Jessica Simpson számára az éneklés sem „nagy ügy”

És így a még pólyában szunyókáló Jessicát leadták a ruhatárban, amíg ők a parkettet koptatták egy dallasi zenés-táncos szórakozóhelyen. De hogy nem neheztel őseire, erre enged következtetni, hogy hamisítatlan country motívumok is elő-előtűnnek számaiban, talán épp származására utalóan. A teljes country áthallás aztán az album utolsó számában jelenik meg, amely így igen izgalmas és élvezetes feldolgozása Nancy Sinatra 1966-os dalának.

Kicst megijedetem

Talán éppen az a CD erőssége, hogy meglehetősen sokféle hangulatú, mégis egyformán fülbemászó dallamok találhatóak rajta. Szinte mindegy, hogy milyen passzban ébredtünk, találunk hozzá illő dalt a lemezen. Legfeljebb a hallgatás sorrendjét kell a napi életérzésünkhöz harmonizálni. Magam ritkán kezdeném a címadó dallal, kicsit meg is ijedtem, amikor az első másodpercekben megcsapott egyfajta Barbibaba feeling a szőke hang :) hallatán. Szerencsére már ennek a számnak a végére meggyőzőtt Jessica arról, hogy azért ennek a szőkének vannak igen figyelemre méltó árnyalatai. Ugyanakkor arról is hamar megbizonyosodhattam, hogy nem járok jól, ha Villon kései utódainak munkásságát vagy akár csak Földes László igényességét keresem a CD lírájában. Így nem tettem.

Keresés nélkül is megtaláltam viszont rögtön a második számban egy - jól sikerült - Dead Or Alive feldolgozást, amely kronológia szerint kb Jessica ötödik születésnapjára íródhatott volna. A következő számokban továbbra is mélyreható gondolati elemek nélküli, viszont könnyen táncolható dalokra bukkantam. Ezek ruganyosabbá teszik a lépteinket az utcán, ha discman-en hallgatjuk őket és néhány forgást indukálhatnak a konyhában, ha főzés közben szólalnak meg a rádióban.

Akit azonban itt még gúzsba kötnek önnön korlátai, az is letépi magáról az önfegyelem minden láncát és enged a nyílt felhívásnak, amely a Swing With Me című számban megfogalmazódik. Nekem ez az egyik kedvencem. Olyan ez a szving, mint egy afrikai tánc a tábortűz körül. A ritmust a törzsi dobok adják, közben a trombita hangja időnként elefántok képzetét csalogatja elő a háttérből. Jessica tüzes hangjától pedig néhány izzadtságcsepp lefolyik a halántékunkon.

Nagyobb teret kap a romantika

A romantikának nagyobb teret engedő számok már gyengébbek. A célnak persze megfelelhetnek, lehetőséget teremtve a percnyi megnyugvásra és a diszkólázban felhevült testek szoros közelségben történő együttes tovább izzadására. De azon felül, hogy megtudjuk, Jessica a legnagyobb szenvedések közepette is képes mély levegőt venni, nem sok újdonságot tartogatnak sem szövegben, sem dallamban. Ráadásul a három leginkább lírai szám közvetlenül egymás után található az albumon. Mintha ezzel le akarnák tudni a futottak még kategóriájú részt. Csakhogy ezzel azt veszélyeztetik, hogy lesz, aki a harmadik szám végére feladja a CD tovább hallgatását. (Talán éppen e számok kapcsán születtek azok a kritikák a CD-ről, amelyek arról szóltak, hogy milyen szomorú, hogy ha valaki csak azzal tudja fenntartani az érdeklődést maga iránt, hogy az ex-jéről énekel.

Ebben azért én érzek némi irigységgel vegyülő elfogódottságot.) Később megbánják, akik feladják a CD-n további értékek keresését, hisz a negyedik hasonló hangulatú szám, az egy szál akusztikus gitárra kísért Let Him Fly már sokkal eredetibb szerzemény. Nem is beszélve az utolsó dalról, a korábban már említett Sinatra feldolgozásról, amely igen kellemes utóízt hagyott a számban és így összességében pozitív gondolatokkal tettem vissza a CD-t a tokjába. Hogy aztán még egy utolsó pillantást vessek azokra a bizonyos fotókra is...

- Balázs András -

[2007.06.25.]

« előző oldal

(2. oldal)