látni, ahogy a két díva inspirálta egymást és szinte kivirult egymás társaságában. Vera méltató szavai ellenére nekem mégis az a véleményem, hogy nem Nárai művésznőé, hanem Tóth Veráé volt a legjobb hang. Vera maga a zene – az általa pizsinek titulált fellépőruhája ellenére is dögös, süvítő szőkeség, a mi új, magyar Cserhátink és Ellánk. A fiatal, ámde tapasztalt énekesnő bájosan társalgott közönségével, majd eldalolta a Let the good times roll-t. Kétségtelen: Tóth Vera neve védjegy, borítékolja a kiváló hangzást, tökéletes zenei élményt. Dög, lendület, páratlan hang és szufla jellemzi ugyanis az ifjú hölgyet. A Georgia on my mind (Ray Charles) kapcsán elmesélte, hogyan született a dal, majd egy saját dalát is előadta a közönségnek (Nem tudom, nem tudom). A Nincs édesebb az életnél című szerzemény számomra egy az egyben Cserháti Zsuzsát idézte, és ezért (is) nagyon jó volt hallgatni. Így egy este során két legendás énekesnőre is emlékezhettünk.

Aztán amikor Malek Andrea is megjelent a színen, nyilvánvaló vált, hogy a legjobb hang kitüntető címre ő is joggal pályázhat. Dögösségben is vetekedhetett kolléganőivel, hiszen vörös ruhájában korát meghazudtolóan fiatalos és szexi jelenség volt. Andrea elmondta, hogy számára Ella az örök jazz-tanárnő, az alfa és az omega a jazz-éneklésben. A Let’s raise the roof című rumbával ő is lehengerelte a közönséget: lenyűgöző volt, ahogy a hangjával bánt. Erőteljes, rugalmas volt, terjedelmes hangok bűvölője, egy igazi díva, aki tökéltesen ura  volt „hangszerének” és nem félt azt használni sem.

Ella Fitzgerald további néhány legendás dala képezte az est hátralevő részét: I love you Porgy (Gershwin), It’s wonderful, How high the moon. Csodálatos tehetségét, a scattelést is megidézték Nárai Erika segítségével, aki szintén virtuózan, hangszerként improvizált hangjával. A „grande fináléban” pedig mindhárom énekesnő megjelent a színen, és a Besame mucho spanyol és angol nyelvű verziójával búcsúztak.

 

Írta: Zsenilia                                       Fotó: Szalai Bence

 

Képek az koncertről

 

[2018.05.24.]

Megosztom: Megosztom az iWiW-en

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
zenekar zenekar [2018.08.19.]
Riff Duo szolgáltatás » rendezvények [2018.08.15.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Zene.hu

Képekben az Ízek Versek Madàrfütty minifeszt
Megtartották a harmadik Ízek Versek...

Csibészesre sikerült ez a Katlan!
A Várkonyi Csibészek ózdi és környékbeli, hátrányos...

A zenekar, aki kétszer is fellépett a Katlanon!
A jó zenét jó borral kínálják a Paloznaki Jazzpikniken
Metálistenek, Ørdøg és pokoli jó dalok az Arénában - Judas Priest képekben és szövegben
Quimby a porondon - képekben
Megnyitotta kapuit az Ördögkatlan! - "Nem vagyunk normálisak!"
beszámolók még
koncert.lap.hu