Chick Corea Acoustic band a MÜPA-ban - képekben

Chick egy laza széldzsekiben jelenik meg, sportcipő, egyszerű nadrág mintha az utcáról jönne villamossal, John Patitucci, és Dave Weckl társaságában, mint, ahogyan a nem éppen ma alakult formáció neve alapján elvárható.

Minden az, és olyan, mint mindenki várja, a meglepetést csak az adja, hogy mindig van valami új, valami más a megszokottakhoz képest is, hogy mindig új élményt jelent hallani.

Ez a zene valahogy friss marad akár mikor és akár milyen formációban hallgatja az ember. John Patitucci és Dave Weckl zseniálisak, és mindannyian rendkívüli élvezettel játszanak annak ellenére is, hogy sem a darabok, sem a hármuk közötti együtt zenélés sem mai keletű.

 Chick Corea egyrészt azért tud olyan nagy lenni, mert nem csak egy nagyszerű zongorista és zenész, hanem egyike azoknak, akik olyan innovativitást hoztak a fuziós jazz világába mely egy karakteres hangzás, egyéni hangvételként vált részévé a műfajnak. Ikon, mint Miles Davis, Duke Ellington. A coreai gondolkodásmód, a harmóniák különleges használata, a zongorajáték speciális ritmizálása, az a hozzáállás mely karakteres sajátja teremtette meg őt mint zenei jelenséget.

Persze Bartók. Bartók talán a legfontosabb alaphangot adja az ő fejlődésében.

Most is elmondja, hogy Magyarország speciális és mindig különleges idejönnie, mert az első szimfonikus mű melyet még gyerekként meghallgatott egy Bartók darab volt és korábbi elbeszéléseiből tudjuk, hogy ez oylan hatást gyakorolt rá mely meghatározta az egész zenei gondolkodását.

Most a koncerten többségben 30-40-es évek sztenderdjeiből játszik több Duke Ellington szerzeményt, de az elfeledett Broadway darabból maradt „On green dolphin street” számot is, melyet Miles Davis tett halhatatlanná.

Minden darab után kedélyes beszélgetésbe kezd és megszólaltatja John-t és Dave-et is, akik szívesen kapnak az alkalmon, hogy személyes sztorikkal vezessék fel az éppen következő darabot. Dave Weckl még az Acoustic Band megalakulásáról is olyan részleteket árul el melyek még Chick számára is kissé homályba merültek és, melyből derűs vita keveredik. A darabok között feltúnik egy „keverék” melyről a szerzőket nem árulja, azzal, hogy találja ki a közönség. Ez egy Scarlatti-Chick Corea darab melyben zseniálisan folyik egymásba a két világ.

Akár ez az egy darab is megmutatja, hogy Chick és munkássága mennyire különleges jelenség. A két világ úgy tud általa egységet alkotni, hogy közben mindkettő megőrzi jellegzetes karaktereit és mégis képes egységes képet alkotva egy új világgá formálódni.

Minden darabban a rá jellemző elképesztően színes, és váratlanul használt harmonikus zenei szövedék az, ami megunhatatlanná, és frissé tesz mindent, mindegy, hogy a 30-as években van a gyökere, vagy Scarlatti korában, vagy Bartóknál, Miles-nál, hogy latino, vagy éppen észak-amerikai.

Felejthetetlen élmény minden koncertje.

Képekért klikk.

[2018.07.04.]