Falusi Mariann elárulta titkát: "Hosszú combokat szeretnék"
– Játszol valamilyen hangszeren?
– Zongorán, de csak amennyire kötelező volt. Lustaság azt hiszem, meg nekem a legkönnyebb, az én igazi hangszerem valahol ott a gigám tájékán beépítve található.
–
Milyen hangszeren tanulnál meg szívesen játszani?
– Szaxofonon. Sajnos a levegő fújása és erőteljes tartása nem kedvez az énektechnikának és a hangszalagoknak és mivel nekem ez a fontosabb, a szakszi csak csodálattal hallgatott hangszer marad.
– Miért alakult úgy, hogy ilyen rövidre nyírt hajjal léptek a közönség elé?
– Mert kényelmes, de nagyon. Tupíroztunk anno eleget, győzött a komfort.
– Milyen lesz a következő hajszíned?
– Ingriden, a fodrászomon múlik, de mostanában az ezüstszürke a nyerő.
– Melyik a kedvenc Pa-Dö-Dő dalod?
– Időnként változik. A napokban az Ég a város-t hallgattam többször, és torna közben a legjobb a Pa-Dö-Dő egyveleg, az 12 perc, azalatt jót lehet tekerni, és tiszta energia és lendület az egész. Feldob.
– Elmesélnéd a By, By Szása című daluk születésének ötletét? Hogy jött az ihlet?
– Egy újságcikk volt az alapstory. Éppen semmi nem jutott eszünkbe, mikor megérkezett a Györgyi anyukája a napi sajtóval, amiben a fő cikk a Bye Bye EMI című cikk volt, ami az akkori monopólium a Hungaroton és az EMI világcég közötti meghiúsult tárgyalásról szólt. Ez nem volt jó hír, és búcsúzkodni kezdtünk, bye bye a minket akkoriban körülvevő dolgoktól, és ebbe esett bele az akkori még rendszerváltás előtti kor állandó hívatlan szereplője, akit Szása alakjába tömörítettünk össze.
– Ki az a „Szabó János” akit megénekelnek a dalukban? Létező személy volt, vagy csak a poén kedvéért szerepel?
– Volt igazi szabójános, egy balettos fiú, akivel a Györgyinek Pécsett volt még a színházban jó kapcsolata, és sok-sok Szabó János talált magára rajta kívül is, de az igazi föci fiktív személy, aki inkább mindenféle tulajdonságok halmaza, és nagyon szeretjük.
– Hogyan tudtok érvényesülni a mai fiatal zenészek/énekesek mellett?
– Nem velük kell megküzdeni. Amíg mindenki a saját dolgát csinálja, és attól a másik nem lesz sem jobb, sem rosszabb. Az, hogy hogyan kezel bennünket a „médiaisten”, az már fontos. Természetes, hogy az újakat, a fiatalokat igyekszik mindenki a zászlajára tűzni, hiszen ebben az évtizedben már mindennél fontosabb a naprakész információ, ez minden üzlet alapja, de mivel átalakult a lemezüzlet, már egészen más a cél. Mi még azon erőlködtünk, hogy mivel, hogyan népszerűsítsünk egy terméket, egy-egy új lemezt. A mai fiatalok már sokszor saját maguk a termékek, és egészen más módszerek, információk váltak fontossá ahhoz, hogy legalább beazonosítható előadók szülessenek meg ebben a hatalmas dömpingben. Ebben hála Istennek nekünk nincs dolgunk, minket elég jól ismernek, és a fiatalokkal leginkább szövetkezni szeretünk, friss nekünk írandó számokért.
– Az új lemezről nem is hallottam, miért nem ér el a hallgatókhoz az új korong híre?
– Attól függ, hogy mit tekintünk újnak. Minden évben eddig kiadtunk 1-1 lemezt, ez összevissza 18, mert az elmúlt évben már az idei a 20. duplára gyúrtunk. Az jön az idén.
– Érdemes Nektek ma lemezt kiadni? Megéri ma egy előadónak a másolás világában?
– Ez inkább hagyomány, szeretet, tisztelet a rajongók felé, akik szeretik kézbe fogni, nézegetni, de természetesen nem éri meg és nem csak nekünk, senkinek…
Falusi Mariann derekasan állta a kérdések özönét, s láthattuk: mindenre őszintén válaszolt. Ám mi most sem hagyjuk pihenni az olvasókat, ugyanis hamarosan újabb előadót szemelünk ki, akiről lehull a lepel.
– zene.hu –
[2008.12.16.]
Hírek
