L'ecso: Francia sanzonok, himnusz és háttérdalok

Jött egy kedves mese egy kis patkányról, aki nagy álmokat dédelgetve Párizsba indul, hogy híres szakács legyen. A filmmel pedig jött egy filmzenei CD, mely megfelelő hátteret adott a mozinak, önmagában azonban…

Egy évvel ezelőtt, amikor egy izgi akciófilmet kellett végignéznem a moziban, felüdülést jelentett, amikor megláttam egy kis patkány történetét beharangozó kisfilmet. Gondoltam, végre egy újabb kedves kis mese, mely a gyerekeknek és a felnőtteknek épp ugyanolyan kikapcsolódást ígér. Amikor nyáron a mozikba került a film, kiderült, hogy nem tévedtem. Tódult a tömeg a párizsi mesére, megjegyzem, nyilván ennek az is oka volt, hogy az idei moziünnep programjában ez volt talán az egyetlen olyan film, ami korhatármentes volt és nem is volt olyan gagyi. Napokkal előtte jegyet kellett foglalni, és teltházas vetítések voltak.

Az alkotás röviden annyiról szólt, hogy egy kis patkány úgy gondolja, hogy híres szakács lesz, és ezért Párizsba megy, ahol pont egy szerencsétlen szakácsfiúba botlik, aki az állattal ellentétben nem tud főzni. Pedig neki bizonyítania kell, hisz Párizs egyik legjobb éttermében kap munkát. Ekkor szövetkezik a kis rágcsálóval, és együtt főznek, nagy titokban. A mű végére a sikert sikerre halmozó fiúról lehull a lepel, és kialakul a konfliktus: senki se akar egy patkánnyal egy konyhában dolgozni. A végére minden jóra fordul, ők ketten nyitnak egy saját éttermet, mely nagy sikereknek örvend.

Bájos történet

A mese aranyos, a grafikája remek, bár voltak benne olyan részek - amikor például az egész patkánycsalád feljön a csatornából -, hogy kicsi undort éreztem a sok, eléggé undorítóra megrajzolt állattól. De ezenkívül bájos a történet, szerelemmel, sikerrel, kritikusokkal, finom ételekkel és persze a csodás Párizzsal.

Párizs… Ahogy a mondás tartja, sok várost szerethetünk, de csak egybe lehetünk szerelmesek: és ez Párizs. Azt hiszem, aki járt már ott, annak nem kell részletezni, hogy mit érez az ember, amikor ott áll az Eiffel-torony alatt, vagy kinéz a Louvre ablakából, vagy sétál a kis utcákon a Szajna mentén, és a fiatal festőket, a repró árusokat, vagy a parkban reggeliző fiatalokat látja. Gyönyörű város, az emberek kedvesek, a múzeumok lélegzetelállítóak, a közlekedés is remek, a története csodálatraméltó és még órákig sorolhatnám. Na jó, nem áradozok tovább, nézzük, hogy az említett mese filmzenéje hogyan sikerült.

A Disney-Pixar stúdió közös műve, a zenét pedig Michael Ciacchino szerezte. A borítót biztosan megismeri az, aki látta a mesét. A háttérben az Eiffel torony alja látható, míg előtte egy „szakács sapka”, és persze a patkány orra és kis bajsza villan ki alóla. A kékes színvilág elegáns hatást kelt. Ha megfordítjuk, olyan háttérképet látunk, mint amikor egy ködös hajnalban kinézünk a Szajna menti lakásunk ablakán. A tracklista jelzi, hogy 24 felvétel lesz a korongon. Belül a filmből látunk képeket, és kis meglepetésre, ha kiemeljük a cd-t, onnan is a két patkánytestvér mosolyog vissza ránk.

Nem figyelünk a zenére?

Az első dal hallatán, rögtön a saját párizsi élményeim jutnak eszembe. Amolyan sanzon ez, tipikus francia hangzással. Szívet melengető ezt hallgatni. A második a francia himnusz kezdő soraival indít, majd egy lágy zenévé alakul át. Igazából, mint minden filmzene, ez is fura így többszöri hallásra. Ha nézzük a filmet, nem igazán figyelünk a zenére, persze ha már egy befutott slágerről van szó, amit megismerünk, akkor más a helyzet.

Amikor először kezembe került, betettem a lejátszóba és egy idő után azt vettem észre, hogy azt kérdezem magamtól, hogy mi ez a zaj? Sajnálattal mondom ezt, de tényleg így volt. Gondoltam az én hibám, és újra megpróbáltam, de akkor se jártam nagyobb sikerrel, majd egy gyerekekből álló csoporttal is meghallgattattam remélve, hogy ők, akik nagyon alaposan nézik a meséket, jobban fogják bírni. Hát, nem így lett.

Nyilván egy olyan zene, ami háttérnek készült, hisz a mozi a lényeg, nem is lehet túl mély nyomokat hagyó. Van az albumon egy-két jó dal, az első például, de utána nem is daloknak nevezném őket, csak zenének. A legtöbben nincs is ének, persze ez nem lenne baj, ideális lenne nyugtató zenének, de sajnos annak azért nem jó, mert hirtelen egy számon belül is olyan gyors hangerő, ritmus és sebesség váltások vannak, hogy aki számít is rá, néha mégis megijed.

Összegezvén annyit mondanék, hogy nem ajánlom az egész cd-t hallgatni, van pár kedves szám rajta, de maradjunk csak a filmnél, és ha már hallottuk ezt az albumot, és úgy nézzük a mesét, biztosan jobban fogunk figyelni a zenére is. Úgy gondolom, hogy a képi világgal együtt nagyon jó egyveleget alkot. Külön azonban nem ajánlom.

- Pernyész Kitti -

[2007.11.19.]