Kecskeméten beteljesedett Erzsébet és a Halál szerelme

Október közepén mutatta be a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház az Elisabeth című musicalt. A színház idén a 125., jubileumi évadát kezdte meg, melyben méltó helyet kapott Michael Kunze és Sylvester Levay már-már legendás darabja.

A kecskeméti teátrum új évadának szlogenje „125 éve a város szívében”. A színház október 14-én ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját, és az évszám érdekessége, hogy 1892-ben I. Ferenc József és Erzsébet királyné trónra lépésének 25. évfordulója alkalmából döntött úgy Kecskemét tanácsa, hogy színházat épít a városban, amelyet 1896-ban adtak át. Ennek méltó megünneplésére az Elisabeth című musical tökéletes választás lett.

Nyugodt szívvel használom a „legendás” jelzőt, hiszen az Elisabeth musical jóval több, mint egy „éneklős darab”. Az Erzsébet császárné és királyné életén alapuló musicalt, 1992-ben mutatták be a bécsi Theater an der Wienben. A szöveget Michael Kunze írta, a zenét Lévay Szilveszter szerezte. Mivel Sisi (nem elírás, helyesen így használjuk) a magyarok életében is fontos történelmi személy volt, Kerényi Miklós Gábor jó érzékkel választotta ki, hogy a hazai közönség is megismerje az előadást. Mindez 1996-ban történt, a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A címszerepet Janza Kata alakította, aki ezzel egy csapásra egybeforrt Sisi karakterével.

A kecskeméti előadást Szente Vajk rendezte, a főbb szerepekben Polyák Lilla/Bori Réka, Kovács Gyopár/Bori Réka, Szemenyei János, Koltai-Nagy Balázs és Orth Péter látható. A történet viszont nem változott. Ahogy a színház oldalán leírja: a fiatal Sisi szabadságvágya kielégíthetetlen. Egy bálon anyja hírül adja, hogy idősebb lányát Ferenc Józsefhez szánják. A bejelentést Elisabeth szerencsétlen balesete szakítja meg. Az ájult lány és a Halál találkozása megváltoztatja mindkettőjük sorsát. A túlvilági lény képtelen arra, hogy magával vigye, de örökre eljegyzi magát a lánnyal. Az ifjú Ferenc József mentehetetlenül beleszeret a zabolátlan Sisibe, és anyja tiltása ellenére feleségül veszi. Az asszony viszontagságokkal teli életében a boldogság ritkán látott vendég; magányát csak egyetlen barát enyhíti, akire mindig számíthat: a Halál, akit imádott fiának koporsója mellett arra kér, végre ragadja el életét, de hiába. Végül a gyilkos fegyver egy olasz anarchista kezébe kerül, hogy Elisabeth megnyugvásra lelhessen vágyott kedvese karjaiban.

Ha valaki látta – és biztos, hogy nagyon sokan – a Budapesti Operettszínház Elisabeth című előadását – az elmúlt több, mint 20 évben számos évadban játszották – akkor óhatatlanul hasonlítgatásba kezd az ember. Ennek viszont pont annyi értelme van, mint az olasz pizzát összehasonlítani az amerikaival. Vagy a vanília fagyit a csokoládéval, és így tovább...

Mindenki érti, hogy az egyik is finom, ahogy a másik is, csak máshogy, máskor, más ízekkel. Szente Vajk rendezése is ettől más, új „ízek” vannak benne. A legjelentősebb változás, hogy Elisabeth szerepét két színésznő játssza. Sisi fiatal éveit Kovács Gyopár alakítja, majd, amikor korban és történetben megérkezik a nőiességéhez, akkor Polyák Lilla veszi át a szerepet. A két Sisi a második felvonásban találkozik is egymással, ami egy nagyon különleges pontja a darabnak, amit eddig sehol nem láthatott a közönség. Kovács Gyopár Sisije kellően szeleburdi és szabad, sőt felszabadult, míg Polyák Lilla Elisabeth-je a megtestesült szépség és elegancia. Nehéz lenne egyik vagy másik szereplőt elképzelni az elejétől a végéig, így kifejezetten jót tett az előadásnak, hogy „feldarabolták” a címszerepet.

Nagyobb hangsúlyt kap egy másik szerelmi háromszög is, Rudolf (Varga-Huszti Máté) szerelmi élete, aki szenved felesége mellett, de a válása szóba sem jöhet, pedig úgy érzi Vetsera Mária mellett boldog lehetne. Varga-Huszti Máté nem csak remek hanggal, de nagyszerű színészi játékkal alakítja Erzsébet fiát, aki épp úgy a Halálra vágyik, mint az édesanyja.

A kecskeméti előadásban máshogy láthatjuk Elisabeth és a Halál kettősét is. A Halál (Koltai-Nagy Balázs) itt olyan, akiben egy kicsit minden néző szerelmes lehet, nem csak Elisabeth. Koltai-Nagy Balázs fehér ruhás Halálja elegáns és megnyerő, pont annyira félelmetes, amitől épp már vonzó lesz. Akitől azt várjuk, hogy az a végső tánc legyen már meg, mintha ez a szerelem, akkor és ott, tényleg beteljesedhetne.

Közben egy kicsit mégis szorítunk Ferenc József (Orth Péter) „tökösségéért” is. Az uralkodó, aki nem pont férfias döntéseiről és karakteres kiállásáról volt híres. Ezt Orth Péter játéka jól adja vissza. Az, hogy Erzsébetet választotta a nővér, Helene helyett, talán az egyetlen jó és önálló döntése volt a császárnak, de ennyi. Az erő édesanyjában, Zsófia főhercegnőben (Märcz Fruzsina) testesült meg, aki a darabban szinte a jégpáncél díszlet folytatása volt. Jól tükrözve ezzel a keménységét, amivel a Habsburg birodalom élén állt.

És, ha már díszlet: nem csak Zsófia tűnt olykor a díszlet részének. A félbehagyott képkeretek, vagy a szereplők eredeti alakjának képmásai jól szimbolizálták azt, hogy ezeket a személyeket mi tényleg csak a történelemkönyvekből, festményekből ismerjük. Hogy milyenek voltak, hogyan élték az életüket, mennyit szenvedtek vagy voltak-e olykor boldogok, csak sejtjük...

Ahogyan Luigi Lucheni (Szemenyei János) indítékát is, hogy miért ölte meg Erzsébetet... Szemenyei János szinte lubickol ebben a szerepben, hiszen nem tud átlagos lenni. Egy kicsit mindenképp ki kell lógni a sorból, és egy olasz anarchistához, aki Erzsébet császárné gyilkosa éppen ez illik.

Talán kevesen tudják, hogy a Halál alakját a valódi Sisi által írt versek ihlették, így ő kicsit már tényleg létezett. Sorsszerű lenne ennek a szerelemnek a beteljesedése? Mindenki döntse el maga. Egy biztos, az előadás beszippant, akkor is, ha már „huszonötezerszer láttuk” ilyen-olyan formában, és akkor is, ha a kecskeméti Elisabeth lesz az első.

Jegyvásárlás

M. Adri

[2021.11.06.]