Kalandozás a filmzenék világában - képekben

Első alkalommal rendeztek filmzenei koncertet Mozi+Zene címmel a Művészetek Palotájában november 16-án. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben fellépő művészek a Stúdió 11 zenekar kíséretével elevenítették fel az egykori mozisikerek mindenki által kedvelt slágereit.

Péntek este népes sereg gyűlt össze a Művészetek Palotájának előcsarnokában, kicsik és nagyok, férfiak és nők kezükben hosszúkás belépőjüket szorongatva ácsorogtak, vagy épp le-föl sétálgattak az impozáns épület falai közt. Az első filmzenei est valóban rengeteg érdeklődőt vonzott. Böhm György, a koncert ötletgazdája és egyben rendezője is, boldogan újságolta, milyen gyorsan elkapkodták a jegyeket.

A Palota művészeti tanácsadója azt is elárulta, hogy már régóta vágyott egy ilyen rendezvény létrehozására, annak idején az Aréna megnyitójára tervezett filmkoncert azonban sajnos nem valósult meg. Most viszont, mikor kollégáival azon tanakodtak épp, milyen jellegű műsorral tudnák az idősebbek mellett fiatal korosztályhoz tartozókkal is megtölteni a Nemzeti Hangversenytermet, ismét felmerült benne a mozislágerekből álló est gondolata.

„Valójában nem tudom, mi az oka, de a filmzenéket mindenki szereti" – mondta Böhm György. „Igaz, hogy egy idő után maga a film feledésbe merül, de a nóták megmaradnak az emberek emlékezetében."

Magyar filmslágerekből állt a műsor

A rendező az intézmény egyik könnyűzenei szerkesztőjével, Börzsönyi Annával és Zöldi Gergővel közösen állította össze a műsor repertoárját, melyben a koncepció szerint kizárólag magyar filmek betétdalai szerepelhettek. Első körben 100 slágert választottak ki, majd a számot folyamatosan csökkentve végül 25 dalból állt össze a koncert. A fellépők kilétéről csak ezután döntöttek.

„Megpróbáltunk olyan előadókat választani, akiket szeret a közönség, s egyben jól állnak nekik a repertoárban szereplő nóták" – mondta Böhm György. „A dalok nagy részét Riederauer Richárd a felkért művészek egyéniségére szabva újrahangszerelte, s ettől még különlegesebb lett az előadás."

A legnagyobb változást az egykori Megasztár-győztes Molnár Ferenc Caramel által előadott Kölyköd voltam, illetve az ex-Jazz+Az-os lányok dalainak hangzásában lehetett tetten érni - utóbbinál a rendező szerint olykor mintha egy teljesen új nóta született volna. Az előadókat az est folyamán – lévén, hogy Böhm György a végsőkig kitart az élő zene mellett - a Stúdió 11 zenekar kísérte.

„Zenei téren mindenevő vagyok" – mondta a rendező. „Bármilyen műfajról legyen is szó, a lényeg, a minőség. Márpedig ezt abszolút az élő zene adja, ami az aznapi állapotot tükrözve mindig más, sohasem egyforma. Ebben rejlik a varázsa."

Felidézték a régi mozik hangulatát

A koncert egyedülálló élményt nyújtott a Nemzeti Hangversenyteremben helyet foglaló teltházas közönségnek. Az épület hatalmas falain olykor fehér, narancs vagy lilás színben felgyúló diszkrét világítás sejtelmes hangulatba vonta a több emelet magasságban feszülő mennyezet alatti teret. A felcsendülő ismerős dallamok régi filmtörténeteket idéztek a múltból és előcsalták a hallgatóságból az ezekkel kapcsolatos, egykor átélt, személyes érzéseket. A különleges atmoszféra létrejöttéhez a Kiégő Izzók vizuális csoport tagjai is nagyban hozzájárultak. A színpad fölé lógatott vászonra elmosódott, ugráló, csúsztatott képsorokat vetítettek, melyek az épp felhangzó slágerhez adtak képi hangulatot, illetve a színpadon éneklő művészt mutatták a közönségnek.

A rendezvényen elsőként fekete frakkot viselve Szulák Andrea és Malek Andrea lépett színpadra a Ripacsok című film Egyedül nem megy kezdetű nótájával, majd nemsokára a Hyppolit, a lakáj zenéjére az est folyamán fellépő összes szereplő bevonult. Az előadók – Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter, Rúzsa Magdi, Bebe, Dolhai Attila, Caramel, Malek Andrea, Kamarás Iván és Szulák Andrea – több film zenéjéből összeállított egyveleggel szórakoztatták a közönséget. Innentől kezdve szólót vagy olykor duettet énekelve jelentek meg ismét a színpadon, miközben a vizuális csoport tagjai a régi mozik hangulatát idéző fekete-fehér képsorok mellett feliratokkal jelezték a kivetítőn, mikor melyik alkotás zenéje hallható, s a vetítéssel egyben keretbe is foglalták a csaknem kétórás műsort.

Filmzenei időutazás

A közös éneklés után – zseniális választással – az 1988-as Szerelem második vérig című film betétdalával érkezett a színpadra Dolhai Attila, hangjával betöltve a hatalmas csarnokot. Talán egyetlen ember sem ült a nézők soraiban, aki nem érzett volna furcsa borzongást hallván az ismerős dallamot. Az élményt hangos kiáltásokkal vegyített tapsviharral köszönték meg a nézők, s szinte még felocsúdni sem volt idejük, máris következett az újabb meglepetés. Az egykori Jazz + Az együttes énekesnői ragadtak mikrofont, s az Ezek a fiatalok című film Ó Mr. Alkohol kezdetű jól ismert nótáját dalolták el – tökéletes összhangban.

Utánuk Caramel érkezett hangos „jó estét"-tel köszöntve az előtte helyet foglaló publikumot, s tőle megszokott módon, arcán széles mosollyal énekelte a Volt egyszer egy zenekar betétdalát, melyet a közönség üdvrivalgással fogadott. Őt követte Bebe a '96-os Szambával, majd később elénekelte a 2002-es Valami Amerika közkedvelt slágerét is. Malek Andrea felelevenítette a Sztracsatella című filmet, Szulák Andrea pedig elsőként a Csacsacsa dalát énekelte szólóban. Rúzsa Magdi a Félteni kell kezdetű nótával őrjítette meg a jelenlévőket, Kamarás Ivánt pedig elsőként a Csinibaba slágeréért jutalmazták vastapssal. A műsor alatt a legnagyobb ovációt Az oroszlán ugrani készül című film Azt hiszed, hogy nyílik még kezdetű dala váltotta ki a nézőkből, melyet Dolhai Attila énekelt, de Caramelt is hasonló tapsvihar köszöntötte, mikor a Kölyköd voltam című sláger áthangszerelt változatával állt a közönség elé.

Az est folyamán az előadók – akik fellépőruhájukat időnként lecserélve fokozták a vizuális élményt - felváltva követték egymást a színpadon. Az utolsó dal Malek Andrea és Dolhai Attila duettjeként hangzott fel: az első szám párjaként a Szerelem első vérig betétdala kötötte csokorba a repertoárban szereplő slágereket, melynek refrénjébe végül a többi művész is bekapcsolódott. A meghajlást hangos füttyszó és tapsvihar kísérte, s a közönség lelkesedésének köszönhetően a fellépők ráadásként ismét elénekelték a műsor elején előadott filmzenei egyveleget.

A kalandnak nincs vége

„Az volt a célunk, hogy egy ilyen borús, szmogos, hideg novemberi estén, jól érezzék magukat az emberek, hacsak két órára is" – mondta Böhm György. „Szerettünk volna a régi dalokkal visszahozni az életkedvüket. Biztos sokan voltak, akik a koncert után hazaérve ismét föltették az eredeti lemezt, vagy újra megnézték a régi filmeket."

S hogy az est után a fiókok mélyéről valóban előkerültek-e az egykori mozisikerek zenéi, nem tudhatjuk. Abban viszont szinte biztosak lehetünk, hogy a Művészetek Palotájában rendezett filmkoncert páratlan élménnyel gazdagította a népes közönséget, hiszen a szervezők egy igazán igényes, tudatosan szerkesztett műsort hoztak létre, ügyelve arra, hogy ne csak a hangzás, hanem a látvány tekintetében is egységet alkossanak. Akik pedig ezúttal nem tudtak részt venni a Mozi+Zene rendezvényen, azoknak sincs okuk aggodalomra. Beszélgetésünk végén ugyanis Böhm György elárulta: „Szeretnénk, ha lenne folytatása, mert még annyi jó dal van."

- Pogonyi Nóra -

(Fotó: Feichtinger Mónika)

[2007.11.20.]