Alphaville, nyolcvanas évek és az örök fiatalság a Parkban

Június 21-én visszarepülhettünk egy estére a nyolcvanas évek világába. Megnéztük az Alphaville és vendégei koncertjét a Budapest Parkban.

A hangulatot DJ André alapozta meg, majd őt követte a színpadon Nagy Feró, éppen a „Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés, Nyolc óra szórakozás” dalára csattogtam be munkából érkezve a Parkba.

Máris mosolygós, táncoló, jó kedvű emberek közé érkeztem.

A Goombay Dance Band táncra perdítette a nagyérdeműt, voltak, akik a vonatozást sem hagyták ki, ahogy az gyerek és kamaszkorunkban is mindem buli elengedhetetlen része volt.

Fancy egészen elképesztő vidám hangulatban mókázva fokozta tovább a hangulatot az estére.

Együtt énekelte vele a közönség a régi klasszikus slágereket, illetve néhány feldolgozást.

Következő fellépőnk Sabrina mit sem változott az évtizedek alatt, pontosabban, amiben igen, abban csakis előnyére. Kirobbanó formában van mind külsőleg, mind hangi adottságok terén, acapella is bizonyította, hogy a hangja mit sem kopott az évek alatt, bár a közös énekeltetés itt kicsit lanyhult, mert hézagosan tudta kívülről a nagyérdemű a dalszövegeket, mentségére legyen mondva a közönségnek, hogy a refréneknél javított a helyzeten. Sabrina kedves, vidám kisugárzása és nosztalgikus dalai tovább alapozták a Park jó kedvét.

Színpad árrendezés, megérkeztek a zenekari kellékek, dob, szintetizátor, gitárok.

A meghirdetett időpontnak megfelelően máris színpadon az Alphaville.

A zenekar legnagyobb slágere (mindenki tudja, nem írom le direkt most a címét) már negyven éves, szóval adja magát a turnéjuk neve is – fesztivál turné – négy évtizedes pályafutását ünnepli a zenekar.

Megoszlanak a vélemények Marian Gold ének hangjáról.

Nos, szeretném jelezni a fanyalgóknak, ha esetleg a koncert előtt két pöttyintéssel a Google vagy a Youtube keresőjét felkeresték volna, így 2025 derekán az internet „technológiájának” a segítségével, akkor esetleg észrevételezhették volna, már koncert előtt, hogy hetvenegy évesen nem ugyanúgy néz ki az ember, mint huszonegy vagy harmincegy évesen (döbbenet).

Igen, más a hangja.

Egy hangszínnel lejjebb énekel minden dalt, és igen, megcsúszott kb. 5-6 helyen, ahogy én számoltam, hála Istennek, ebből is hallani, hogy élő, és nem autotune meg a többi, amivel ő is élhetne, de nem teszi.

Igen felszedett nem kevés kilót. Igen, emberből van. Döbbenet. Nos azért nyolcvan százalékban pozitív visszajelzéseket olvastam a jelen lévő közönségtől, persze mindig olyanok fanyalognak – máskor máshol is, akik ott sem voltak. Én imádtam a koncertet. Mivel volt, aki csak az előzenekarokra jött, az első sor folyamatosan cserélődött. Alphaville-re már első sorban álltam. ÉLŐ ZENEKARRAL lép fel (az elő fellépőkkel ellentétben, és akkor ezt nem részletezem tovább).

A szintis örök ifjú. Marian Goldon látszik, hogy ez az élete. Ha nem is úgy megy a tánc neki, mint húszon harminc évesen – senkinek szerintem – akkor is önazonosan hozza a dalokat, visszarepítve minket gyerek, illetve kamaszkorunkba. Volt „Big In Japan, Sounds like a melody”, illetve megannyi klasszikus slágere a csapatnak, amit öröm volt élőben hallani. A közönség végig kívülről énekelte a dalokat. Marian végig mozgásban volt a színpadon, egy pillanatra sem állt meg, és a gitárosok egy rock zenekarban is megállnák a helyüket, pedig ez szinti pop zene.

A kivetítőn a dalokhoz illő vizuális vetítés ment, hol zászlók, hol csillagos égbolt, hol felhők vagy épp a tenger hullámai hömpölyögtek a színpad háttereként.

A legnagyobb slágert természetesen a végére hagyták: Forever Young. Itt mindannyian meg akartuk állítani az időt, és igen, örökre fiatalok akarunk maradni, ez a fiatalságunk himnusza, és fogalmunk sincs, valljuk be, kedves „baby boom, X és Y generáció” – igen, három generáció nőtt fel a csapat dalain, és itt a következő negyedik generáció, akik közül sokan hallgatják őket, hogy hova tűnt el negyven év. Én sem tudom, egy pillantás volt. Tegnapelőtt még az általános iskolás suli bulin hallgattam ezt a dalt, tegnap a gimi torna óráin, erre máris itt vagyunk négy évtizeddel később a Budapest Parkban. Én magam részéről el is pityeredtem ennél a résznél.

Egy szó, mint száz, remek este volt, visszarepültünk a nyolcvanas évekbe, gyerekkorunkba, kamaszkorunkba, és igen, örökké fiatalok maradunk.

Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget!

Balázs Adrienn

Videók

Setlist:
Alphaville:

1. The Jet Set
2. Dance with me
3. Big in Japan
4. Heaven on Earth
5. Carry your flag
6. I die for you today
7. A victory of love
8. Sounds like a melody
9. Forever Young
10. State of Dream

[2025.08.25.]