SOS szerelem - némi cukormázzal

Tovább haladván – talán óhatatlanul is a tetszési index vonalán - Abaházi Csabát köszönthettem a CD-n. Már több fórumból is értesültem róla, hogy gyermeke megszületése óta végképp újra értelmezte életét az egykor sokkal keményebb hangot megütő exrocker-műsorvezető. És bár Ő maga is azt állítja dalában, ez csak Egy érzés, semmi más, azért én kicsit zokon vettem tőle olyan, színpadon tett hitvallások után, mint hogy Életfogytig R’N’R, vagy hogy “fogva tart a Sing Sing” Persze megenyhűlök, ha azt nézem, hogy ebben a számban már szerepet kaptak valódi hangszerek az első tíz másodpercet követően is, sőt egy majdnem rockos gitárszóló erejéig talán Abaházi húszas évei előtt tisztelgett a zeneszerző.

Két csúcspontja van a CD-nek

Az újabb címadó szám, amit ezúttal a Twinz követett el (S.O.S.) viszont már hangulatában és hangszerelésében is hordozott némi egyediséget magában. Kicsit kevesebb a dobgépből és több a néhányszor másodpercekre feltűnő vonósokból talán még tovább fokozta volna örömömet. Végül ezt az érzést a 6. és 14. számnak köszönhettem, számomra ez a két csúcspontja a CD-nek. Ami valójában egy. A Vidéki sanzont először Ulmann Mónika és Csányi Sándor előadásában hallhattam. Már itt is nagyon tetszett a bájosan egyszerű bárzene hangulata – jórészt egyetlen zongora kíséretével - és lágy iróniája. Kissé áthangszerelve, majdnem nagyzenekari alapokra helyezve, továbbá szexusát megváltoztatva a Magna Cum Laude előadásában végképp meggyőzőtt. Mondhatnám, annyira jó volt a szám, hogy szinte a Quimby is előadhatta volna. De Ők inkább a Most múlik pontosan című alapvetésükkel tették le névjegyüket. Ha másnem, azért, hogy akik e platformon találkoznak először a csapattal, már tudják, hogy mit kérjenek következő születésnapukra szeretteiktől.

Végül ejtsünk néhány szót Gulya Róbert instrumentális szerzeményeiről, melyek szerény többségben vannak az album számai között. Ha bakelit lemezről beszélnénk, vélhetően a B oldalon kapott volna helyet ez a 9 szám. Ez esetben ez az instrumentális oldal tökéletes mentsvára lenne az álmatlanságban szenvedőknek. Ugyanakkor életveszélyt jelentene azok számára, akik éjszakai autóútjukon tennék be a lejátszójukba. Összességében mindezt inkább dícséretnek mintsem kritikának szántam. A számok javarészt kellemesen andalítóak - ahogy az elvárható egy ilyen mérsékelten akciódús film háttérzenéjétől. Se többek, se kevesebbek. A tizedik instrumentális szám, Szabó Zé zenéje viszont üdítő ráadás. Az S.O.S. tangó műfajához illően azonnal felpezsdítette vérem.

Direkt nem írtam a moziról. Egyrészt annak megítélése kissé „off topic” lenne. Mésrészt aki CD-t vesz (és nem DVD-t), legyen az akár egy filmzene album, nem egy film utóérzését vásárolja meg, hanem egy önálló alkotást, amelynek a film ismerete nélkül is élményt kellene nyújtania. Esetünkben a feltételes módnak a néhány jól sikerült dal ellenére is van létjogosultsága.

Balázs András

[2007.05.27.]

« előző oldal

(2. oldal)