Folytatódik a Rock története

A legerősebb hajtásokat kétségkívül a progresszív rock (King Crimson, ELP, Genesis, Yes), a hard rock/heavy metal (Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath), a Miles Davis kísérletei nyomán elinduló jazz-rock (Weather Report, Mahavishnu Orchestra), illetve a korszak intellektuális líráját képviselő új szerző-előadói hullám (Joni Mitchell, Neil Young, Van Morrison) hozta. Szintén ekkor született meg a latin rock (Santana), élte virágkorát a southern rock (Allman Brothers), a swamp rock (Creedence Clearwater Revival), a boogie-rock (Status Quo), s adta ki legjobb lemezeit Frank Zappa és John Mayall.

Aztán 1973/74-re a rockzene fősodrában beköszöntött a pangás időszaka. Az évtized derekán azonban már formálódtak azok az új irányzatok – és működtek azok az új előadók –, amelyek hatására az évtized második felében alaposan átrendeződtek az erőviszonyok. Az Egyesült Államokban – mindenekelőtt New York-ban – a „jövő zenéjének” egyik lehetséges iránya, a punk bontogatta szárnyait (Ramones, Television, Patti Smith), amely aztán 1976/77-ben Nagy-Britanniában elementáris erővel robbant be (Sex Pistols, Clash, Damned). Nyugat-Németországban pedig már a nyolcvanas-kilencvenes években meghatározóvá váló elektronikus popzene alapjait vetették meg a főként a stockhauseni minimal zenéből táplálkozó fiatal muzsikusok (Kraftwerk, Tangerine Dream, Can).”

Sebők János így vall a műről

„A könyv másik vonulataként – a rock, mint újművészet és az ellenkultúra tárgyalásának kiegészítéseként – a showbnizniszt, a zeneipar kialakulását és gyors változását mutatjuk be. Azt a folyamatot, amely a middle of the road popstílustól a diszkón át a punk gyors elüzletiesedéséig vezet.

Ez a „fejlődési folyamat” nemcsak azzal van összefüggésben, hogy a rock az évtized folyamán mindinkább populáris műfaj lett, és a hetvenes években az újabb generációk belépésével tömegessé vált, hanem azzal is, hogy big biznisszé válásával megkezdődött máig tartó kommercializálása, piacosítása. A zene a klubokból, a fesztiválokról átköltözött a stadionokba, a koncerttermekbe, a művészeket, az előadói típusokat „kitalálták”, a karriereket tervszerűen felépítették, a koncertprogramokat vizualizálták, a show-t megkoreografálták kitalálták. Az angolszász zenepiac ugyanakkor terjeszkedni kezdett a világban, amelynek következményeként előbb kialakult az egyes országok folk-rock zenéje, majd a következő évtizedben ezt is piacosították, s megjelent a "világzene.”

A könyvben ezt a törvényszerűen bekövetkező folyamatot is igyekeztünk végigkísérni, s a felszíni trendek, divatjelenségek mögött igyekeztünk bemutatni a mélyrétegeket is. Például, hogy a new yorki klubkatakombákban létrejövő kisebbségi gay ellenkultúrából miként alakult ki a diszkópalotákba költöző új divattrend olyan hímpáva idolokkal, mint John Travolta. Vagy miképpen vált az ellenkultúrát megújító, társadalmi-szociális és zenei gyökerekkel rendelkező punkból alig két év alatt a legkelendőbb divatcikk.”


A szerzőkről

Jávorszky Béla Szilárd (1965) – újságíró, szerkesztő. 1989-ben a Magyar Rádió zenei és ifjúsági osztályán kezdte, később dolgozott a Magyar Hírlapban, az Új Magyarországban, 1996 és 2005 között a Népszabadság munkatársa. Alkalmanként publikált a Magyar Narancsban, a Kritikában és több zenei szaklapban (Muzsika, Wanted, Z Magazin, Rockinform). Fő szakterülete a rock, a folk-, a jazz és a kísérleti zene, doktori disszertációját zeneszociológiából írta. Könyvek: Nagy Sziget-könyv (2002), A blues története (ford, 2002).

Sebők János (1951) – újságíró, szerkesztő. Fő szakterülete az ifjúsági kultúra, ezen belül a popzene. A nyolcvanas években a Világ Ifjúsága munkatársa, rovatvezetője, a kilencvenes évek elején a Popcorn, a 100xSzép, a Top Gun főszerkesztő helyettese, 2000-2003 között a Zene.net és a She.hu internetes portál főszerkesztője. Az utóbbi években szabadúszóként rendszeresen publikál a Népszabadságban, a HVG-ben, különböző folyóiratokban, lexikonokban, kiadványokban. Főbb művei: A Beatlestől az új hullámig (1981), Ki kicsoda a rockzenében (társszerző, 1982), Magya-rock I-II. (1983-84), Volt egyszer egy Ifipark (1984), A daltulajdonos (1988), Madonna (1989), Rock a vasfüggöny mögött (2002), A Horthy-mítosz és a holokauszt (2004), A Dakota-ház fantomja (2005).

(SO-GK)

[2007.12.06.]