Elemében volt a szülinapos Chino Morenó - képekben
A kaliforniai banda a megfogyatkozva, de alaposan elhúzta a többezres tömeg nótáját.
Ígéretesnek érkezett, és nem is kellett csalatkoznunk a Deftones újabb hazai produkciójában. És ha röviden végig futjuk a kaliforniai banda magyar fejezeteit, akkor arra a következtetésre jutunk, minden akadályt gond nélkül vesznek: legyen az a rekkenő nyári hőség (mint egykoron a hajdani „Pecsa” nagytermében, vagy egy szabadtéri fesztivál időjárás adta hendikepje. Chinó Morenóba és aktuális játszópajtásaiba bele van kódolva a katarzis elhozatala.
Június 24 eleve nem indult átlagosnak, hiszen egy péntek este nem is lehetne legoptimálisabb egy Deftones koncerthez, főleg, ha az éppen a frontember szülinapos hetére esik. Hát, Chino átvitt értelemben zsolnai porcelántányéron kínálta fel a jelenlévő kiváltságosoknak a szülinapi tortáját.
A katarzis némileg már a Budapest Parkba bejáratánál elkezdődött, libabőrös lettem a tömeg láttán. A szinte teltház egyértelműsítette számomra, hogy az elmúlt albumok hatásának köszönhetően jócskán megnőtt a Deftones népszerűsége. Még az se szegte a progresszív, szentimentális metál rajongókat, hogy néhány hete a Tool is hazánkba látogatott, valamint nemsokára a Gojira is tiszteletét teszi. Persze a tömeg nagyobbik felének már 2,5 éve a mailboxában vagy a fiókjában porosodik a belépője, de azért biztosan akadtak olyanok, akik a hajrában akasztották le a tickettet.
Ahogy mindig, persze most is akadtak kétkedők: a Park jelenlegi letekert hangerejét kritizálók, vagy a korai, a nyári időszámítás alatt napsütéses esti nyolc órai kezdés bírálói. Megértem én az aggályukat, de ha mérlegre tesszük a hallottakat, látottakat, akkor egyértelműen a pozitív véghatás felé billen a mérleg nyelve. Chino hatásos színpadi előadásmódja ( szinte végig transzban volt a fickó ) csak akkor tűnt emberinek, amikor két szám között szavak formájában is interakcióba lépett a közönséggel. Nem szabad ám megfeledkeznem a Deftones másik motorjáról, a mindig tűpontos, hihetetlenül fineszes Abe Cunningham dobosról. Akinek fizimiskája némileg megváltozott az elmúlt években – vélhetően a Covid nihilje alatt felkapott pár kiló miatt kellett is vagy másfél szám mire felismertem. Cunningham stílusa és az energikussága viszont még mindig a régi, emiatt számomra örökké ő marad az egyik legnagyszerűbb drummer.
A turnén megismerhetünk két új tagot is, egyikük a 2021-ben távozó basszer, Sergio Vega utódjának tekinthető, a Marilyn Mansonból ismert Fred Sablan, a másik, a az ukrán-orosz háború okozta paranoia miatt otthon ragadó, amúgy mostanság ökörségei miatt közismertté vált Stephen Carpentert helyettesítő Lance Jackman. Egyikükre sem lehetett panasz, a kémia működött, és ugyan Jackmanon sokszor a lazaságot nélkülöző, a túlzottnak koncentrációba belefeledkezés felróható volt, de az tegye a kezét a szívére, akinek egy ilyen lehetőség mellett néha nem remegne meg a keze.
A programram kiegyensúlyozott volt, szinte minden lemez megfelelő számegységet kapott. A tizennyolc számos setlistnek ugyan áldozatul estek olyan klasszikusok, mint a Hexagram, a Minerva, a Passanger, vagy a Back to School, de így is bőven kielégítő volt a korszakok mixelése.
No, jócskán bőlére engedtem a számomra az egész szabadtéri szezon egyik legjelesebb napjának élménybeszámolóját, de akad még bőven szufla a közeli jövő újabb eseményeire.
A Deftones setlistje:
-
Pompeji (outro)
-
Genesis
-
Rocket Skates
-
Be Quiet and Drive (Far Away)
-
My Own Summer (Shove It)
-
Tempest
-
Swerve City
-
Digital Bath
-
Around the Fur
-
Headup
-
You've Seen the Butcher
-
Sextape
-
Diamond Eyes
-
Rosemary
-
Bloody Cape
-
Change (In the House of Flies)
-
Ohms
-
Encore:
-
Lotion
-
7 Words
|
Deftones Aréna buli képekben - klikk a fotóra
|
[2022.07.13.]