Álomszép harmóniák nemcsak babáknak

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Bizek Emi nevét említve sokunk szemében azonnal megcsillan a felismerés fénye. Annyira keveset forog a neve a zenei közéletben, hogy egyáltalán nem csodálkozom, hogy még nagyon sokan vagyunk, akik nem hallottunk róla, pedig egy nagyon tehetséges fiatal zeneszerzőről van szó. A saját honlapon kívül még interneten sem nagyon találtam publikus infót róla. Ha azonban azt mondom, hogy Kepes András, Desszert főcímzene és Világfalu filmzene, akkor lehet, hogy néhányan a homlokukra csapnak.

Bizek Emi Álomszép című lemezét nyugodt szívvel ajánlom nemcsak babáknak és mamáknak, de minden nemű, korú gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Természetesen elsősorban a babák és a kismamák a célközönség, de a lemezen hallható egyszerűen szép és tiszta harmóniák által indukált relaxáns, megnyugtató érzésekből talán minden hallgató profitálhat valamit. Különösen ajánlható a lemez pocaklakó babák számára, mert bár nem vagyok Anya (sosem voltam és valószínűleg nem is leszek), de úgy érzem, kellően odafigyelve rá, az Édesanya belső érzésvilágán átszűrve, sokkal több pozitívumot adhat a babának, erősítheti a kapcsolatot Anya és gyermeke közt.

Komolyzene

Emi tíz éves korában a zongorát választotta fő hangszerének és a vonzalom azóta sem csökkent, csak a stílus tolódott el azóta a „klasszicizmus” felől a dzsessz irányába. Ezek után nem meglepő, hogy főként zongoradallamok dominálnak a lemezen. Ezeket az egyszerű-szép dallamokat színesíti helyenként egy-egy oboa- vagy brácsaszóló és természetesen a többi kísérőhangszer - diszkréten a háttérbe húzódva.

A lemezt az is kellően autentikussá teszi, hogy Emi maga is gyakorló Anya, sőt ha jól tudom, várandóssága hónapjai alatt kezdte el komponálni a dalokat. A címek erősen sugallják egy-egy dal tartalmát, a szerző eredeti mondanivalóját, gondolatait, de természetesen szabadon átértelmezhető minden egyes tétel. A képzeletnek ne legyenek korlátai!

Tiszta, szép dallamok

Nem a klasszikus értelemben vett babazene lemezről van szó (már amennyire például Raimond Lapp babalemezei klasszikusnak tekinthetők) ugyanis itt nem arról a felnőtt füllel hallgatva néhol már-már bugyuta szintetizátoros zenéről van szó, amitől mi szülők a sokadik hallgatás után már a falra mászunk.

Kezdők vigyázat: a babalemezeket nagyon-nagyon sokszor kell meghallgatni, ezért jó, ha gondosan választotok! Bizek Emi babalemezén valódi hangszerekre (zongora, oboa, nagybőgő, hegedű, brácsa) komponált, komolyzenei alapokon nyugvó egyszerű és harmonikus zene hallható, amely gondosan elkerüli a Mozart-i mélységeket és magasságokat, viszont egészen biztosan nem fekszi meg a gyomrát sem a gyermeknek sem a szülőnek.

- Nagy Szabolcs -

[2007.11.06.]