Rácz Kati Meg A Sztárok

A kisöcsi fesztiválon egy nagyon jó akusztikájú kőfejtőben néztük meg az aznapra kiírt fellépőket.

Nem is volt rossz az idő. Még a helyszín sem. Egy régi kőfejtőben rendeztek be koncerttermet. Ez a szabadtéri terem már sokszor jól teljesített, most
sem okozott csalódást az akusztika. Mindennek ellenére Rácz Katira kíváncsiak voltak vagy 50-en. Észre sem vették, hogy kezdődik a koncert, a
művésznőnek úgy kellett csábítania a nézőket a színpad környékére. Mindenki inkább csak ücsörgött a büfé környékén.

Az este a jazz, illetve a populáris jazz környékén játszódott a Trió Heaven harthatós közreműködésével. "Somebody loves me" kezdte Kati, és a népek azért elkezdtek közeledni a színpadhoz. Aztán jöttek sorban a különböző világslágerek. Ez butaság. Nem is világslágerek, hiszen nem sok van közülük a slágerlistákon, ugyanakkor mindegyik dallam kiállta az idők próbáját.

A Trió Heaven (Balog Dezső billentyűs, Petényi Gábor dobos, Horváth Plutó József nagybőgő, basszusgitár) pedig nyomta a zenét, nagyon szépen,
összeszokottan, harmonikusan. Persze kapott mindenki megfelelő teret az egyéni játékához, talán csak a dobos maradt meg a háttérnél. Mind a
bőgő/basszus, mind a zongora megkapta a megérdemelt szerepét. A művésznő a számok között próbálta hergelni a népet (húzódjunk közelebb, karoljuk át egymást) hogy "You are the sunshine of my life" de a zene sokkal többet tett, mint bármilyen szóbeli felszólítás. Egy ilyen hanghoz és zenekarhoz nem hiszem, hogy nagy szóbeli biztatás kéne, a zene eladja magát. Közben persze ilyen-olyan szólók, improvizációk bizonyították, hogy a trió nem csak egy egyszerű kísérőzenekar, hanem akár önállóan is megállja a helyét.

Aztán Ray Charles "Na jó, igazad van, nyertél" dala következett, hiszen Kati hangja nagyon is alkalmas a férfihangra szerzett dalok előadására. Gershwin, a jazz atyja sem maradhatott ki az estből egy kellemes melódiával, csakúgy mint Ella Fizgerald (akit mellesleg a XX. század legnagyobb énekesnőjének tartanak) Sunny című száma, melyet leginkább a Boney M diszkósított feldolgozásából ismerhetünk. Itt azonban egy dögös jazz verziót hallhattunk. Erre már a közönség is bemozdult, néhányan kezdtek táncolni.

Az ember helyenként észre sem veszi, hogy a művésznő mögött nincs is hangszer, illetve csak egy icike-picike nagybőgő brummog a háttérben, de se dob, se zongi, a kőfejtő beénekléséhez elég egyetlen női hang. A "Hit the road Jack" már a hangszálakat késztette mozgásra, bár a művésznő
menet közben leállt egy kicsit "méltatlankodva" hogy nem hallja a közönséget. Na erre nekidurálta magát a fesztivállátogatók hada, Kati
megelégedésére. Ekkor ránézett az órájára, és egy kis latin/jazz meg egy kis swing zárta a rendelkezésére álló időt.

Majd elbúcsúztak szépen illően ("Mindenkinek erőt egészséget és sok boldogságot- nomeg sok jó zenét") és a műsorvezető kisasszony beígérte az
este nagyágyúit egy kis átszerelés után. Az átszerelés röpke egy órát vett igénybe, pedig azt hittem, hogy a kiadott műsornál hamarabb jönnek a
fiatalok, de csak betartották a kiírt műsorkezdést.

Aztán jöttek, először csak bepróbálni a hangjukat, de ez teljesen emberi volt, nem sztáros, majd színpad elsötétül, stb bevonulás együtténeklés.
Jól felépített show amatőr showelemekkel (Balla, mint állandósult showelem), jó hangú karaoke énekesekkel. Ja erre már a nézősereg is felduzzadt, vagy 300-an szorongtunk az arénában a színpad előtt. Ez sem volt rossz, de azért más mint Rácz Kati. Viszont a zene legalább élőben
ment ami nagyon sokat dobott az előadáson.

Aztán hazament a jónép, ma is jól szórakoztunk, jöhet a vasárnap.

SO

[2005.08.07.]