Ilyen volt a Rockmaraton 2025 - a nyár legzúzósabb fesztiválja

2025. július 2-5. között részt vettem az elmúlt húsz év egyik legjobb, legemlékezetesebb, fesztiválján, ami megidézte a húsz - huszonöt évvel ezelőtti Sziget Metal Hammer sátor időket.

2025. július 2-5. között részt vettem az elmúlt húsz év egyik legjobb, legemlékezetesebb, fesztiválján, ami megidézte a húsz - huszonöt évvel ezelőtti Sziget Metal Hammer sátor időket.

Egy olyan „időszigeten” töltöttem négy napot, ahol négy napig dübörgött a rock és metal zene a legjobb zenekarokkal, mindenhol mosolygós embereket láttam, akiket a zene összehozott, életem top tíz fesztiváljában benne van a 2025-ös Rockmaraton Fesztivál.

Terjedelmes beszámoló lesz, úgy készüljetek, öveket becsatolni. Igyekszem fejezetekre bontani a négy napot, hátha van, akit csak konkrétan egy adott nap vagy zenekar érdekel.

A programok három színpadon (Borsodi színpad, Schweppes színpad, H-Music színpad) felváltva zajlottak, időbeosztásban alkalmazkodva egymáshoz, hogy mindenki odaérjen, átérjen egyik színpadtól a másikig két zenekar között. Időm jelentős részét, azaz több mint kilencven százalékát a Borsodi Nagyszínpad előtt töltöttem négy napig az első sorban. A negyven fok ellenére - napon nyolcvannak tűnt - jól bírtuk a tempót.

A bejárattól nem messze máris belebotlottunk a merch sátorba, azonnal be is szereztem két féle farkasos Rockmaraton pólót, a bébi farkas piros alapszínnel volt s közkedvelt „közönség kedvenc”. Persze egy pass tartó is kellett azonnal. A poharakról nem is beszélve, szintén beszerezve.

Aki lemaradt, vagy kimaradt, az alábbi link alatt még kaphat a készlet erejéig mindenből.

Itt szeretném még kiemelni a személyzet és minden dolgozó munkáját, akik a mi kegyeinket keresték négy napon át, hogy mi zavartalanul szórakozhassunk.

A Barba Negra staff biztonsági személyzete vigyázott testi épségünkre a színpadoknál, le a kalappal előttük is, crowd surfingnél ilyen precíz „leszedéseket” (a huszadik embert is mosolyogva szedték le mindemellett), még sosem láttam más fesztiválokon. A pultosok munkájáért is külön köszönet, én kettő perc alatt végeztem mindenhol (érdemes eldönteni, mire sorra kerül az ember, mit akar enni, inni, jó nagy táblákon van kiírva - nem csak ezen a rendezvényen... hasznos tud lenni, és akkor senki nem tart fel senkit hosszasan - üdv a derpegőknek). A takarító személyzetnek is ezer hála, a mosdók tökéletesen tiszták voltak nappal, este, és hajnalban is. Szemetet sem láttam sehol, csak a kijelölt helyeken, a kukákban, zsákokban. Köszönjük!

Nem mondom, hogy nem volt kihívás a tűző napon nézni a Warment és a Brainstorm zenekarokat például, mert a Nap csak fél hatkor bújt el a fák mögé.

A zenekarok is odatették magukat. A Borsodi nagyszínpad eseményeiről tudok beszámolni négy napban.

Első nap

A Visions of Atlantis csapata indította a Borsodi színpad programját.

A setlist nagyjából megegyezett a legutóbbi Barba Negras bulijuk setlistjével. A színpad természetesen egy kalózhajót idézett meg, ahol Clementine énekesnő a csodás piros ruhájában csodás hangon énekelve lengette a zenekar zászlóját, jelezve, hogy bevették a Rockmaraton szigetét. Michele Guaitoli (Temperance, Era) sem hazudtolta meg magát, hangja továbbra is fenomenális.

Őket, a világot mindig megmentő Gloryhammer csapata követte.

Természetesen jelmezbe öltözve, mindenki a karakterének megfelelően, még a földönkívüliekkel és a kaszással is megharcoltak, hogy a végén megkoronázzák királyukat. Jelenlegi énekesük ugyan csak 2021 óta tölti be a vokalista szerepet a bandában, de megtalálta a helyét a csapatban, látszik a csapaton az összhang.

Glorynammer koncert képekben - klikk a fotóra

Következtek az első nap különleges fellépői, a mongol folk metal csapat, a The Hu zenekar.

A banda különleges megszólalását a torok ének és olyan különleges hangszerek adják a gitár, basszusgitár és dob mellett, mint a mongol népi hangszer a „morin khuur”, ami még a nomád időkből származik, vagy mint a tsuur, más nevén kurai, amit a mongol pásztorok használtak előszeretettel, vagy mint a „tovshuur” azaz mongol lant. Mindemellett a khengereg, ami egy mongol különleges dob, épp ezért van több dobos is a csapatban. Emellett még furulya, és a „klasszikus” gitár, basszusgitár, dob szólal meg dalaikban.

A színpad közepén elhelyezett szobor köré illetve elé sorakozott fel a zenekar, a kivetítőn pedig lángcsóvák lobbantak fel virtuálisan, a zenéhez illő vizuális vetítéssel kiegészítve a showt. Különleges élmény volt látni a zenekart élőben játszani.

The Hu koncert képekben - klikk a fotóra

Némi szünet és színpad átrendezés után következett az első nap fő attrakciója, azaz az egyik legjobban várt zenekara a Rockmaratonnak, színpadon a Powerwolf zenekar.

„Attiláék” ismét kitettek magukért, közönség énekeltetés, crowd surf, ugrálás, farkas üvöltés, minden volt. Tűzijáték és lángcsóvák felváltva lobbantak fel a színpadon a zene ritmusára, a látvány gigászi volt a térhatású kivetítőn a zene a dalszövegekhez, dalokhoz illesztve természetesen a vizuált.

„Falk Maria Schlegel” (Christian Jost) billentyűs egyben ceremónia mester is mindig, „Attila” mellett ő gondoskodott róla, hogy a közönség egy pillanatra se tudjon pihenni, folyamatosan kitalált valami feladatot számunkra a dalok között alatt. Óriási buli volt.

Powerwolf koncert képekben - klikk a fotóra

Első nap videók

Második nap

Máris eltelt egy nap, és a második nap kora délutánján húrok közé csapott a Warmen zenekar Petri Lindroos (Ensiferum, Norther) vezényletével.

Magam részéről Petrivel elfogult vagyok, bármilyen zenekarban vendégeskedik, akár az anya zenekarával lép fel, mindig maximumot hoz. Gitárszólókban most sem volt hiány, illetve a dallamos metsző károgása is hasított a negyven fokban, ugyanis a Borsodi színpadhoz este hatig simán oda tűzött a Nap és alternatív módszerekkel hűsítve magunkat a tűző Napon élveztük a délutáni koncerteket mi is és a fellépők is, de ez van, „nem vagyunk mi cukorból”, bírtuk a gyűrődést.

Petriék sok Children of Bodom nótát is hoztak Alexi Laihora emlékezve, Petri simán hozza Alexi gitár témáit, anélkül, hogy utánozná, egyébként jó barátok is voltak. (R.I.P. Alexi).

Utánuk a Cemetery Skyline következett, ahol nem más, mint a Dark Tranquality / The Halo Effect frontember, Mikael Stanne az énekes.

Egyszerűen ezt az embert imádom. Zseni. Az egyetlen metal arc, aki mosolyogva tud hörögni, ám itt ének tudását fitogtatja ebben a zenekarában, ami az én szívemhez még közelebb áll. Csodás hangja van, mind a mély, mind a magas hangokat egyaránt kristálytisztán hozza.

Tulajdonképpen a zenekar egy supergroup Sentenced, Emtombed és egyéb zenekarok tagjaiból összeverbuválva. Imádtam ezt a hetven percet velük.

Közben a másik színpadon pár perccel Mikael-ék után belecsapott a húrokba a Steel Panther legénysége.

A zenekar, mint tudjuk, a glam műfaj parodizálására alakult kicsit kikacsintósan, trágár, csajozós szövegekkel, poénokkal, mindemellett profi zenészekkel. Magukat sem veszik komolyan, tehát értjük is a viccet. 2019-ben láttam őket utoljára, a setlist és a műsor tematikája nem igen változott a tagcserén kívül.

Illetve most felturbózták a műsort rúdtáncos lányokkal, természetesen most is dobáltak felfújt óvszereket a közönségbe, illetve hívtak fel lányokat a színpadra, akik erre önként vállalkoztak.

Visszatérve a Borsodi színpadhoz máris következett a Dragonforce.

A setlist a legutóbbi Barba Negra bulijukkal megegyezett, a színpadkép is, két óriási felfújt sárkány a színpad két oldalán, és persze lét óriási játékgép, aminek a tetejére olykor felmásztak vetésforgóba gitározni, vagy épp énekelni.

Volt plüss csirke is, ami ismét végig szánkázott a közönségen, alig akartuk visszaadni, de vissza kellett szolgáltatnunk három dalt követően.

Konfetti zápor is volt nem is kevés, és továbbra is a Dragonforce zenekarban van(nak) a világ leggyorsabban gitározó gitárosa(i). Látványos, pörgős, vidám showt hoztak nekünk rengeteg gitárszólóval, és persze ők is a végére hagyták a közönség kedvenc slágereiket.

A második este csúcspontja és legjobban várt zenekara természetesen a Running Wild volt.

Rolf Kasparek és bandája sok évtizedet váratott minket, hogy újra láthassuk őket.

Rolf szegecselt bőrdzseki, szegecselt gitár, kalóz fejkendőben robbant be a színpadra.

Bakancs lista volt nálam megnézni, elképesztő showt hozott a zenekar. A kivetítőn hol kalózhajó, vagy épp egy mozdony tűnt fel. A közönség szépen összetömörült kezdésre, és akik már sokszor látták a zenekart élőben anno, ők is leesett állal távoztak a piró technikától, lángcsóvák, tűzijáték közepette szóltak a gitár szólók. Ralf a végén a kalóz kalapot is a fejébe húzta. Középen a banda logója látszott kivetítve, valamint meg érdekesség volt, hogy temérdek hangfal, mondhatni hangfal erődítmény szólt a színpadon. Hamar elrepült a két óra, a közönség üvöltve, kántálva ünnepelte a zenekart.

Sajnos vége is lett a második estének is.

Második nap videók

Harmadik nap

Elsőként a 2008-ban alakult francia Rise of the Northstar érkezett a Borsodi színpadra, egy ütős zúzós bulival. A hip-hopot keverik hardcore punk és japán pop zenével.

Igencsak intenzív zúzós egy órának lehettünk részesei.

Őket követte a brit Bury Tomorrow csapata.

Nos, ha az előző csapat zúzós volt, akkor erre nem tudom milyen jelzőket alkalmazzak. Legyen az elég, hogy végig ment a pogó, a mosh pit, a circle pit, és nem utolsó sorban a crowd surfing. Az utolsó előtti dalnál a frontember konkrét kérése volt a tömeges crowd surf, ennek a közönség eleget is tett, kb. harminc negyven ember szánkázott végig a közönség tetején kettesével, hármasával, én ezt az első sorban testközelből asszisztáltam végig, óriási feeling volt.

Némi szünet következett, nem kicsit átrendezték közben a színpadot, aki akart el tudott szaladni enni, inni, stb. Én már nem mozdultam az első sor közepéről, mert következett az általam legjobban várt bandája a négy napnak. Színpadon a Bullet For My Valentine.

Elképesztő, hogy ez a banda is már negyed évszázada van porondon.

Nagy titkot nem árulok el, hogy Matthew a kedvencem – van olyan lány, akinek nem? Természetesen a banda zenéje is az egyik fő csapás vonalam a metal világán belül.

Zenei stílusuk a metal core-tól a heavy / thrash /groove metalig nagyjából majdnem minden stílust ötvöz. Személy szerint imádom a karcos zúzós gitár szólókat, illetve Matthew hangját, hogy ugrásból vált üvöltés és dallamos ének között. Közönségénekeltetésben sem volt hiány, illetve a színpad tele volt LED kivetítőkkel széltében hosszában, amin a megfelelő, dalokhoz illő vizuális vetítés ment végig a koncert teljes műsor idejében. Itt is bőven volt részünk crowd surfingben, a közönség üvöltve kántálta végig kívülről a dalokat. Még hetekig a koncert hatása alatt voltam a koncert dömping ellenére. A végén megküzdöttünk a pengetőkért, dobverőkért, setlistekért is, amit a közönségbe szórtak a srácok. Ezzel véget is ért a harmadik napja a fesztiválnak.

Harmadik nap videók

Negyedik nap

Elérkeztünk a fesztivál utolsó napjához. Sajnos King Diamond betegség miatt le kellett mondja a koncertjét, de a szervezők korrektül kompenzáltak mindenkit, ami csak halkan jegyzem meg, fesztiválok esetében nem szokás, mivel nevében rejlik, hogy fesztivál.

Így is felejthetetlen záró nap részesei lehettünk.

Első fellépője a Borsodi színpadnak délután kettőkor a német Brainstorm.

Esetükben biztosak lehetünk mindig a szuper hangulatú koncertben, most is kitettek magukért. Tűző napon „négyezer fokban” is bírtuk a strapát mi is és a zenekar is. Andy lejött többször pacsizni velünk, közönséget énekeltetve közben. A koncert végén kijöttek a banda tagok fotóra, dedikálni is.

Szünet következett, elmehettünk lehűteni magunkat, pótolni a kalóriákat és a folyadékot, hogy legyen erőnk a délután és az este további részére.

Következett a klasszikus német zenekar, Grave Digger.

Mosolyogva, közvetlenül, lazán kommunikálva a közönséggel lépett színpadra a csapat, én magamra nem jellemzően váltogattam a helyem a koncert közben, mindenhonnan tökéletesen szóltak, nagy ívű gitár szólók, miközben Chris vokál közben is előszeretettel grimaszolt végig a dalok közben. Hamar eltelt ismét hetven perc, itt a műsor változás miatt hosszabb szünet következett, a többi színpadon persze folytatódtak a koncertek igény esetén.

Ebben a két órában teljesen úgy éreztem magamat a barátaimmal, mintha valami metal piknik lenne a Margit szigeten, vagy máshol, elzárva a világtól, mindenki elfoglalta magát különböző labda és egyéb játékokkal, vagy csak a fűben ülve beszélgettünk, igény esetén pedig a kis színpadokon folytatódtak a koncertek.

Az eredeti időpontjukban fellépve következett a Tankcsapda.

Jelenlegi turnéjukon kiegészült a zenekar Vörös Attilával, aki ugye köztudott, hogy játszott a Nevermore-ban turnégitárosként, illetve fellépett már a Panterával is, valamint a Leander Rising alapító tagja, illetve, Bodor Mátéval, aki az Alestorm gitárosa, illetve a Wisdom és Leander Kills zenekarokból is ismerhetjük.

Az ő nevük már önmagában is elég indok arra, hogy megnézzük a koncertet.

A két zseni (Attila egy kicsit jobban - de ez szubjektív) fiatalembernek köszönhetően konkrétan metal buli lett a Tankcsapda buli. Természetesen voltak a kedvenc slágereink is, pedig nem is vagyok fan, és Attila és Máté játéka annyira felturbózták a koncertet illetve a hangulatot, hogy én is végig headbangeltem énekeltem a műsort. Természetesen lángcsóvákban és piró technikában sem volt hiány. Szuper buli volt.

Színpad átrendezés következett, addig is újra fel lehetett töltődni, miközben a Depresszió játszott a másik színpadon.

A Borsodi színpad záró napi fő bandája a műsorváltozás okán a Rhapsody of Fire lett.

Imádom a csapatot huszonöt éve, eddig az estéig nekem Fabio volt „AZ” énekese a bandának, de ez most megváltozott. Ilyen elképesztő hangterjedelmet, amivel Giacomo rendelkezik, még életemben nem hallottam, pedig több száz koncertet megjártam már az elmúlt huszonöt évben.

Kristály tisztán szólt a banda, megidézték Mr. Christopher Lee szellemét is, aki halála előtt több lemezükön is vendégeskedett.

Az egyetlen alapító tag a zenekarban Alex Staropoli jelenleg, ugye az alap ex tagok Luca és Fabio külön utakon járnak, de én, aki szuper fannak tartom magam, mert a kezdetektől imádom őket, én is nehezen követem a ketté, hárommá osztódását és névváltoztatásait a zenekarnak az évek alatt, a tagcserékről nem is beszélve. Igény esetén érdemes a google/wikipedia oldalakat fellapozni a pontos névsor ügyében. Az biztos, hogy állam kerestem a műsor végén, kristálytisztán szóltak, a gitár, billentyű, dob szólóktól leszakadt a fejünk, és amellett, hogy Giacomo elképesztő zseni, még kedves is. Koncert után kijött, és egyesével végig fotózkodott harminc-negyven emberrel, akik ott maradtunk.

Ezzel véget is ért a négy napos fesztivál maraton.

Negyedik nap videók

Két évtized után részt vettem egy több napos fesztiválon, végig tomboltam négy napot, életem top tíz fesztiválja és élménye közé bekerült a rendezvény.

Köszönjük a Rockmaraton Fesztivál szervezőinek, a H-Music Hungary csapatának, a Barba Negra-nak, Dunaújváros polgárőreinek, és mindenkinek is, aki valamilyen formában részt vett a szervezésben, munkában a rendezvényen.

Remélem, jövőre találkozunk!

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

[2025.08.14.]