„Aki nem hallgat a Carson Comára mindig csak..." - megjelent a PAMI új dala, kritika
Hétvégén a YouTube-ot böngésztem és feldobott nekem az algoritmus egy dalt, egy még nem igazán ismert lány duótól, legalábbis én még sosem halottam róluk eddig. Végül meghallgattam a dalt, és milyen jól tettem!
Ezután a dal után a rajongójuk lettem, és szerintem, akik meghallgatják/megnézik az új dalukat sokan fogják még így érezni. Gondoltam írok róla, mert szerintem igazán fontos mondanivalóval bír.
A dalszöveg mélyen személyes és társadalomkritikus hangvételű, az identitás, másság és kirekesztettség témáit dolgozza fel, ami nagyon gyakori probléma napjainkban.
A dalszöveg elbeszélője egyfajta belső monológban tárja fel önmagát, nem egyszerűen elmesél, hanem megküzd a valósággal. Az éjszaka sötétje és a megfigyeltség érzése szimbolikus: a világ ismeretlen és fenyegető, az egyén pedig sebezhető benne. Az ablakon át való figyelés és a fizikai reakciók: a lélek zaklatottságát mutatják meg, mintha valami vagy valaki el akarná venni az énjét, a nyugalmát.
„A sötétben úgy érzem, az ágyamban mintha az ablakból valaki egyfolytában figyelne"
„Visszadőlök, de már fojtogat,
A testem teljesen lezsibbad"
Ezek a sorok egy pszichésen túlterhelt lelki állapotot tükröznek. A paranoid érzés lehet az identitásához való folyamatos viszonyulás eredménye is: „más vagyok, ezért figyelnek". Ez pontosan utal az ítélkező tekintetekre, társadalmi nyomásra vagy a napjainkban egyre gyakoribb mentális betegségekre is.
Különösen a refrén sorai fogtak meg a dalban, amelyek zseniálisan megfogalmazzák a mássággal szembeni intoleranciát.
„Nem tartom magam ufónak / Attól még, hogy nem vagyok az ideális társadalmi metszetben"
Világosan utalnak arra, hogy nem érzik magukat "földönkívülinek", azaz deviánsnak, mégis annak tekintik őket, mert nem felelnek meg az elvárt normáknak. A társadalom megbélyegzése, az identitás másként való megélése jelenik meg ebben a kontrasztban, amit ezek a sorok kiválóan szemléletnek. Az „ufó" itt metaforaként működik, olyan valakire utal, aki kívül esik a társadalmilag elfogadott normákon. A lányok tiltakoznak a címkézés ellen: nem ők gondoljak magukat ufónak, hanem ezt érzékeltetik velük: a társadalom erőlteti a kirekesztett emberekre ezt az identitást.
„Ufó vagy, ufó vagy, ufó vagy"
A suttogó részek jelképezik, hogy a "másság" érzését nem lehet hangosan vállalni, mert a társadalom elnyomja. Aki „ufónak" érzi magát, az sokszor csendben szenved, nem tud, vagy nem mer lázadni.
Ezek az ismétlődő sorok az ellenállás hangjai. A dalszöveg ezzel reflektál az előítéletekre.
A kérdés, hogy „És akkor mi van?" egy kifakadás, mely mögött ott bujkál a vágy: jó lenne, ha elég lehetne csak önmagunknak lenni, és ha ezzel nem lenne semmi baj.
Ez a kérdés egy lírai tetőpont - egyszerre kérdés a világhoz és önmaguk felé, miszerint ha más vagyok, az nem baj - az a baj, ha ezért megbélyegeznek.
Különösen megfogott, hogy a lányok beleírtak a dalszövegbe, egy tipikusan mai közkedvelt zenekart:
„Aki nem hallgat a Carson Comára, mindig csak generálja a sztereotípiát"
Ez a sor egy utalás, amely a Carson Coma nevű alternatív rock zenekarra vonatkozik. Ők egyfajta másságot, és szabad önkifejezést képviselnek a magyar könnyűzenében. A dalszöveg szerin, aki nem nyitott az ilyen zenékre és a zenekar szellemiségre, az hajlamosabb sztereotípiák alapján megítélni másokat. Ez a sor nem pusztán egy zenei ízlésről szól, hanem egy társadalmi állásfoglalás is. Ez a sor tehát frappánsan mutatja meg, hogy hogyan válik egy zenekar identitáspolitikai jellé, és hogyan kapcsolódik a zenehallgatás a társadalmin attitűdökhöz. A Carson Coma említése röviden és hatásosan ragadja meg azt a kulturális törésvonalat, ahol a másság elfogadása és az előítéletek közti feszültség húzódik napjainkban. Nem csak egy ízlésbeli különbséget, hanem értékválasztást is jelez.
„Lehet inkább mégis igazodni kéne és nem pedig ennyire kilógni???"
A 2. verze vége egy belső vívódást mutat be: érdemes-e feladni az azonosságot a társadalmi elfogadásért cserébe? Ez a kérdés nyitva marad, a dalszöveg nem ad egyértelmű választ, hanem hatásosan rávilágít a dilemmára. Vajon érdemes „normálisnak" lenni a nyugalom kedvéért, vagy megéri vállalni önmagunkat az elutasítás árán is? Ez az identitásválság sokak számára ismerős, akik nem férnek bele az „ideális társadalmi metszetbe"
Az elbeszélő tehát sebzett kívülálló, aki még mindig mérlegel, még mindig szeretne tartozni valahová, de nem tudja, hogyan lehetne ez önmaga feladása nélkül.
A lányok teljesen úgy építették fel a dalt, hogy a végére már az eddig is figyelemfelkeltő refrént még tudják fokozni. A refrén ritmusa főleg az utolsó ismétlésnél csúcsosodik ki:
A visszatérő sorok:
„Ufó vagy, ufó vagy, ufó vagy"
mint egy belső mantra vagy ellenállási kórus, egyszerre kifejeznek fájdalmat, dacot, és reménytelen beletörődést ebbe a sorsba.
A dalhoz készült klip vizuálisan is erőteljesen támogatja a dalban megjelenő társadalmi kirekesztettséget. A klip és a dalszöveg együtt alkotják azt a narratívát, amelyben az "ufó" nem csupán egy földönkívüli lény, hanem egy olyan személy, aki nem illeszkedik a társadalmi normákhoz.
Különösen tetszett a „földönkívüli maszkok" megoldása. A lányok ilyen maszkot viselnek, ami szimbolizálja a másságot és az elidegenedést.
A PAMI legújabb dala mélyen megfogott, tetszik benne, különösen az, hogy dal kíméletlenül őszinte, mégis könnyen átélhető. Nem próbál elrejteni semmit az identitáskeresésből vagy a kirekesztettség élményéből és ettől válik hitelessé. Az ismételt „Ufó vagy" refrén ironikus, de közben fájdalmasan igaz: sokan érzik ezt, csak nem merik kimondani.
A dalban egy kollektív, generációs élmény is megszólal: a másság, az elfogadás hiányának tapasztalata. Az ismétlődés, a fokozódó érzelmi hullámzás és az egyre kétségbeesettebb önvizsgálat révén a dalszöveg a kirekesztettség poézisét teremti meg - egy ének a magányról, amit mégis többen dúdolnak magukban.
A „Ufó vagyok" tehát nemcsak egy alternatív popdal, hanem egyfajta identitás-manifesztum is. A PAMI nem akar megfelelni, hanem egy társadalmi tükröt, állit, és pont ez a dal ereje. A lányok nem gondoltál túl a klipet, de még így is nagyon hatásos. Ez a dal egy hiteles reflexió, amely sokak számára rezonálhat, akik valaha is úgy érezték, nem illenek bele az „ideális társadalmi metszetbe". Ez a zene azokhoz szól, akik valaha kívülállónak erezték magukat, és végre hallhatják, hogy ez teljesen rendben van. A másság nem hiba, hanem létforma, és aki ezt nem érti meg, az nem hallgat elég figyelmesen.
Hírek
