Tényleg dől a pénz a zenészekhez? Megszólalt a szakember!

A Magneoton kiadó vezetője, Joós István a facebookon reagált a megosztó posztokra.

"Zenészek, alkotók védelmében!

A sok megosztó komment kapcsán kötelességemnek éreztem néhány magyarázó gondolatot leírni, ahogy azt a zenei szakmában eltöltött több évtized tapasztalata diktálja belőlem.

A közösségi oldalakon megjelenő posztok sok esetben akár öngyilkosságokba kergetik az erre érzékenyeket. Sokan teljes munkaidőben foglalkoznak azzal, hogy kritikát, ítéletet, és igazán utálatos dolgokat hajigálnak felénk. Le kell szoknunk arról, hogy elkapjuk ezeket, és boncolgassuk és a szívünkre vegyük. Hagyni kell, hogy a földre essenek.

Nagy csodálattal és tisztelettel hajlok meg a tehetség és a zenészek, de különösen a jó zenészek tudása előtt. Amikor zenészről beszélek, akkor nyilvánvalóan egyben előadóra, illetve művészre is utalok. Egy zenész bármiről képes lemondani, csak zenélhessen! De tényleg bármiről. Számos munkavégzéshez, amivel rövid időn belül pénzt lehet keresni akár egy gyorstalpaló elvégzése is elegendő, de a professzionális zenei tudáshoz keserves éveket kell beáldozni úgy, hogy a befektetett munka, diploma bármi garanciát is nyújtana a zenész számára a biztos megélhetésre. Nem szeretnék más szakmákat rangjukhoz méltatlanul kezelni, csupán adjuk meg ennek a szakmának a kiérdemelt tiszteletet és megbecsülést. Tudom, hogy mindenki sikeres akar lenni, amíg meg nem látja a valódi árát." - írja Joós István,

Miért nem tettek félre?

"Egyáltalán mire is jó a zene, miért fontos a kultúra?

A zene által egy olyan őszinte kapcsolódás tud létrejönni ember és ember közt, amire a szíve mélyén minden ember vágyik. A zene a mindennapi életünk része. Zenét hallgatunk reggel, evés közben, sportoláshoz és akár elalváshoz is. Legyen szó klasszikus-, pop-, rock
vagy metál zenéről, Jazz, …stb. Egy biztos: mindegyik zenei stílus más reakciót és érzelmet vált ki az emberekből. Örömet okoz, megnyugtat, táncra ösztönöz, nevetést és sírást vált ki
A művészet nagy endorfinvarázsló. Olyan, mint a kábítószer, csak nem kémiai szerekkel manipulál, hanem a szépérzékünkkel

A háború alatt egy brit kormányülésen egy miniszter azzal állt elő, hogy a hadiállapotra tekintettel nullázzák le a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre.
Mire Churchill így válaszolt: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?”
Azt hiszem, hogy nyugodtan vonhatunk párhuzamot a jelenlegi COVID19 esetére is.

Mit csinálnak a zenészek a rengeteg pénzzel? Miért nem tettek félre?

A zenész, illetve egyéb művészeti ág szereplői nem feltétlen gondolkodnak racionálisan, ami nem meglepő, hiszen az agyuk, a gondolkodásuk nem a hétköznapi életre vannak kalibrálva.
Ők az alkotás folyamatos rabságában élnek és ettől képesek az átlagos emberhez képest csodálatra méltó dolgokra.
A siker is törékeny és sebezhető!
Amikor jól megy a szekér, akkor nem fordul meg a fejükben, hogy a hírnév olyan, mint a futóhomokból emelt domb. A szél egy ideig növeli, egyre jobban kiemelkedik a pusztából, és amikor már túl nagyra nőtt, akkor belekap a vihar és szétszórja. Volt, nincs, nem marad utána semmi. A nagy átlag a pénzzel sem tud bánni, pedig élet színpadán nem hirdetnek esőnapot!
Az Ő esetükben különösen igaz a mondás: „Ha olyan dolgokat veszel, amire nincs szükséged, akkor hamarosan olyanokat leszel kénytelen eladni, amire szükséged lenne”.

Tényleg dől a pénz a zenészekhez?

A teniszben sem csak Federer, Nadal és Djokovic szinten keresnek a játékosok!
Az esetek többségében amelyik zenekar nem koncertezik, nem tud megélni. De ha koncertezik, akkor sem megy habkönnyen. Ha szervezőkkel, zenészekkel beszélünk, kiderül, hogy mindössze néhány tucat olyan magyar zenekar van, amelyik 1,5-2,5 milliós gázsit el tud kérni egy-egy koncertért, és három-négy olyan, aki időnként efölé is fel tud menni.
Ez alatt a vonal alatt nehezebb az élet. Egy kisszínpados produkcióért vagy egy telt házas budapesti klubkoncertért egy nem élvonalbeli, de profi zenekar nettó 200-300 ezer forintnál többet ritkán tud elkérni. (Az élőzenei klubkoncertek költsége 200 ezer forint.)
Ebből aztán rossz esetben még ki kell fizetni a szervezőt, hangosítót és a roadokat, ha volt, menedzsert is. Levonásra kerül belőle a benzinköltség, a hangszerek, erősítők, zenei kiegészítők amortizációja. Ebből kell kigazdálkodni a felvett dalok rögzítését, keverését, a mastert, adott esetben a néhány, a számokhoz készített klip leforgatását, megvágását, hosszan lehetne még sorolni. Ha a zenekarban csak öten vannak, akkor a legjobb esetben is mindössze 30-40 ezer forint jut egy embernek egy koncert után. Ezt senki se irigyelje!
Ne hibáztassuk a zenészt, hogy nem megy el árufeltöltőnek, vagy egyébnek.
A zenész zenéljen, a fodrász vágja csak szépen a hajakat, a kőműves építsen, a tanár oktasson…stb.

Ezekben a nehéz hónapokban sok családban csak egyetlen kereső van kereső van, az is a Google!

Hálás vagyok, és örülök, ha valamit sikerül elérnem, de akkor is, ha valaki másnak sikerül. Attól, hogy valaki sikeres és boldog, nem vesz el a többiektől semmit. Sőt! Mintha el lehetne élni a másik elől az életet, pedig nem. Ez a kenyérféltés, ami a nagy magyar frusztráció ősforrása, nagy marhaság. Ezzel szemben az igazság az, hogy ha te jó vagy, és jót teszel, akkor nekem is jobb.

Elnézést a picit hosszabb levéért, de nem volt időm hamarabb abbahagyni!"

[2020.05.22.]