A 120 esztendős Harley Davidson fesztiválján jártunk - folytatás
2023.06.22. – 25. között került megrendezésre a négy napos Harley Davidson fesztivál, ami a Harley Davidson 120 éves jubileumát méltatott megünnepelni, rengeteg zenei és egyéb program keretében. Ebben a cikkben a szombati és a vasárnapi napról olvashatsz.
Harmadik nap – 2023.06.24.
Délután és koraeste folyamán ismét több színpadon zajlottak az események párhuzamosan, volt miből válogatni mindenkinek ízlése szerint. Tenderfoot, Harakyru Band, Don’t stop the queen, Hangácsi Márton, A Madarak, Mo’gigs, Takáts Tamás Blues Band, Heep Freedom (galéria), Cry Free (galéria), Stoned, Reckless Roses, The Picturebooks.
A nagyszínpad két főszereplője közül az este folyamán az egyik a The Darkness zenekar volt. Imádtam, fanná avanzsáltam, eddig is szerettem a zenéjüket, de élőben először láttam őket, bakancslista volt, nem csalódtam. Az angol hard rock/glam metal zenekar a millennium idején, 2000-ben alakult, Justin és Dan Hawkins testvérek által.
The Darkness koncert képekben - klikk a fotóra
Justin kisugárzása és színpadi megnyilvánulásai, nem túlzok, Mick Jagger-hez érnek fel. Aktuális frizurájával – ami mindig más és más egyébként, követhetetlen- még külsőre is megidézi a Stones énekesét, ellenben Justin egyik jellegzetessége a magas „falsetto” énekstílus használata, ami a természetes énekregiszter után a következő hang a szájüreg felső padlásához ütödve érvényesül, hangfenékül a fej szolgál. Szerintem kicsit talán tudatosan, de egyben ön azonosan is Jagger tánc mozdulatokat lejt a színpadon, vagy épp táncolva, gitározva énekel félmeztelenre vetkőzve. A koncert 80 százalékában félmeztelen volt egyébként, ami nem volt senki, pláne nekünk hölgy rajongóknak ellenére. A basszusgitáros Frankie hetvenes – nyolcvanas évekbeli fazonjával, bajusz, haj, zakó stílben nyúzta a húrokat, nosztalgikusan „kikacsintós” hangulatot keltve. Justin rendkívül hálás volt a közönség lelkesedéséért, amellett, hogy sűrűn kommunikált velünk, az első sorban megénekeltetett egy random neki kiabáló rajongót, aki egészen braziliából jött el idáig a zenekar és a Harley motorok fesztiválja miatt. A meglepi az volt, hogy a rajongónak is jó hangja volt, így versenyt énekeltek egymással, a mikrofont egy lelkes biztonsági kolléga adogatta oda-vissza nekik. Ezek után Justin végig gitározta magát a közönségen egy biztonsági ember nyakában, majd a színpadra visszatérve laza „jaggeres” táncmozdulatokat lejtve nemes egyszerűséggel fejen állva tapsolt a lábaival pár percig.
Remélem hamarosan visszatérnek önálló koncertre is.
Őket az este másik várva várt főszereplője az ausztrál Wolfmother hard rock banda követte. A zenekar 2004-ben alakult Sydneyben. Napjaikig rengeteg tagcserén vannak túl, egyetlen eredeti tagjuk egyben az alapító tag, frontember, Andrew Stockdale.
A hard rock/blues.rock/stoner rock / neo pszihadelikus rock zenét játszó csapatot szintén régóta terveztem megnézni, patent precíz műsornak lehettünk szem és fül tanúi, nagyjából a koncert közepére éreztem át a feelinget, de utána aztán nem volt megállás. A tagok ugyan itt többnyire egy helyben voltak, de hibátlan játékukkal nyűgözték le a közönséget, olyannyira, hogy az utolsó ráadás dal után még egyszer visszatapsoltuk őket egy második ráadás dalra. Andrew hálásan megköszönte a közönség szeretetét és lelkesedését, őszintén meghatódott a koncert végére (video).
Wolfmother és The Picturebooks koncert képekben - klikk a fotóra
Negyedik nap – 2023.06.25.
Az utolsó napon többek között Várkonyi Attila, Lukács Gabi akusztik, Street Sixteen, Joe Cocker Coverband, Hungarian Rhapsody, Pengék és Halak, The Blackbirds, Rockstars not dead, Marcello and the Flaming Boopers, szórakoztatták a közönséget.
A Nagyszínpadon először a Pokolgép lépett fel a délután folyamán, majd őket az Edda követte. Pataky Attila ismét családias hangulatot varázsolt a közönség sorai közé, ahogy azt szokta koncertjein, Alapi István is hibátlanul pengette a nosztalgikus (remélhetőleg) mindenki által ismert sláger dalok riffjeit. Pataky Attilát fia is kíséri vokálon, így a két Pataky hatalmas bulit csapott a motoros fesztiválon (video).
Pokolgép és EDDA Művek koncert képekben - klikk a fotóra
A záró este várva várt fellépője a legendás Glenn Hughes. Nem kevesebb, mint fél évszázada van már színpadon. A Deep Purple kezdeti időszakában is játszó különleges énekhangjáról nevezetes Glenn hetvenkettedik életévét tapossa idén, de a kor egyáltalán nem látszik rajta, sőt.
Lehetetlen felsorolni az összes zenekart, amiben Glenn valaha megfordult, első szóló lemeze 1977-ben jelent meg, némi funky-s beütéssel. Szóló lemezei többnyire funk rock jellegűek. „A hetvenes években élek, annak a kornak a ruháit hordom, annak a kornak a zenéit játszom, és annak a kornak a szelleméhez térek vissza, az akkori életstílus csapdáit elkerülve” – mondta egyszer Glenn.
A hátteret egy óriási Glenn Hughes molinó szolgáltatta.
Glenn méltóságteljesen sétált be a színpadra, és egyből a húrok közé csapott basszusgitárján. A közönséggel egyből megtalálta a közös nevezőt, elképesztően kedves, nyugodt, és egyben energikus kisugárzásával, közvetlenségével, szerénységével. Többször elmondta, hogy már nyugodt kiegyensúlyozott életet él, de nem volt ez mindig így korábban.
Glenn másik mondása: „ Engem élőben látni kell, hogy az ember megértse, anit csinálok.”
Glenn Hughes koncert képekben - klikk a fotóra
Nos ennek teljes mértékben helyt adok, másodszor láttam élőben, és lenyűgözött ismét. Az énekhangja illetve hangszíne egészen elképesztő magasságokba terjed – „nincs annyi oktáv amivel ki lehet számolni” ... no de komolyra fordítva, hidegrázós élmény volt, a teljes könnyedséggel kiénekelt magas hangjait élőben hallani ismét, amit mintha kisujjból rázna ki, még csak nem is erőlködik, illetve ugrásból tud váltani teljesen más, akár mély hangszínre. Közben persze a húrokat is nyúzza precízen, esetében a dalok hosszúsága nem ritkán akár tizenöt perc is lehet. Az este a Deep Purple nosztalgia jegyében telt, Glenn kilenc dalt hozott, de a műsor így is majd két órás volt. Első sorba sikerült még helyet szereznem utolsó pillanatban, így közvetlen közelről élvezhettem a koncertet végig. A végén megköszönte, hogy eljöttünk és ennyire szeretjük, ez számára óriási megtiszteltetés, hogy a 120 éves Harley fesztiválon léphetett fel.
Minden esti nagyszínpados headliner fellépő koncertjét tűzijáték zárta. A végén nem kis munkával poharat is sikerült vadászni emlékbe, ne higgyétek, hogy annyira egyszerű volt ám, én meg utolsó pillanatra hagytam, de végül sikerült. Azóta is pörgetem a fotóim, videóim illetve felváltva szól Darkness és Glenn Hughes a lejátszási listámon.
A Harley csak egyszer 120 éves, ez igenis hatalmas dolog, hogy nálunk került megrendezésre egy ilyen méretű nemzetközi fesztivál. Hasonló fesztiválokban legyen még sokat részünk azt kívánom mindannyiunknak, bár ez több szempontból is egyedi és megismételhetetlen.
(A fellépők setlistje a www.setlist.fm oldalon megtalálható).
Hírek
