A Várkonyi Csibészek ózdi és környékbeli, hátrányos helyzetű roma fiatalok, akik szívleszaggatóan tehetségesek és persze nagyon zsiványak.
A srácokat a Common Vibe nevű szervezet segíti, kiknek missziója, hogy párbeszédet teremtsen a kis tehetségek és már ismert, szakmabeli zenészek között. A csibészek egy dalfeldolgozással robbantották fel a netet még év elején. Azóta megjárták Brüsszelt és az Európa Parlamentet, most pedig közösségi stúdióra gyűjtenek, hogy újabb dalokat alkothassanak. A Katlanon jó pár helyen mi is elcsíptük őket.
„Nagyon jól érzem magam a színpadon. Voltunk Brüsszelben is már, kicsit izgultam, de a koncertkezdés után, a közepe felé már nem. Azért szeretek koncertezni, mert szeretek együtt zenélni a többiekkel, nagyon jó érzés, mert megértjük egymást a színpadon, a kiállásoknál figyelünk egymásra, azért persze valamikor hibázunk is.” – meséli Boros Patrik.
A Katlan második napján a Narancsligetben adtak koncertet a srácok és bár kegyetlenül meleg volt és még csak délután öt óra, a Narancsliget szinte teljesen megtelt. Ennél meglepőbb pedig talán csak az volt, hogy pillanatok alatt tele lett a színpad előtti tánctér is. Mivel az előző napon esett, a táncoslábúak lábbeliket ledobva ropták, és ahogy láttuk, ezt egyáltalán nem bánták. A fiúknak akkora sikere volt, hogy a vissza taps után még a pengetők is a levegőbe repültek. A tánctéren álló rajongók pedig esve-kelve kaptak utánuk. Mondjuk ez érthető!
„Basszusgitáron játszok, azért, mert megtetszett egy próbán, a basszusgitáros bácsi pedig engedte, hogy játszak rajta.. – meséli Lázár Brendon, aki zárójelben megjegyezvén, az egyik főszereplő az újonnan megjelent Parno Grast és Bohemian Betyars közös dalának klipjében. –Karácsonyra kaptam meglepetésnek egy basszusgitárt, azóta sem tudom kitől. Kaptam egy könyvet is, amiből tanulok játszani.”
A csibészekről kiállítást is láthat az, aki a Narancsliget kiállítóterme felé sétál. Lenyűgöző fotósorozaton örökítették meg a fiúk külföldi kalandozását. Ahhoz, hogy a kis csapat hasonló élményekre tegyen szert profi szervezés és persze szuper mentorcsapat szükséges. Olyan szakemberek, akik nem csak támogatói, de barátjai is a gyerekeknek. Szakemberek, akik megfelelő pedagógiai módszerekkel építik fel azt a mérhetetlen bizalmat, ami jelenleg is összeköti őket. Miklósi Ákos, Lima Victor és Berkeszi Dávid pont ilyenek, ha nem zseniálisabbak.
„Őszintén megvallva három éve éneklek és lassan egy éve vagyok az együttesben. Jól érzem magam, mert olyan helyekre tudunk eljutni, mint Brüsszel, ami nagyon jó volt, főleg a repülés és hogy felléphettünk.”” – meséli Ruszó Dominik jól megrágva a kérdést- „Egyszer voltam egy falunapon, ahol látott az együttes dobosa. Meghallgatott és azt mondta, jó lenne, ha belépnék az együttesbe. Felhívta Ákost, hogy vegyenek be engem és legyalogolt Ózdról hozzám, Sajónémetibe, ami 15 km, hogy elkérje a számom.”
A fiúk mindegyike tud különböző hangszereken játszani, zsigerből meg nekik, lételemük. Bámulatos az a muzikalitás, melynek segítségével egy –egy hangszerhez nyúlnak.
„Először hegedülni kezdtem el, mert, ahova jártam nem volt gitár, de már négy éve gitározok, magamtól tanulok.”- számol be Rácz István a saját hangszerének választásáról. -„ Dalt még nem írtam, de szeretnék. Az autentikus cigányzene dallamát nagyon szeretem, nagyon jó érzés hallgatni, elkezd tőle pezsegni a vérem.”
És, ha azt gondolnátok, hogy zenélni csak hangszeren lehet, akkor Bari Gyula, művésznevén Topen erre tuti rácáfol. A szájbőgő „mestere” interjú közben sebtében pattintott is egy freestyle-t:
„Mi vagyunk a csibészek, nem tagadom a vérem
Fajtám a roma és nem szégyen
Verem a cajot, szakadnak a húrok
Szanaszét mindenhova szúrok.”
Számukra a fesztivál zárása pedig egy közös zenélés volt a Budapest Bárral. A közönség zabálta, újra és újra vissza akarták tapsolni őket. Persze a srácok is nagyon bírták a rivaldafényt, óriási dolog, hogy a szakma nagyjaival léphetnek egy deszkára.
„Nagyon szuper érzés volt a Budapest Bárral zenélni, élmény nekem ekkora zenészekkel fellépni, érezni, hogy velük zenélhetek.” – számol be élményeiről Káló Levente- „A Parno Grasztban vagy az Aranyszemekben is szívesen zenélnék majd, mert ez az én stílusom, az autentikus cigányzene. Még nem tudom elképzelni, hogy ekkora zenekarokban játszak, de remélem, később sikerülhet. „
Hírek
