A Csárdáskirálynő királya – Interjú Alföldi Róberttel

A formabontó rendezéseiről híres, méltán népszerű Alföldi Róbert feldolgozásában került színpadra a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében Kálmán Imre – Békeffi István - Kellér Dezső népszerű nagyoperettje, a Csárdáskirálynő. Az előadással kapcsolatos cikkekben szinte mindenhol kiemelték, hogy olyan előadást várhatunk, amely az operett rajongóknak „még” belefér, a nem operett rajongóknak pedig „már”. A csütörtöki nyilvános főpróba már bebizonyította, sikerült megtalálni az egyensúlyt. Óriási sikere volt az előadásnak, az emberek ölték egymást a bejutásért, végül ki kellett hívni a karhatalmat, hogy egy kis rendet teremtsen.

A bemutató előtt Alföldi Róbert rendezővel beszélgettem. Sajnos a próbán nem lehettem ott, az első nyilvános előadásra készültem elmenni. Utólag láttam be, szörnyű nagy hibát követtem el, az előadás után egészen más fényben láttam át az egészet, de ekkor még nem tudtam, mit fogok átélni.
Így balga módon a sikerről és a fogadtatásról kérdeztem.

- Még nem látom objektíven, hogy mekkora a siker, talán nem is fogom, mert kevés az előadás. Mindenesetre tegnap őrület volt. A próba alatt nem a közönséggel foglalkozom, mi ott dolgozunk. Azzal foglalkozunk, hogy minden rendben legyen, hogy mikor jön a a fejgép, hogy rendben van-e a világítás... Előző éjszaka reggel hatig még nappali fényben is világítottunk. Tehát nem tudok hátradőlni és azt mondani, hogy na, most megnézem, mi lett belőle. Nagyjából a 8-10-15. előadás után tudok véleményt alkotni.
A fogadtatásban csak reménykedik az ember, soha nem lehet kiszámolni, hogy mitől van siker vagy sikrertelenség. Tegnap bejött. A közönség összetétele abszolút vegyes volt. Erre vagyok talán a legbüszkébb a munkáimnál. Amikor a Shopping és Fucking előadásán ott van a 14 éves kamasz, a kiskosztümben, gyönyörűen felöltözött 70 éves házaspárok és közben minden korosztály, akkor azt gondolom, hogy ez a legfontosabb, amit egy színházi ember el tud érni, hogy nem generációhoz kötődik, amit csinál. Szoktam fura dolgokat csinálni, szoktam végletes dolgokat csinálni, de szeretem, ha néznek, a színház az úgy jó, ha nézik.

- Mikor szeretted meg az operát, operettet?

- Kiskoromtól fogva szerettem az operát, volt olyan előadás, amin nevettem, de rendes komolyzenei nevelést kaptam. Zenei általános iskolában tanultam, volt Annuska nénim, aki úgy tudott a zenéről beszélni, úgy tudta meghallgattatni, hogy megmaradt. Szerettem az operát, szerettem a komolyzenét, de ahogy én láttam tizenéves koromban, volt amit röhejesnek találtam. Az opera az nem jelmezben előadott oratórium. Az színház. Ebben is a színház érdekel engem, de nagyon jó, hogy szól a zene. Nagyon szeretem a zenét.

- Korábban zenéltél?
- Zenéltem, de középszerű tehetségnek tartottak, ez nem érdekelt engem. 15 évig zongoráztam, volt koncertem szimfónikus zenekarral, de egyszer megéreztem, hogy nem tudok továbbmenni. Az agyam és a szívem sokkal előrébb volt, tudtam, hogy mit szeretnék, csak a kezem nem működött úgy, ahogy akartam. Nem akartam 100-ból 1 lenni!
Így nem lettem zongorista. A zene szeretete azonban megmaradt, régen szerettem volna már operát, operettet, musicalt rendezni, de ezek a műfajok nagyon zárt területek.

- Sokakat érdekel, hogy mi lesz a Kékszakállú herceg vára című rendezésed sorsa.
Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla örököse a jogtulajdonos törvényes jogával élve megtagadta az előadás megvalósulását. A család felülbírálási joga 10 év múlva lejár, mit gondolsz, folytatod?
- Nem tudom, mi lesz 10 év múlva. Én erről az előadásról beszélek, amiről azt gondolom, hogy életem legjobb munkája. Ez ennyi volt, így mulat egy magyar úr. Ritkán lehet olyan Kékszakállú előadást látni, amilyen ez volt, mert Polgár László és Wydemann Betty ritkán látható intenzitással voltak jelen a színpadon. Később kiderült, hogy Vásárhelyinek nem is az előadással volt problémája, hanem velem. Nem bírta a pofámat... Szóval valószínűleg nem lesz több előadás.

- És Versailles?
- Versailles lesz.
A versailles-i kastélyban működő barokkzenei központban most először külföldi koprodukcióban mutatják be a XVI. századi szerző, Marc-Antoine Chapentier Három bibliai történet operáját, Alföldi Róbert rendezésében. Az előadásban a barokk hagyományokon nyugvó Savaria zenekar és három magyar táncos is részt vesz majd.
- A külföldi munkák általában 3 évesek, ennyivel előrébb gondolkodnak nálunk, ennyivel előrébb terveznek. A francia – magyar év kapcsán rendeztem Gounod Faust – ját, amit később a Mezzo televíziós csatorna műsorra tűzött, öt alkalommal adták le és ez lett a hónap operája.
Ez alapján kerestek meg engem. Nagyon örültem neki, de ez egy nehéz helyzet. Ez egy nagyhírű, nagymúltú, a szó nemes értelmében konzervatív hely, konzervatív fesztivál és konzervatív zene. Ott megtalálni azt az arányt, amitől nem fognak elzavarni a versailles-i kastély nagykápolnájából, de mégis meg tudjam azt csinálni, amit én szeretnék a három kisoperával, az nehéz helyzet. Tehát örültem, de egy kicsit tartok tőle. Egy évvel ezelőtt le kellett adnom egy anyagot ütemről-ütemre, hogy mit fognak látni a nézők és voltak problémáik. Most van az az időszak, amikor egyeztetünk és egyezkedünk. Nem engem kérdőjeleznek meg, hanem adott esetben, lehet, hogy valamit „sok”-nak tartanak. November végén indulok és december 10-én van a bemutató. Előtte Magyarországra jön a francia koreográfus, mivel 3 táncost viszek magammal. A helyszínem már csak másfél napot tudunk próbálni.

A kellemesen elköltött ebéd közben még beszélgettünk a szereplőgárda kiválasztásáról, majd elindultam, hogy megnézzem életemben először a Csárdáskirálynőt. A darab hatása alatt vagyok azóta is. Az előadás a „legnagyobb élményeim” lista 1. pozíciójára került.
A leglátványosabb produkció, amit életem során láttam. Minden percét élveztem. Lenyűgöző díszlet, gyönyörű ruhák, 1000 fokos lázban égő és játszó színészek. Azt gondolom, hogy a siker egyértelmű. A harmadik felvonás végén a közönség hosszú percekig tapsviharban tört ki, dobogott, felállt és eufóriában ünnepelte az egész válogatott társulatot. Jó, hogy Alföldi Robi nem maradt „egy zongorista a százból” ...

szilviac

[2005.08.05.]