Halványan muzsikál a Madagaszkár

A filmzenék világának egyik legismertebb alakja, Hans Zimmer ezúttal alul múlta önmagát.

Annak ellenére, hogy a Madagaszkár című rajzfilmhez írt szerzeményei a moziban még jól muzsikáltak, a CD-n már koránt sem annyira élvezetesek. Az instrumentális track-eken kívül a régi idők nagy öregjeinek világslágerei csendülnek fel.

A német születésű zeneszerző, Hans Zimmer olyan filmek zenéivel hívta fel magára a figyelmet, mint Az utolsó szamuráj, vagy a szintén rajzhősöket felvonultató Cápamese című mozik. Ezek után a hallgató sokkal színesebb anyagot vár el, mely önmagában, egy lemezen is megállja a helyét. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a Madagascar úgy rossz, ahogy van, csupán langyos lett a végtermék.

Aki látta a filmet annak nem kell elmesélni, mennyire kitűnően válogatták össze a jelenetekhez tartozó zenei aláfestéseket. Néhány jó poén pont attól ült igazán, hogy az adott zene csendült fel a háttérben. Azonban egy cd-t lejátszva más jellegű élvezetet kapunk.
A dalbetétek nem a filmbéli sorrendben követik egymást, így nem túl egyszerűbb felidézni a jeleneteket. A Best Friends című dallal indítunk, melyet fél tucat régi klasszikus örökzöld követ. Hallhatjuk az Earth, Wind and Fire-t, Vangelist, vagy a Bee Geest is. Nekem csak az volt furcsa, hogy a kitűnő komponista, Vangelis - Chariots of Fire című számát a stílusban merőben elütő Stayin’ Alive című dal követi a Bee Gees-től. Bár a legtutibb I like To Move it című dalt, a Juliant alakító Sacha Baron Cohen, alias Ali G énekli, úgy, ahogy a filmen, de magyarul már nem találjuk meg a lemezen. Pedig megérte volna, hiszen óriási lett a fordítás („Tudom a tutit, tudom a tutit…”)!

A Zimmer féle instrument betétek legtöbbje önmagában nem nyújtja a várt zenei élvezetet. Talán a sok munka és a kevés idő ment a minőség rovására. Azt hiszem egy track sem lesz önmagában emlékezetes, hiszen jó néhány hallgatás után sem maradt meg a fülemben a dallamuk. Mindezek ellenére azt jóvá kell hagyni, hogy a moziban mindez semmit sem vont le az élvezetből.
Nem akarom rossz szájízzel zárni a lemez bemutatását, így egy igazán csodálatos számot hívok segítségül, mely a lemezt is megkoronázza végül. Ez nem más, mint Louis Armstrong – What a Wonderful World című dala, mely korábban már tucatnyi filmben bizonyította átütő erejét. Így van ez most is.

Egy mondatban összegezve: az örökzöldek kellemes egyveleget képeznek ugyan a modern filmben, de a Zimmer féle betétek már halványabban muzsikálnak.

mori

[2005.07.21.]