Búcsú Markó Andrástól

A zenész világ mély fájdalommal és megrendüléssel értesült róla, hogy életének 77. évében elhunyt Markó András rockzenész, dalszerző, énekes, a hazai könnyűzene egyik csendes, de elhivatott mestere. Olyan ember távozott most közülünk, akinek élete egybe forrt a színpaddal, a billentyűk világával és a közönség örömével.

A Gemini együttes egykori oszlopos tagja, majd később a Markó Gemini Band vezetője volt, akivel legutóbb három hete még Balatonfüreden koncertezett. Halálhírét a zenekar hivatalos oldalán tették közzé. A Dankó Rádió is tisztelettel emlékezik rá: július 23-án, a Szív küldi szívnek szívesen című műsor keretében.

A kezdetek: egy rádióerősítős gitáros fiú

Markó András zenei útja korán kezdődött. Hatévesen már komolyzenét tanult Schilling Júliánál, majd a jazz világába Kertész Kornél vezette be. Zongorán, gitáron, furulyán játszott, első hangszerét egy csehszlovák Matador orgona, első „erősítőjét” pedig egy régi Pacsirta rádió jelentette. Ezek a képek egy másik korszakot idéznek, amikor a zene még nem hangtechnikáról, hanem szenvedélyről szólt.

A Németvölgyi Általános Iskolából a sashegyi Arany János Gimnáziumba, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára vezetett az útja, de a szíve mindig a zenéhez húzta vissza.

Egy zenész a világ és a közönség szolgálatában

Az első zenekara a gimnáziumi Lux volt, majd következett a Memphis, aztán a legendás Gemini. A hetvenes évek végén egy rövid időre Delhusa Gjonnal duót alkotott, és játszottak az Omega, Fonográf, LGT, Skorpió előtt is,  a korszak legnagyobbjainak előzenekaraként.

A zene nemcsak szórakozás, hanem hivatás lett számára: 1971-ben hivatásos ének és zongora kategóriát szerzett. Külföldön is fellépett, többek között luxushajókon, ahol magyar impresszáriók révén kapott lehetőséget.

A dal soha nem ér véget

Amikor a Gemini megszűnt, a zenei lángot nem hagyta kihunyni: 1978-tól a Markó Gemini Band név alatt vitte tovább a műfaj hagyományát. Balatonfüredtől a budapesti báltermekig, egész nyáron, minden télen szórakoztatta a közönséget, ugyanazzal a lelkesedéssel, ahogyan fiatalként kezdte.

A magánember, szerény háttérből a zene csillagai közé

Apja, Dr. Markó Sándor jogászként dolgozott, édesanyja, Székely Mária pincérnő volt. Két testvére: Árpád és Judit. Első felesége Babos Valéria, jelenlegi társa pedig Fekete Ildikó. Fiuk, Markó Tamás, szintén a zenei pályát választotta, a családi örökség így tovább él.

Egy élet, ami szólt – most elcsendesült

Ő már nem jön többé színpadra, nem csendül fel új dal a hangján. De aki valaha hallotta játszani, aki látott egy nyári estén mosolyogni a zongora mögött, tudja: a zene örök, ahogy az emlék is.

Nyugodjon békében, Markó András! Köszönjük a dalokat, a hangokat, az éveket.

A csend lett most, a Te örök zenéd.

 „A zene az élet lehelete, s aki játszani tud vele, az örökké él a hangokban.” Tamás István

[2025.08.07.]