Az év eddigi legkellemesebb meglepetése: The Cult a Budapest Parkban

Elég sok koncertet sikerült már eddig is meghallgatni ebben az évben, de ezt a koncertet már nagyon vártam. Egyrészt azért, mert az eddigi Facebook-os posztokból és videókból úgy tűnt, hogy a zenekar nagyon jó formában van és Ian hangja is nagyon rendben van. Másrészt pedig a koncertre napra pontosan 30 évvel az első The Cult koncertem után került sor, amolyan szülinapos koncert lett. Ugyanis 1993. június 27-én játszott a Metallica előtt a Ceremony turnén a The Cult az MTK stadionban, amiről hála az égnek nem maradtam le (sokakkal ellentétben, mivel a koncert a meghirdetett kapunyitás előtt kezdődött, de mi pont beértük az első számra).

A borsos jegyárak és a programdömping miatt kicsit több, mint félház lehetett csak. Az „előzenekar” embert-próbáló műsora után (Lili Refrain volt az elkövető hölgy, dobokon és szintetizátorral kísért kiabálást adott elő) fél kilenckor kezdett a The Cult. Féltem egy kicsit a hangosítástól, az utóbbi 2-3 koncert negatív élményei után nem igazán tudtam, hogy mit is várjak erre az estére. Nos azon kívül, hogy halk volt, ez a koncert végre jól szólt. Arányos volt, lehetett minden hangszert hallani, és Ian Astbury éneke is rendben volt a hangosítás szempontjából is. Azért ’is’, mert az elmúlt években sokszor hallottam, hogy már nem az igazi a hangja, meg hogy már a 2000-es évek közepén-végén sem volt az. Hát erre most alaposan rácáfolt: az egész koncerten tökéletesen énekelt, erős volt a hangja, és kijöttek a magas hangok is. Magához képest egész sokat beszélt is a közönséghez, ez is egy új oldala, amit eddig nem nagyon láttam. Érdekes, hogy ezt mostanában több zenésznél is észrevettem: több időt fordítanak a közönségre, mint évekkel ezelőtt. Nem hiszem, hogy ez időhúzás lenne, a számok ugyanazok kb. minden koncerten.

A másik csoda Billy Duffy gitárjátéka és gitárhangja volt: nekem továbbra is ő az egyik kedvenc rock gitárosom. Karakterben és játékban egyaránt azt testesíti meg, amit vagy inkább ahogy egy rocksztárt elképzel az ember. A közösségi médiának köszönhetően egyre többet tudhatunk kedvenceinkről, már nagyon régóta követem őt is. Innen ismerősek a gitárjai, a motorozás iránti szenvedélye, és persze maga a gitárjátéka. Számomra abszolút alapvetés a rock’n’roll terén ahogy ő megszólal, és a számok is azok, amiket Iannel közösen alkottak.

Két számot játszottak az idén megjelent Under The Midnight Sun című albumukról, a többi egy jó kis best of válogatás volt, vagy inkább szemezgetés: próbáltak eddig kevésbé játszott számokat is beletenni ebbe a turnéba: ilyen volt például a The Witch és a Rise. Viszont nyilván nem hagyhatták ki a nagy slágereket sem: a Sun King, a Lil’ Devil, és a Sweet Soul Sister is elhangzott. A pontos számlista a setlist.fm-en megtalálható.

Ez a koncert most felcsigázott, kíváncsi leszek, hogy a következő turnén milyen számokat játszanak majd.

-Aretuska-

[2023.07.18.]