"A színpadnak misztikus hatása, titkos energiája van."- Széles Flóra és Sándor Péter interjú

A Magyar Operett Napján két fiatal művésszel beszélgettem, akik értékes díjat vehettek át a Budapesti Operettszínházban. Az Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó vándordíjat, a Marsallbotot Széles Flóra kapta, az Évad Musicalszínésze Sándor Péter lett. A belőlük áradó boldog ragyogás, az izgalmas pörgés szinte betöltötte a színház folyosóját, ahol beszélgettünk.

Együtt beszélgessünk vagy külön-külön?

Flóra: Együtt, mindenképen.
Peti: Együtt, hiszen rengeteg kapcsolódási pont van köztünk.

Akkor sodorjatok, kezdjük a kapcsolódási pontokkal.

Flóra: Mindketten Novák Eszter és Selmeczi György osztályában végeztünk. Nem egyszerre, egymás után, de mindketten rengeteget kaptunk a tanárainktól, és ez segít bennünket a közös munka során.

(Sándor Péter 2013, Széles Flóra 2019)

Peti: Egyikünk sem itt született. Flóra szegedi, én pedig Kecskemétről származom. Azt hiszem, mindkettőnk nevében mondhatom, hogy olyan jó haza menni, mert az mindig feltölt bennünket. Én csak otthon, Kecskeméten tudok megnyugodni. Hetente kétszer is haza látogatok. Nagyon nehéz megszokni a nagyvárosi létet.

Flóra: Közös még, hogy mindketten dolgozunk a Veszprémi Petőfi Színházban. Peti a Titanicban, én a Mária főhadnagyban, szubrett szerepkörben. Élvezem, hogy mókázni lehet, a közönség nevetése nagyon jó érzés.

A legerősebb kapcsolódási pont pedig, hogy mindketten az Operettszínház fiatal művészei vagytok. Megszoktátok már, feloldódtatok?

Flóra: Igen, igen. Nagyon jó érzés, a kezdeti feszültség elmúlt, de pont ma éreztem valami furcsát. Ültem a villamoson, néztem a hatalmas, lüktető várost és bevillant, hogy én most a Budapesti Operettszínházba tartok, az ország egyik legszebb és legnagyobb színházába, ahol feladatom van. Nagy megtiszteltetést és felelősséget éreztem.

Peti: Én is bízom benne, hogy meg tudom szolgálni azt a bizalmat, amit itt kapok. A díj, amit ma kaptunk egyrészt visszajelzés a munkánkról, de súlyt is rak az ember vállára.

Minden díjazottra igaz 2019-ben, hogy minden műfajban játszik. Mindkettőtök szerepet kapott mesemusicalben, musicalben, operettben. Hogyan élitek meg ezt a sokszínűséget?

Flóra: Én mindent szeretek, amiben zene van, és el is várom magamtól, hogy meg tudjak felelni minden kihívásnak. Ha megtalál egy feladat, elkezdek dolgozni vele, kedvencemmé válik, és akkor már mindegy, hogy éppen melyik műfajban vagyok. Ugyan a díjat a Carousel című musical Julie szerepéért kaptam, de biztosan minden munkám számított. Egyik estén Julikát, másnap délelőtt Árnikát, délután már ismét Julikát játszom, két nap múlva pedig Belle, a Szépség vár rám.

Peti: Én is szeretem a sokszínűséget, de leginkább musicalben játszottam eddig, mindig az embert kerestem benne, ha megtaláltam és megértettem a gondolati síkját, az nagyon magával ragadó. A musicalekben jól kidolgozott karakterek vannak. Érdekes, hogy a Carouselnél azt szokták mondani, hogy ez te vagy. Pedig szerintem ez nem én vagyok, inkább az édesapám jut eszembe róla, bár ő nem verte a nőket.
Nagyon készülök a János vitéz bemutatóra, november végén lesz, nagyon szép feladat Kacsóh Pongrác daljátéka.
A Spirit Színházban prózai darabban is játszom és imádom.
De imádtam a kék madárban Tylo, a kutya szerepét, a saját kutyámról, az édes, drága huskymról mintáztam. Többen rám írtak, hogy „jó volt az a kutya”.

Nagy verseny van ma a szerepekért, jártok ti kasztingolni úgy, ahogyan az amerikai filmekben látjuk a fiatalokat?

Peti: Ez nálunk nem így működik. Nagyon ritka az a fajta verseny, amire gondolsz. Sokkal jellemzőbb, hogy meghívják az embert egy-egy meghallgatásra, vagy nem hívják, és abból érzi az illető, hogy nem rá gondoltak. Vagy kiírnak egy felhívást, megadják a feltételeket és az alapján várják a jelentkezőket.

Flóra: Én is egy ilyen felhívást láttam A Szépség és a Szörnyeteg Belle szerepére, de sajnos túl voltam már a korhatáron, ami ki volt írva. Összeszedtem a bátorságom és rákérdeztem, hogy így jelentkezhetek-e.  Kell bizonyos talpraesettség is a pályán.

Peti: A kapcsolat rendszer viszont fontos, hogy megismerjék az ember karakterét és gondolkodjanak benne.

Flóra: Engem Lőrinczy György látott egy vizsgaelőadáson, talán ez segített a pályakezdésben, hogy ő gondolkodni kezdett bennem.

Ti mit láttok, mennyire sok tehetség van a korosztályotokban?

Flóra: Szerintem nagyon sok, és mindenkinek más az erőssége. Azt gondolom, hogy valamennyien nagyon komolyan veszik a pályát, a feladatokat.

Peti: Próbáljuk tisztelni egymást, olyan jó lenne, ha teljesen eltűnne az ellentét a prózai és a zenés szakok között.  Sok esetben drukkolunk egymásnak, az irigységnek nem lenne semmi értelme, hiszen a rendezők karakterekben gondolkodnak, a legtöbb darabban kettős, sőt hármas szereposztásban játszunk.

Beszéljünk egy kicsit a Carousel musicalről, Liliomról. Nagyon nehéz, komoly darab. Ilyenkor az ember már reggel úgy kel fel, hogy ma Julika/Liliom leszek, ma komoly napom lesz?

Flóra: A próbaidőszakban voltak ilyen napok. A reggeli kávé mellett, már ezen gondolkodtam, és egész nap a szerep, a jellem járt a fejemben. Mostanában is gondolok az esti előadásra nap közben, de nagyon jókat tudok nevetni, ki tudok kapcsolódni. Megfigyeltem magamon egy ráhangolódási folyamatot. Ahogy bejövök a színházba és elkezdek készülődni, úgy épül bennem Julika személyisége, feszültsége. Persze izgulok is, hogy vajon ma meg fog születni a teljes kép, Liliom halálának jelenetében létre jön-e a katarzis a színpadon? Aztán nyugvó pontra jutok, érzem Julikát magamban, tudom, hogy itt van bennem.

Peti: Van néha izgalom, hogy felspanoljam magam, és működjek. Liliom nagyon harsány személyiség. Le kell vedleni hozzá. Meg kell érte dolgozni, küzdeni, ki kell benne énekelni hangokat. Kicsit fura nekem a darab képi világa, csak súgva mondom, a tenger helyett az Alföldet, a pusztát szoktam elképzelni.

Szeretitek a zenei anyagát?

Flóra: Szerintem nagyon szép. Az én kedvenc témám a „Mond miért is töprengsz…”

Peti: Szerintem az „If I Loved You” a legszebb téma.
(és elénekelték nekem, ott a folyosón, nem tudom leírni, milyen gyönyörűen)

Flóra: A fiúk szóló dala is nagyon szép, egy életet leélnek alatta, annyi minden lepereg Liliom fejében.

Peti: Szép és nagyon hosszú.

Hogy éreztétek magatokat Béres Attila rendezői koncepciójában, miszerint Molnár Ferenc világát is megtartja?

Flóra: Én azt gondolom, hogy a szerep lényege veszett volna el, ha Julika és Liliom kikerül a Molnári világból.

Peti: Én is azt hiszem, hogy egy magyar ember tudja ezt érteni. Felismeri a Julika- és Liliom féleséget. Lehet, hogy sehol máshol a világban ez nincs így, de itthon igen.

Az utolsó jelenetben a halott Liliomot fel kell emelni a padra.

Flóra: Ez a legnehezebb jelenet. Minden szempontból. Béres Attila mesélt egy történetet. Az egyik színésznő olyan lelkiállapotba került ennél a jelenetnél, hogy a nálánál jóval nagyobb kollégáját, úgy emelte fel a padra, mint egy tollpihét. Én is érzem magamon, mire az előadásnak erre a pontjára jutunk, már annyi feszültség van bennem, hogy egy pillanatig nem kérdés, hogy fel tudom-e tenni Liliomot a padra. Nem akarom, hogy a padlón feküdjön, nem akarom még, hogy vége legyen, magam mellé akarom ültetni, még beszédem van vele. Ezek a gondolatok olyan erőt adnak, hogy fel tudom őt tenni.

Peti: Ebben a jelenetben benne van, ahogyan Julika megszenved Liliommal. Én mindig hagyom, hogy az utolsó jelenet olyan legyen, ami éppen az adott momentumokból, mozdulatokból jön. A színpadnak misztikus hatása, titkos energiája van. Olykor magamban érzem a nagy elődök szellemét.

Flóra: Julika az egész előadás alatt, jelképesen, de tartja Liliomot. Folyamatosan próbálja emelni. Azt érzem, hogyha nem születne meg, az hogy tényleg felemeli, akkor az egésznek a lényege nem történne meg, amiért ez a lány a létezését értelmesnek tartja.

Flóra, magánemberként felismered Liliomot az utcán?

Peti: Nem lehet felismerni szerintem.

Flóra: Fel lehet. A nők felismerik. Az egy másik kérdés, hogy miért szeretik meg. Találkoztam már Liliommal.

Peti, a díjat az István alakításodért is kaptad. Az eredeti próbafolyamatban még nem voltál a színházban. Csak én látom, hogy egy energikusabb Istvánt formáltál, mint a darab premierjén láttam?

Peti: Figyelj, tegnap mondta Székely Kriszta, hogy tépelődjek jobban. Van még dolgom a szereppel. István, a király, és én próbáltam királyként megjelenni a színpadon, volt bennem egy drukk. István függő helyzetben van, szenved attól, hogy embereket gyilkol meg, végez ki. Rendkívül bonyolult viszonyrendszer van körülötte, a halott apjával, az anyjával, gyakorlatilag a bábja, és sorolhatnám. Van még dolgom ezzel a vívódással.

Holnaptól más lesz a munka, hogy elismerést kaptatok?

Flóra: Egy elismerés át tud lendíteni azokon a pillanatokon, amikor elbizonytalanodik az ember, amikor nem érzi magát elég jónak.  Erőt adó érzés tudni, hogy sokan vannak, akik hisznek bennem.

Peti: Ennek a színháznak hatalmas közönsége és színészgárdája van, jó érzés ide tartozni, megtisztelő, hogy befogadtak. Dolgozni próbálunk, a legjobb tudásunk szerint.

Az interjút készítette Jagri Ágnes

Szeretettel gratulálunk Széles Flórának az Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének és Sándor Péternek az Évad Musicalszínészének!

[2019.11.08.]