Bemutatták A kincses sziget musicalt a Pesti Magyar Színházban

A musicalt Robert Louis Stevenson azonos című regénye és élete nyomán írta Dennis Martin, Christoph Jilo és Wolfgang Adenberg. A családi, ifjúsági előadás bemutatója 2019. november 29-én volt a Pesti Magyar Színházban.

Természetesen erre az előadásra szakértőt is vittem magammal, de hamar kiderült, hogy az én 10 éves kisfiam súlyosan elfogult lesz a történettel szemben. Amikor minden ajtónál kalózok jelentek meg, sőt talán még hamarabb eldőlt, amikor az előadásra várva a színpadon átsétált egy tigris a háttérben, már láttam, hogy Bencét beszippantotta a sztori. Ez pedig nagyon is jól van így. Hiszen azért mentünk, hogy néhány órára egy varázslatos, kalandos, veszélyes időutazáson vegyünk részt.

Az előadásban két párhuzamos történet rajzolódik ki előttünk. Az egyikben A kincses sziget írójának Robert Louis Stevensonnak a sorsát követhetjük. A beteges kisgyermeknek sokat mesélt az édesapja kalózokról, kalandokról, és ezzel felélesztette a gyermek fantáziáját. A darab során fontos életrajzi momentumokat tudhatunk meg, melyek által egy jellemrajz is kibontakozik előttünk az íróról. A másik történetet maga Stevenson kezdi elmesélni. Életének figuráit egy kalandos, kincses sziget történetbe szövi bele. Főhőse Jim. Az anyjának van egy fogadója, egy nap megszáll náluk Billy Bones kapitány. A férfi halála előtt egy csomagot bíz a gyermekre, melyből egy titkos kincses térkép kerül elő. Így elevenedik meg előttünk az író, és A kincses sziget története.

Halasi Dániel rendezésében a színpadi látvány teljesen ellentétben áll azzal, hogy a színház 1966-ban volt utoljára felújítva. Elképesztő technikai gazdagságot érzékelünk, igazán kalandregényhez méltót. A belső teret maximálisan kihasználták a játék számára. A díszletből az emelet teljesen körbejárhatóvá vált. Kalózok érkeztek kötél csúszkán a fejünk felett. Fény játszott a mennyezeten. Visszatükröződött a tenger hulláma, vagy csillagos égként borult ránk. A színpadon egy igazi kalózhajó ringatózott, a hatalmas vihart is túlélve. Azt nem tudom megítélni, hogy a gyermek közönségnél sikerült-e Halasi Dániel célja, hogy ez a látvány, ne vonja el a lelki folyamatokról a figyelmet, de felnőttként is nagyon kellett koncentrálni, hogy az idősíkokat és a karaktereket követni tudjuk. A varázslatos fényeket Madarász „Madár” János tervezte, meghatározva ezzel a helyszíneket, körülményeket. Mindenképpen meg kell említenem Kiss Péter és Szép Zsolt nevét, ők az ügyelői ennek az előadásnak, roppant koncentrációt igényelhet tőlük a darab. Hatalmas munka és pontos időzítés történik a zsinórpadlástól, a karzatig. Nagyon pontos biztosításnak kell lennie, hogy az előadáson ne sérüljön meg senki.

A díszlet- és jelmeztervező Kovács Yvette Alida. Helyhez és korhoz illeszkedő steampunk stílusban (neoviktoriánus stílus) álmodta meg a jelmezeket, a nézőket teljesen lenyűgözve ezzel. Sok időnk nincs rá, hogy elbíbelődjünk egy-egy jelmez részletgazdagságán, de a kalóz kapitány jelmezén azért jó, ha elidőzünk egy kicsit. A kosztümök sokasága vonul fel, hiszen népes közreműködő csapat színesíti a színpadot, ez adja meg a jelenetek – kocsma, kikötő, vihar, kalózlázadás - mozgalmasságát. A közreműködők, mint egy jó kikötőben lenni szokott, pakolnak, cipekednek, dolgoznak. Közben persze táncolnak és énekelnek. Az előadást Gyenes Ildikó és Gyöngyösi Tamás koreografálta.

Habár zenés darabra mentünk, annak, hogy muzsikusokat lássunk, és megtapsoljunk fizikailag nincsenek meg a körülményei. Pedig nagyon jó kis zenei anyaggal találkozhat a közönség, ami szépen építkezik, remek éneklésre ad alkalmat, megjelenik benne a romantika, a könnyed fülbemászó dallamok és a drámai mélység. A hegedű feltűnése a színpadon különleges atmoszférát teremt, tovább fokozza az amúgy is hangulatos matróz forgatagot. Zenei vezető Furák Péter.

A darabot Horváth János Antal alkalmazta színpadra. A szöveget Krégl János, a dalszövegeket Cseh Dávid Péter fordította. Figyelni kell a szövegre, hiszen az idősíkok közötti váltásokban a szövegre támaszkodhatunk, van bennük költői mélység és fülbemászó kalóz nóta. A történet elején jellemző, hogy egy-egy monológ nagy időszakaszt ölel fel.

Az aktuális szereposztásból voltak kedvenceink, míg engem Mahó Andrea játéka nyűgözött le, addig a kisfiamnak a komoly gyermekszínész múlttal rendelkező Bősz Mirkó volt a kedvence. Nem először tapasztalom már ifjúsági előadáson, hogy a negatív karakterek is szép sikereket érnek el, és ez is teljesen helyénvaló ilyenkor, hiszen a nagyszerű játéknak el kell nyernie a jutalmát. Nem kétséges, hogy az előadásban kihez kerül a kincs, hát persze, hogy a nézők nyernek a kalandon.

Szereposztás :

[2019.12.01.]