Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2018. augusztus 20. | hétfő | ALKOTMÁNY ÜNN., István nevenapja
    Zene.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Smiling bar
 
Oldal.info


Zene.hu
 
 
Kapcsolódó cikkek
EFOTT 2017-en jártunk - képek, életképek, beszámoló
Képgalériák
Fesztivál képek
Halott Pénz
Kowalsky meg a Vega
Leander Kills
Margaret Island
Tankcsapda
Volbeat
Zaporozsec
Kapcsolatok
EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója)

Képekben! Rockerekkel döntött látogatócsúcsot az idei EFOTT

Rekord létszám, hőség, felejthetetlen koncertek, szerelem, strand, szabadság és rengeteg program. Ilyen volt az idei EFOTT, a Velencei-tó partján.

Soha nem voltak még ilyen sokan az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján, összesen 115 ezren látogattak el az egyik legnagyobb múltú hazai fesztiválra. Az EFOTT hétvégi programja is nagyon erős volt. Ezt bizonyítja, hogy szombaton érkezett meg a százezredik látogató a fesztiválra, vasárnap pedig már az eddigi látogatószám is csúcsot döntött. Összesen 115 000 ember fesztiválozott idén a Velencei-tó mellett.

Míg a fesztivál első napjaiban nagyobb teret kapott a pop zene, úgy lett egyre keményebb a felhozatal a zenekarok és a közönség tekintetében is a hétvégére. A fesztivál első napjaiban a brit Jessie J, és az ausztrál Dub FX aratott hatalmas sikert.  Pénteken a legtöbben Rúzsa Magdi, valamint a világhírű, brit énekes John Newman koncertje miatt látogattak el a fesztiválra, akiről kiderült, hogy amellett, hogy kivételesen tehetséges zenész, még meglepően normális is. Nincsenek sztárallűrjei, sőt olyannyira nem érzi magát felsőbbrendűnek másoknál, hogy még a koncertje után is együtt bulizott a fesztivállakókkal. A világhírű zenész, akiknek többek között a Love me again című dalt is köszönhetjük rendkívüli szerénységgel nyilatkozta: „Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, ugyanúgy érzek, sírok és nevetek”.

Az igazi rockereknek azonban a hétvégi - különösen a vasárnapi- program kedvezett igazán. Vasárnapra volt meghirdetve a Tankcsapda, a dán Volbeat, a Leander Kills, a Depresszió és a Kiss Forever Band koncertje is. Érezhető volt, hogy a szervezők tényleg igyekeztek minden zenei igényt figyelembe venni, és ennek alapján állították össze a végleges programot is.

Mi is szombaton érkeztünk meg a Velencei tó partjára, egy rövid vonatút után. Már akkor hatalmába kerített a fesztivál hangulat, amikor megláttam, hogy a vonaton kiírták a következő megállót: "Velence - EFOTT". Leszálltunk a cuccainkkal és máris elfogott a nosztalgikus hangulat, hiszen ez volt a tizenegyedik EFOTT aminek így, vagy úgy a részese lehettem. 2007-ben még valóban egyetemistaként látogattam el a fesztiválra, ma már inkább csak tiszteletbeli diáknak számíthatok, de még mindig rabul ejt a "Csak szabadon...." életérzés, amikor belépek a fesztivál területére.

Nem akartunk urizálni, meg hát nem is nagyon tudtunk volna, mert kiadó szobát az utolsó pillanatban már egészen biztosan nem lehet találni egy fesztivál helyszínén, ezért úgy döntöttünk, hogy sátrazunk. Azért sátorozni már tényleg nem olyan, mint régen. Még egy napot is megérez az ember, nem hogy egy hetet. Régen még az sem érdekelt, ha a nyakunkba folyt az esővíz, most meg már nyavalyogtunk rendesen, de végül nem bántuk meg a dolgot, bár azért egy kis meleg víznek nagyon örültünk volna.

Miután felállítottuk a sátrat, csobbantunk egy nagyot a Velencei tóban, hogy lehűtsük magunkat egy kicsit, aztán felkutattuk a fesztivál közértet. Imádtam, hogy minden bent van a fesztivál területen és nem kell semmiért fél napos túrát tenni. Szuper volt heverészni a fűben, miközben mindenhol vidám, gondtalan, fiatal fesztiválozók vettek körül minket, akik igazán élvezték az életet, és pont semmi nem érdekelte őket. Ez az igazi, szabad, fesztivál életérzés, és pontosan ez az, amiért én tizenegy évvel ezelőtt beleszerettem az EFOTT-ba. Persze akkor még senkinek a haját nem fonták be a standoknál, eszünkbe sem jutott sminkkészletet vinni magunkkal, és Zing hamburger helyett konzervmájkrémes kenyeret ettünk, de a lényeg mit sem változott. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy lazíts, élvezd az élőzenét és érezd jól magad.

Nem kellett sok idő, hogy átragadjon ránk a fesztiválhangulat, így késő délután már a programfüzetet lapozgattuk. Bemelegítésnek csatlakoztunk a Color party-hoz, és megnéztük Dombóvári István stand up műsorát, majd a nagyszínpad irányába indultunk, hogy megnézzük a Margaret Island koncertjét. Én nagyon szeretem Lábas Viki hangját hallgatni, ráadásul az az akusztikus, folkpoppos zenei világ, amit képviselnek, szintén nagyon közel áll a szívemhez. Öröm volt látni, hogy Viki milyen energikusan robbant be a színpadra. Érezhető volt, hogy nagyon élvezi és ezer fokon éli meg a koncertet, és ez az érzés hamar átragadt a közönségre is. A Margaret Island után a Kowalsky meg a Vega lépett színpadra. Nem volt kérdés, hogy megnézzük, hiszen számomra ők az egyik legkedvesebb hazai zenekar. Már csak azért is, mert megalakulásuk óta járok a koncertjeikre, és mindig jó érzés látni, hogy mennyire kinőtte magát, a hosszú, és rögös utat bejáró rock zenekar. Az évek alatt nemcsak a népszerűségük sokszorozódott meg, zeneileg is rengeteget fejlődtek. Mostanra egybeforrt a csapat, és igazán kerek egésszé vált, ami nagyon érződik a koncertjeiken is. Sajnos most többször elment a hangosítás, és biztos, hogy volt más technikai probléma is, ami azért egy kicsit elvett a produkció értékéből, de ezt leszámítva szuper koncertet adtak Kowáék is. A leginkább szívet melengető pillanat számomra az volt, amikor az "Otthon édes otthon" című dalt a technikusi stábbal együtt énekelte el a zenekar a színpadon. Kowáék után a Halott Pénz, majd Majka & Curtis adott teltházas koncertet. Persze nemcsak a nagyszínpadon voltak jó koncertek, hiszen eközben a Berentzen stage-en például az ACid/DC (AC/DC Tribute), a Dorothy, az USEME, és a Supernem adott kisebb volumenű, de legalább olyan jó koncertet.

Másnap már kicsit megváltozott a fesztiválozók összetétele. Arányában már reggel sokkal több volt a bakancsos, fekete ruhás rocker, amin nem is csodálkoztam, hiszen a rock rajongók számára igazán ínyenc bulit ígért a vasárnapi line-up. 

Napközben 200 féle programlehetőség állt a fesztiválozók rendelkezésére, többek között különböző turisztikai programok, mozi, kiállítók által szervezett játékok, bűnmegelőzési szervek aktivitásai, még börtönlátogatást is szerveztek a fesztiválozóknak. Emellett 30 féle sporttevékenység (például sörjóga), társasjátékok, nagykivetítős VB nézés, vitorlázás, dodgem, bungee jumping, szimulátorok, szabadulószoba, de még párnacsata és játszóházas gyermekprogramok is voltak. Tényleg mindenre és mindenkire gondoltak.  Persze a sokféle program mellett meg lehetett találni az egyetemek sátrait is, és több tucatnyi karrierlehetőségről is tájékozódhattak a fiatalok. Mindemellett megtudhatták, hogy hogyan célszerű startupot indítani vagy éppen játék közben milliomossá válni. (Nekem ezt még gyakorolni kell.)

Estére egyre többen gyűltek a nagyszínpad elé, a fesztivál utolsó napján is, ahol most a rocké volt a főszerep. Voltak, akik már reggel nyolckor lestoppolták a helyüket, csak azért, hogy biztosan az első sorból élvezhessék a Tankcsapda, és a dán heavy metal zenekar, a Volbeat koncertjét. A nagyszínpadon egy viszonylag fiatal, de gyorsan népszerűvé vált metal zenekarral, a Leander Kills koncertjével nyitották az estét. Ritkán van alkalmam megnézni őket élőben, pedig nagyon szeretem a frontember Köteles Leander hangját, de még inkább a dobos Czifra Miklós zseniális, elképesztően energikus játékát. Olyan lendülettel és arckifejezéssel üti a pergőket, hogy ha csak ennyit látnék az egész koncertből, már azzal is megelégednék.

A Leander Kills után, a Lukács 50. születésnapját ünneplő Tankcsapda lépett színpadra, különleges koncertműsorával. A legrégibb albumok, legrégebbi dalaival nyitottak, és mentek előre az újabb számok felé. Így fordulhatott elő, hogy egy kevésbé ismert, dalukkal, a Baj van! című 1989-es albumuk, címadó nótájával kezdtek, és a friss és ropogós, mindössze néhány hónapos "Vagyok olyan szemét című" dalukkal zárták a koncertműsort, melynek a gerincét nem meglepő módon mégis az ismertebb számok adták. Volt hanggránát, piró, és a tűztől, a hőségtől, meg persze az izgatottságtól olvadozó lányok, és persze headbang és némi szolid pogó is, ahogy ez egy tisztességes fesztivál koncerten lenni szokott. A kellőképpen feltüzelt fesztiválozókat a dán metálzenekar, a Volbeat hergelte tovább, majd levezetésnek egy kis Depresszióval zárult a nagyszínpad vasárnap esti koncert műsora.

A Berentzen stage-en eközben a Kiss Forever Band (KISS Tribute) koncertezett, akiket most láthatott utoljára együtt a közönség, Maróthy Zoli, akit Space Ace-ként láthattunk, több mint két évtizeden keresztül, most kivált a zenekarból. Ez azért is szomorú, mert a csapat annyira tökéletesen hozza a Kiss minden egyes mozzanatát, hangját és hangulatát, amit nehéz lesz egy új tagnak ilyen profin megtanulnia. Ráadásul a banda ma már sokkal többet játszik a határainkon túl, mint Magyarországon, ezért csak ritkán lehet elcsípni őket itthon. Szintén ezen a színpadon lépett fel vasárnap az Intim Torna Illegáll és az idei Eurovíziós Dalfesztivál sztárjai, az AWS is.

Összességében nagyon jól szervezett fesztivál lett az EFOTT-ból az évek során. Külön imádtam a fekete pay pass-os karkötőt, amit egy rövid regisztráció után a jövőben is tudok majd használni, de azért voltak olyan gondok, ami mellett sajnos nem lehet elmenni anélkül, hogy ne említsem meg: A legzavaróbb a szemét volt. Az eddiginél is sokkal több szemét volt mindenhol, és volt olyan pont, amikor azt éreztem, hogy nem takarítanak eleget, emellett a szeles időjárás miatt a szálló por is nagyon zavaró volt, amin sajnos a folyamatos locsolás sem tudott segíteni. Jó lenne, ha bevezetnék a visszaváltható poharat és egy kicsit nagyobb gondot fordítanának a higiéniára és a tisztaságra, ami egyébként a mosdók tekintetében már így is nagyon sokat javult az elmúlt évekhez képest.

Velence egyébként egy nagyon jó helyszín, azt leszámítva, hogy a fesztiválterület elég messze van a vasútállomástól, de a tó és a szép környezet bőven kárpótol ezért. Ráadásul a közlekedést is jól megoldották a fesztiválbuszokkal. Az, hogy jövőre is Velencén rendezik-e meg az EFOTT-ot, még kérdés, a fesztiváligazgató tájékoztatása szerint a 2019-es helyszínre és a következő házigazda kilétére csak jövő év elején derül majd fény.

Vannak ám fotónk is - Fesztivál képek • Halott Pénz • Kowalsky meg a Vega • Leander Kills • Margaret Island • Tankcsapda • Volbeat • Zaporozsec

Ezeket keresed baloldalt a képgalérák között


 

Suri Andi

[2018.07.30.]

Megosztom: Megosztom az iWiW-en

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
zenekar zenekar [2018.08.19.]
Riff Duo szolgáltatás » rendezvények [2018.08.15.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Fabrik

Képekben az Ízek Versek Madàrfütty minifeszt
Megtartották a harmadik Ízek Versek...

Kendrick és a többiek - Ilyen volt a Sziget első napja 
Megadta magát Kendrick Lamar...

Csibészesre sikerült ez a Katlan!
Képekben! Jason Derulo a Budapest Parkban lépett fel
A zenekar, aki kétszer is fellépett a Katlanon!
A jó zenét jó borral kínálják a Paloznaki Jazzpikniken
Metálistenek, Ørdøg és pokoli jó dalok az Arénában - Judas Priest képekben és szövegben
beszámolók még