A tánc a legősibb művészet

A Magyar Táncművészeti Főiskola a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából táncművészeti konferenciát szervezett. Az esemény tapasztalatairól, a magyar táncművészet helyzetéről a főszervezőt, Major Ritát kérdeztük.

- Hogyan értékeli a konferenciát, sikerrel zárták a két napot?
- Úgy gondolom, hogy miután évtizedek óta nem volt ilyen rendezvény, az apróbb hibák ellenére nagyon jól sikerült. Azok a kutatások, tudományos diákköri munkák kerülhettek nagyobb plénum elé, amelyek megmutatták, hogy milyen kutatási munka folyhat a tánctudományban általában és ezen belül a főiskolánkon.

- Mennyire folynak aktívan Magyarországon a táncelméleti kutatások?
- Sajnos kissé el vagyunk maradva, a többi művészeti ágnak hátteréül szolgáló felsőoktatási intézmények mellett. A zenének, a színháztudománynak, a képzőművészetnek nagyon régi, patinás műhelyei vannak, és ezeket mindenki ismeri is. A Táncművészeti Főiskola Táncelméleti és Táncpedagógiai Tanszéke - mint a konferencia két rendezője - éppen azt tűzte ki célul, hogy felhívja szakmának, akár saját kollégáinak, az érkező vendégeknek, a táncművészet és az elméleti tánc kutatásai iránt érdeklődőknek figyelmét, hogy szélesebb nyilvánosságra van szüksége ennek a művészeti területnek, a tánctudományos kutatásoknak.

- A fejlődés előmozdítása érdekében - ahogyan ez a konferencia ünnepélyes megnyitóján is elhangzott - Tánctudományi Kutató Központot hozunk létre a főiskolán. Ebből később akadémiai kutatóhelyet szeretnénk fejleszteni - hiszen ezen a területen ez is hiányzik -, és elindítani a tánctudománnyal kapcsolatos szisztematikus kutatómunkát. Az Egyesült Államokban, Franciaországban, Angliában, Svédországban, Ausztriában már működnek hasonló kutató központok. Mivel más ezt nem teszi meg, nekünk kell kezdeményeznünk itt a főiskolán. Később talán így kívülről is kapunk támogatást törekvéseinkhez, az alapokat azonban mindehhez nekünk kell megteremtenünk.

- A táncoktatásnak az iskolai oktatásban is lehet szerepe?
- Annak idején a Nemzeti Alap Tanterv alternatívaként vetette fel a néptánc oktatást a testnevelés óra keretében, ez az utóbbi években visszaszorulni látszik. A művészeti alap- és középfokú oktatás is sok viszontagságon ment keresztül az utóbbi időben, főként finanszírozási problémák miatt. Ennek ellenére egyre több működik. Ami a felsőoktatást és tanárképzést illeti, csak a Táncművészeti Főiskola képez tánctanárokat, így a mi végzőseink szóródnak szét az országban, és az iskolai oktatásban ők vesznek részt.

- Így tehát a főiskolán zajló módszertani oktatás, fejlesztés országos szinten is nagyon fontos. Lényeges, hogy ez mindenütt szakszerűen folyjék. A táncoktatás azért is nagyon fontos, mert a számítógép előtt felnövő gyerekek, akik szinte kizárólag a testnevelés órán jutnak valamiféle mozgáshoz, szívesen részt vennének akár egy táncházban, akár valamilyen tanfolyamon, szakkörön. Minden szempontból fontos, hogy testileg és lelkileg is egészséges, ízlésvilágukban tájékozott generációk növekedjenek fel. A tánc a legősibb művészet; ezt lassan kezdjük elfelejteni a nevelésben is.

- Tervezik a konferencia rendszeresítését?
- Igen, szeretnénk rendszeresen alkalmat teremteni a témával kapcsolatos eszmecserére. Idén is jöttek volna már külföldi résztvevők, az első alkalommal azonban inkább igyekeztünk felmérni az érdeklődést, illetve azt, hogy "saját erőből" hogyan működik a rendezvény.
Reméljük, hogy a jövőben az ajánlkozó, vagy szívesen idelátogató szakmabeliekkel is tudjuk majd bővíteni a hazai és "házi" előadók sorát, ami még érdekesebbé, gazdagabbá teszi majd ezt a rendezvényt.

- www.edupress.hu -

[2007.11.27.]