Sziget Fesztivál - tényleg a Szabadság Szigete

Kicsit közhelyesen hangzik, de egyáltalán nem túlzás, sőt kifejezetten találó a Sziget Fesztivál szlogenje, az Island of Freedom, és nekünk magyaroknak legalább nem kell többszáz kilométerről ideutaznunk, de érdemes legalább egy napra kilátogatnunk, hogy egy kicsit kilépve a mai magyar valóságból megtapasztaljuk, hogy milyen az élet egy (majdnem) ideális világban.

A Sziget mindig is egyfajta idilli világot engedett megtapasztalni, ahol koradélutántól reggelig - és még azon is túl - jól érezheted magad. A különböző zenei stílusok legjobbjai, nemzetközi fellépők sokasága érkezik ide, hogy egy hétig szórakoztassa a nagyérdeműt, nincs olyan nemzetközi ételkülönlegesség, amit nem találunk meg a kínálatban, azonban ami már jóideje meghatározza a Sziget nemzetközi mivoltát, az a különböző, főleg tőlünk nyugatabbra található országokból érkező, nagy számú közönség.

Kisebb-nagyobb baráti társaságok vonulnak színpadtól-színpadig, bárról-bárra, követve valamilyen zászlót vagy érdekes tárgyat a magasba emelve, és hogy a sötétben se hagyják el egymást, néhány már profi módon ki is van világítva. Az elemes karácsonyi égősorok így válnak többévszakossá, hiszen a sátrakon, kalapokon, és az öltözékekbe integrálva is megjelennek, határozottan emelve a viselőjük megjelenésén. Az átlag szigetes ruházata amúgy meglehetősen egyszerű, egy színes top a lányokon, póló vagy trikó a srácokon, mindenkin rövidnadrág, szandál vagy - sokkal praktikusabb – bakancs. A megjelenést a csillámló, sokszor kristályokkal kirakott sminkek teszik látványossá, és a csillogó sminktetkó bizony a srácokon is jól áll. Az öltözékek gyakori kiegészítője mégis a maszk vagy az arc elé kötött kendő, amit nem a jólöltözöttség kedvéért és nem is a vírus miatt hordanak a fiatalok, hanem a borzasztó mennyiségű por miatt.

Por, por és még több por

Csupán pár órát eltöltve a Szigeten is rossz érzés létezni a mindenhol keringő porfelhőben, elképzelni sem tudom, hogy mennyire lehet kellemetlen a poros sátrakban az alvás, vagy a száradni kint hagyott, ráülepedett porral teli törölközőket használni zuhanyzás után, és minden bizonnyal egy-két nap után a ruhákon, az ételeken is áll a por. Ez régen is probléma volt ugyan, de valahogy nem ekkora, és évről-évre egyre jobb lett a helyzet, ahogy megjelentek a gumi és fém járólapok a főbb útvonalakon. Ezek persze az idei Szigetről sem hiányoznak, mégis a felhőtlen szórakozást kissé beárnyékolva figyelmeztet bennünket ez a helyzet arra, hogy mi vár(hat) ránk majd a vízhiányos, forró nyarakon.   

Színpadok, sátrak, helyszínek

Régebben a színes kínálatból már jó előre ki kellett válogatni a bennünket érdeklő előadókat és összerakni egy tervet, hogy mikor és hol találjuk a kedvencünket vagy a felfedezés küszöbén álló, ígéretes tehetségeket. Mostanra már nem olyan színes a felhozatal, magyar előadókat elvétve találunk csak a Szigeten - persze nekik annál inkább örülünk és nagyon drukkolunk, hogy az itteni nemzetközi közönséget megnyerve sikerüljön bekerülniük a nemzetközi fesztiválokon zenélő együttesek közé. Persze régebben is lehetett sodródni az árral és akkor is jártak úgy is sokan a Szigetre, hogy tulajdonképpen nem is volt érdekes számukra, hogy ki az aznapi fellépő.

Most úgy tűnik, hogy a húzónevek kivételével nagyjából mindegy is, hogy ki lép fel a nagyszínpadon. Több, korábban kisebb helyszíneken sikeres koncertet prezentáló előadó is felkerült idén a ’Dannek dedikált’ Nagyszínpadra. A szervezők (a 2016-ban autóbalesetben elhunyt Dan Panaitescu promóter tevékenyégének örökét követve) nagy munkával, gondosan válogatják, egyeztetik a napi programot és ez elég garancia arra, hogy minden este megtelik a nagyszínpad előtti nem kis tér, mire lemegy a nap - amúgy a gyönyörű naplemente is külön hangulatot kölcsönöz az éppen zajló koncertnek. A teltházas napokon különösen jól jön a két oldalsó és a keverőpult mögötti, világosban is jól látható, nagy méretű kivetítő, melyek segítségével szemmel (és telefonnal fotózva, videózva) lehet követni a színpadon zajló eseményeket még távolról, akár az óriáskerék lábánál is. A hangosítás bárhol állunk kitűnő, színpad előtt csak az adott sztár legelszántabb rajongóinak kell küzdeniük a jó helyekért, hogy minél közelebbről csodálhassák kedvenceiket.

A kreatívan elnevezett, lenyűgöző méretű FreeDome sátor második számú nagyszínpadként működik. Rengeteg embert képes befogadni, és a sátor színpadtól távol eső részén is jól szól, és itt is működik kivetítő, hiszen annyira távol állhatunk a színpadtól, hogy a fellépők szabad szemmel már szinte nem láthatók. Nem kis nevek lépnek fel itt sem, tekinthetünk rá ugródeszkaként, ha itt nagy tömegeket megmozgató, jó hangulatú koncertet ad egy fellépő, szinte biztosan számíthat egy nagyszínpados felkérésre a követkető évben.

Ha nem akarunk részt venni a nagy tömegeket megmozgató eseményeken, akkor is akad helyszín bőven, amit felkereshetünk. Fel sem sorolom a sok lehetőséget, fogadok, hogy ha valaki egyetlen, érdeklődéséhez illő helyszínen szeretne eltölteni egy egész estét, akkor is izgalmas, szórakoztató élményben lesz része.

A pénteki este zenei felhozatala

A gördülékeny bejutást követően első utunk természetesen a nagyszínpadhoz vezetett, ahol fél hattól a Németországból érkező, techno-t játszó ’rezesbanda’ a Meute lépett fel. A siker ennyi infó alapján is borítékolható, a melegben pár italt már elfogyasztott táncolni vágyókat jól kiszolgálta a formáció, nekünk is megadta az alaphangulatot, valahogy így kell megérkezni a Szigetre több év kihagyás után, végre belecseppeni a forgatagba. Különleges fellépő, jó hangulat, finom ital, jó társaság… mi kell más?

A koncert után egyből megjelent egy magyar srác a színpadon, angol nyelven pár mondatban kihirdette, hogy a Szigeten nincs diszkrimináció, itt nem nézzük, hogy kinek milyen a színe, honnan jött, mit vagy kit szeret… Ezen információ elhangzása pont a Szigeten abszolút felesleges, hiszen ez itt egyértelmű és teljesen magától értetődik. Feltételezem a Les Twins - Against Discrimination fekete hip-hop táncos csapat látványos fellépése kapcsán hangzott mindez, és kívánom, hogy az üzenete jusson el mindenkihez, főleg a mi országunkban lenne erre nagy szükség.  

A produkciók közötti szünetekben az italok beszerzésére sem kellett sok időt elpocsékolni, egy kisebb körséta után máris irány újból a Nagyszínpad, a belga Stromae koncertje. A nem kis létszámban jelen lévő, franciául tudó közönség lelkesedése nem volt véletlen, hiszen Stromae erős színpadi jelenlétével, a zenekara és időnként a kivetítőkön megjelenő saját számítógépes avatara által megtámogatva igazán jó hangulatú koncertet adott. Még azok számára is nagyon élvezhető programot nyomott, akik egyetlen szót sem értenek az amúgy komoly témákkal (párkapcsolati problémák, depresszió, öngyilkosság) foglalkozó dalokból. Szépen fésült kontyocskái és gyönyörű vonásai ellenére sem néz ki túl femininnek, fekete bőre sajátos kontrasztot alkot lehetetlenül zöld szemével, és a régi sanzonokra emlékeztető slágerei elektronikus elemekkel megtűzdelve mind az ellentmondásosságát hirdetik, de a csúnyácska, iskolai ünneplőt idéző, fodrokkal díszített egyenblúzt szerintem az (sem) indokolná, ha az tradicionális belga öltözék lenne, vagy saját ruhamárkájának (mosaert) egy darabját promózná. Mindenesetre hét éves kihagyás után úgy tűnik, hogy újra élvezi, hogy színpadon lehet, remek hangulatú, színvonalas koncertben lehetett részünk.

Amint Stromae elköszönt, máris nyomult be színpad elé a Justin Bieber miatt érkező lelkes tömeg elszántabb része. JB megjelenése az előtte fellépő művészhez képest pont az ellenkezője volt, semmi kifinomultság, semmi koncepció: egy melegítőalsó és felül semmi, csak a kigyúrt, teletetovált felsőteste. Dalainak egy részét mindenki ismeri, ezek el is hangzottak, nem is nagyon kellett őket énekelnie, csak kimutatta mikrofonját és a fiatalok tolták is a refréneket. Jól táncol, ezt is tudjuk, de még számos nála jobb táncossal is fűszerezte a fellépést, ráadásul zenészei is kaptak lehetőséget megvillantani tehetségüket. Korrekt koncert volt ez, bár nekem többször olyan érzésem volt, hogy vége, ennyi volt, de aztán jött még a következő szám. Aki nem élvezte annyira a koncertet, közben továbbállt, a többiek önfeledten szórakozhattak tovább.

Megéri az árát? Meg!

Sokat cikkeznek az árakon lovagolva, hogy mennyibe kerül egy heti- vagy napijegy, hogy drága az étel és az ital. Nem mondom, hogy nem az, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a jelenlegi magyar keresetek alacsonyak ehhez képest. Álljunk meg egy pillanatra a Sziget bármely pontján, nézzünk körbe és gondoljunk csak bele, hogy mennyi ember hány napon keresztül építi, üzemelteti ezt az infrastruktúrát, ami egy működő, többszázezer ember szórakozási vágyát kiszolgáló város -tulajdonképpen a semmiből. Nagy neveket, jó zenészeket akarunk a színpadokra, színes programot, ennek bizony magas, euróban fizetendő ára van. Ráadásul ide is utazik annyi és olyan életszínvonalon élő ember, aki ezt ki tudja fizetni és értékeli is. Véleményem szerint csak örülhetünk neki, hogy nálunk és ilyen flottul működik a Sziget. Bízom benne, hogy amikor annyi idősek lesznek a gyerekeim, hogy ilyen helyre vágynak, elő fogom tudni nekik teremteni azt az összeget, amivel ők is megtapasztalhatják, hogy van egy másik valóság is, amit úgy hívunk: Sziget Fesztivál, The Island of Freedom.   

Frk4muzik

Sziget Fesztivál 2022 képekben - klikk a fotóra

[2022.08.17.]