Mozgott a kép, a hang - és velük mozgott a lélek

MAGYAR MOZGÓKÉP FESZTIVÁL – VESZPRÉM 2023. június 7-10.

Idén harmadik alkalommal rendezték meg ezt az országosan is nagy hírű filmes fesztivált Veszprémben, („négy nap mozit”), melyen jelen volt a haza filmgyártás alkotóinak színe-java, a műkedvelő közönség és a szakma képviselői is. Felvonultak az utóbbi évek legfrissebb magyar filmtermései: mozi-, tévé-, animációs- és dokumentációs filmek egyaránt. Az izgalmasnak ígérkező vetítésekre Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban került sor ezúttal is.

A széles választékból nem volt könnyű választani (közel 100 film került bemutatásra ebben az évben!), hiszen sok vetítés ugyanarra az idősávra esett, de azért egy kis agyafúrtsággal ügyesen meg lehetett oldani, hogy az ember (lánya) minél több helyre eljuthasson. Szerencsére a szervezők is úgy alakították a programot, hogy a vetítések és közönségtalálkozók, szakmai beszélgetések között legyen kellő idő átérni a különböző helyszínekre.

A programot zenei produkciók és gasztronómiai élvezetek is tarkították a veszprémi Óváros téren – sokunk nagy örömére. Bár az időjárás nem volt mindig kegyes hozzánk, ez voltaképpen semmivel sem csorbította az esemény fényét, a legtöbb film rendkívül szórakoztató volt – még ha nem is a „hasunkat fogva kacagós” fajtából, hanem sokkal inkább elgondolkodtató, mélyenszántó módon.

Számunkra idén a következő filmek maradtak a legemlékezetesebbek és hagytak maradandó nyomot a szívünkben-retinánkban-elménkben (a teljesség igénye nélkül):

• Larry (Vilmányi Benett főszereplésével és remeklésével, Bernáth Szilárd rendezésében)
• Az énekesnő (Vitézy László rendezésében, fekete-fehér szín- és érzésvilágban, egy megrázó, földhözvágó történetet elmesélve)
• A hattyú (az Örkény Színház színpadi előadásának adaptációja filmvászonra, remekebbnél-remekebb színművészek felsorakoztatásával: Csákányi Eszter, Für Anikó, Mácsai Pál, Tenki Réka, Nagy Zsolt – és a sort még folytathatnánk)
• Zanox (kockázatokról és mellékhatásokról, nem kevés humorral fűszerezve)
• Magasságok és mélységek (Erőss Zsolt hegymászó és feleségének Sterczer Hildának igaz története)
• Hadik (a képi- és videós világ, és elsősorban Molnár Áron szerepformálása miatt)
• Blokád (Seress Zoltán kiváló főszereplésével, a taxisblokád valós történetét elmesélve)
• Hat hét (az örökbefogadás és -adás örök kérdéseiről)

Ami sajnos kimaradt, de mindenképp pótolni fogjuk: Műanyag égbolt, Frici és Aranka, Átjáróház, Együtt kezdtük, A helység kalapácsa, Pacsirta és még sok más értékes alkotás.

Koncert-csemegékben az idei filmfesztiválon sem volt hiány: fellépett a pécsi illetőségű ám mára már nemzetközi ismertségre szert tett Psycho Mutants, a legendás Európa Kiadó, Kollár-Klemencz László egzotikus-akusztikus Kamarazenekara, és a fiatalok körében egyre népszerűbb Aurevoir zenekar is. A fesztivál legújabb helyszínén, a FOTON Auidovizuális Centrum szabadtéri színpadán hangulatos közegben zenélt többek között Barabás Lőrinc és Járai Márk is.

Sor került idén is fesztiváldíjak – Magyar Mozgókép Díj -  és életműdíjak átadására: ezúttal Esztergályos Cecíliának, Mészáros Mártának, Reviczky Gábornak, Romwalter Bélának és Ternovszky Bélának gratulálhatott a nagyérdemű. A Blokád kapta a legjobb játékfilmnek járó díjat, a legjobb rendező a Magasságok és mélységek alkotója, Csoma Sándor lett. A Hat hét bizonyult a legjobb elsőfilmnek, az Énekesnő pedig a legjobb tévéfilmnek járó elismerést vihette haza a veszprémi Petőfi Színházban tartott szombat esti gálán, mely a Magyar Filmakadémia védnökségével a Magyar Mozgókép Fesztivál ünnepi záróeseménye is volt egyben.

Ezúttal is remek kikapcsolódást nyújtott ez a nyári hétvége Veszprémben, minimális hiányérzetet hátrahagyva csupán e sorok írójában: szívesen láttam volna magyar sorozatokat a verseny-alkotások és a díjazottak között – mint például a Mellékhatás, Király, Pepe, Marsra Magyar című méltán népszerű sorozatokat, hiszen a magyar filmipar ezen a területen is egyre profibb minőséget mutat fel az utóbbi évtizedekben (gondoljunk csak minden idők talán legjobb magyar sorozatára, az Aranyéletre). Bízunk benne, hogy jövőre egy kicsivel még egyenrangúbb verseny alakulhat ki ezen a nívós és független fesztiválon is – legalábbis ami a sorozatokat illeti.

Írásom végén pedig egy aprónak tűnő, de annál nagyobb „gesztust” szeretnék mindenképp megemlíteni – hiszen manapság talán már mindenki számára kétségtelen, hogy egy ilyen volumenű rendezvény kapcsán kötelessége a szervezőknek és a közönségnek is szem előtt tartania a fenntarthatóságot, a hulladék lehetőség szerinti minimalizálását. Öröm volt látni a „Töltsd újra a palackod” kezdeményezést („Egy cseppnyi tudatosság, kevesebb hulladék” mottóval) – amelynek segítségével kulacsainkat, üvegeinket tölthettük újra vízzel, ezzel is csökkentve a fesztiválozás közben termelt szemeteink mennyiségét. Köszönjük ezt a lehetőséget a szervezőknek – még sok ilyent!

Írta:

Zseni

[2023.06.18.]