A Korn első önálló estje az Arénában - megnéztük, képekben

Jonathan Davis ezúttal összeszedettebb vezérnek bizonyult volt a „Fieldy” nélküli nu metál klasszikus élén.

Közel fél tucatszor járt már nálunk a nu metál szintér úttörője, a bakerfieldi Korn. A többszöri elhalasztást követően bepótolt bulin sokak bánatára végül nem a Gojira (a francia banda július 27-én a Barba Negrában lesz megtekinthető) jött Jonathan Davisékkal, hanem a számomra nem igazán ismert Deadly Applies.

A Korn a huszonéves korom egyik nagy kedvence volt, mind hangzásban, mind hatásban az egyik legkülönlegesebb formációnak tekintettem. Aztán amikor 2005-ben először szerencsém volt hozzájuk (csak kevesek felejtik a metáltörténelem egy legbotrányosabbra sikerült szigetes koncertjét) minden átfordult.  2007-ben adtam még nekik az újabb esélyt, hogy kiköszörüljék a csorbát – a Volton, a néhai Joey Jordison dobolásával – nagy rössel érkeztek, de semennyire nem sikerült jóvá tenniük a két évvel korábbi égbekiáltó bénáskodást.

Ekkor már megfogalmazódott bennem: nem érzek kellő szimpátiát Jonathan Davis arrogáns, lélektelen előadásmódjával szemben, de a zenekar tagokat leválasztva a frontemberről mégis sokra tartottam. A kétezres évek mélypontját követően a kitisztult Brian „Head” Welch visszatérésével pislákolni kezdett valami. Sajnos ezt követően mégsem érkeztek a korábbi (Korn, Life is Peachy, Follow the Leader) felérő korongok, így számomra némiképpen meghalt ez a társaság.
Amikor megtudtam, hogy 2022 lesz pótlás mégis előmászott belőlem a nosztalgia, és úgy gondoltam, itt az ideje elásni azt az úgynevezett „csatabárdot”.

A keddi esemény előtt utánanéztem a Requiem – ez az új lemez címe - túrné setlistjének, ami bizakodásra adott okot. A már említett három örökké fennmaradó érvényű lemezről összesen hét számot dobtak be (olyan nagyágyúkat, mint a Got The Life, Feak on a Leash, Twist, ADIDAS), valamint az Issuesról is eljátszották a Falling Away from Me nevű klasszikust, zárásként pedig sokak nagy kedvencét, a Blindot. Ez pedig alapvetően meghatározta az estét. Az elfogult 6-7 ezer ember (a szűkített lelátó és a hosszított küzdőtér ennyire volt hivatott) egy emberként sikította a refréneket. A setlist valóban best off volt, jól volt összeállítva, az új lemez mindössze két számot elejéig kapott bebocsátást.

Az alapvetően sallangmentes előadás zömmel a zenei hangzásra, a pontosságra, valamint Ray Luzier dobos virgoncságára – elképesztő volt a figura - helyezte a fókuszt. Jonathan Davis a korábbiakkal ellentétében odatette magát, a túlsúlya most sem segít azon, hogy konkrétan ne csak mamutmozgással sétafikáljon a színpadon, de a torkából sokkal több használható hang jött ki, mint a korábbi élő tapasztalataim során bármikor.

Egy szó mint száz, nem ájultam el ezúttal sem, nem kerültem transzba a látottaktól – a Reginald ” Fieldy” Arvizut helyettesítő Roberto „Ra” Diaz (Suicidal Tendencies) amúgy tetszett , de a Korn valamelyest mégis kezd rátalálni a helyes útra. A kérdés csak az, hogy nem túl későn?    

A Korn setlistje:

1. Here to Stay
2. Got the Life
3. Falling Away From Me
4. Start the Healing
5. Cold
6. Shoots and Ladders
7. No One's There
8. Y'All Want a Single
9.    Insane
10. Worst Is on Its Way
11. Coming Undone
12. Freak on a Leash
13. It's On! / Trash / Did My Time
14. Twist
15. A.D.I.D.A.S.
16. Clown
17. Drum Solo
18. Blind

A Korn Budapesten adott koncertet Képekben - klikk a fotóra

[2022.07.02.]