"Segítünk életben tartani ezt a különlegesnek számító zenefogyasztói kultúrát"

A Moiras Records hanglemez-sorozata 2005-ben indult, évente 1-3 albumot jelentet meg. A kiadványok javarészt 300 számozott példányban korlátozottan, 33-as fordulatszámú vinil LP formátumban jelennek meg, tekintettel a felvételekre mutatkozó nem nagyszámú, de tartós külföldi keresletre.

A kiadó azt a célt tűzte ki, hogy a világ igényes zenegyűjtői ismerjék meg a magyar könnyűzene fel nem fedezett vagy elfelejtett értékeit, továbbá a magyarországi érdeklődők is igényes és különleges felvételeket kaphassanak kézhez. A különleges kezdeményezésről beszélgettünk Kovács Lászlóval, a kiadó vezetőjével.

- Miért éri meg mai világunkban bakelitekkel foglalkozni?
- A bakelitlemez, mint tárgy szeretete miatt, tehát az ebben való elmerülés és siker feltalálása miatt. A tárgyak imádásának egyben filozófiai alapja is van. Olyan ez, mint a mandala, csak nagyobb léptékben: előbb-utóbb biztosan megsemmisül – igaz, azt mi már jó eséllyel nem érjük meg…

- Kik vesznek manapság bakelit-lemezeket?
- A világpiac nem is olyan kicsi. Egy-két évvel ezelőtt 120 millió új, azaz nem használt vinil lemez fogyott el világszerte. Aránybeli sorrend nélkül: elkötelezett, fanatikus gyűjtők, azaz a lemez iránti rajongást „készségszinten” űzők, azután audiofilek no és a rendes, normális zenekedvelők továbbra is vesznek vinil lemezeket. Nagyjából konszenzus van abban, hogy a vinil, bár nehézkesebben kezelhető, de a többi ma elterjedt formátumnál jobb minőségű zenei élményt nyújt. Sokaknak ugyancsak számít, hogy a vinil lemezt látványosabban lehet becsomagolni, mint egy CD-t, a többi formátumról nem is beszélve. Ami a mi kiadványainkat illeti, érdekes megfigyelésünk, hogy az itthoni vevők egy része nem meghallgatás céljára vásárol, hanem ifjúsága megkésett emlékét szerzi be: félig szuvenír, félig pedig különös fantom-tárgy, amely a maga kellő idejében nem jelent meg, de a sors szeszélye folytán pár évtizeddel később mégiscsak kézzelfoghatóvá vált.

- Mik jelennek meg a gondozásotok alatt? Mi alapján kerülnek kiválasztásra?
- A kiadónk profilja a magyar kultúrához kapcsolható olyan könnyűzenei értékek megmutatása, amelyek a maguk idejében nyilvánosságot nem, vagy csak méltatlan módon kaptak, illetve bármely más okból a szélesebb közönséghez nem juthattak el (ez utóbbira példa az első két kiadványunk, lásd lent) és amelyek alkalmasak a magyar zenekultúra hírnevének öregbítésére. A magas művészi és legalább elégséges technikai színvonalon kívül más megkötés nincs. A technikai minőséget illetően „toleránsak” vagyunk, miután azt tapasztaltuk, hogy a főleg dokumentációs célú kiadványokkal szemben Nyugaton sem elvárás a hi-fi hangminőség.

- Honnan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzanak?
- Zenekedvelőkként régóta érzékeltük, hogy a világ zenegyűjtői érdeklődnek a különleges, elfelejtett vagy ritka hangfelvételek iránt. Nagyjából a 80-as évek vége óta folyamatosan jelennek meg a nagyobb nyugati piacokon a mindenféle különös országból származó érdekes, egyéni produkciók újrakiadásai vagy éppen első kiadásai. A 90-es évek elejétől ez a független zenepiac virágzik, rengeteg kiadvány jelent meg. Igaz, a példányszámok a világszerte történő terjesztés mellett is alacsonyak. Néhány független kiadót vivő külföldi ismerősünk példája is ösztönzően hatott. Az a megfigyelés is segítette az elhatározást, hogy ez a piac jelentősebb reklámok nélkül is működik. A vásárlók között a kereskedői hirdetések mellett szájpropaganda útján terjed egy jó produkció híre, amely azután legfeljebb néhány év alatt „lábon” elkel. Az ötlet hosszú évek óta érett, mire 2005 végén elindulhatott a sorozat.

- Hol terjesztik a lemezeket?
- Itthon néhány terjesztési pontunk van: a rockdiszkont.hu, a kulturbarlang.hu, vagy a headbanger.hu. Magyarországon kívül viszont mintegy húsz országban elérhetőek a kiadványaink.

- Milyen a fogadtatás?
- A közönség sokszor meghökkenve, de többnyire szimpátiával fogadja a vinil lemezek megjelenésének hírét. Nem gondoljuk, hogy itthon - sőt Kelet-Európában - egyetlen vinil profilú kiadóként sok emberrel fogunk újra lemezjátszót vagy éppen lemezjátszótűt vetetni, de ha segítünk életben tartani ezt a ma már különlegesnek számító zenefogyasztói kultúrát, akkor nem hiába fogtunk bele a sorozatba.

- Eddig mi jelent meg, és hogy fogyott?
- Az első két kiadvány nagyváradi művészek egy-egy 1978-ban megjelent lemezének felújítása volt. A Metropol együttes hard rock-ot játszott, albumuk címe Égig érhetne az ének volt. A zenekar 1968-ban alakult és egészen 1987 végéig sikerült fennmaradnia, ami a korabeli erdélyi viszonyok között óriási szó. A 70-es, 80-as évek fordulóján egész Románia legnépszerűbb zenekara voltak, ráadásul főleg magyar nyelvű repertoárral. Sajnos, négy lemezük közül csak az első, fent említett lehetett magyar nyelvű. A Józsa Erika – Horváth Károly folk duó a 70-es évek elejétől dolgozott együtt, többnyire saját szerzeményeket játszottak. Kettőspont című lemezük az első erdélyi, illetve romániai folk LP volt. Mindkét kiadvány a maga idejében és műfajában az erdélyi - illetve pontosabban a romániai - magyar könnyűzene csúcsteljesítménye volt, de akkor még ott is csak kis példányszámban jelentek meg és nemhogy a nagyvilágba, még a Kárpát-medence többi tájára sem jutott belőlük. Így ezek az előadók mind a mai napig teljesen ismeretlenek maradtak.

A Liversing 1964-68 között az egyik legnagyobb közönség-kedvenc zenekar volt. Sajnos, a lemezgyár, a rádió és a televízió egyaránt nem foglalkoztatta őket érdemeiknek megfelelően. Szerencsére házi felvételeik fennmaradtak. Tőlük két LP-t is megjelentettünk, amelyek valójában majdnem két különböző zenekarról szólnak. Az 1965 – Rhythm And Blues Madhouse in Hungary című album az együttes legendás korai rhythm and blues korszakát mutatja be, az 1967 –Magnetic Depths And Electric Heights pedig már egy átalakult, pszichedelikus, kemény zenét játszó zenekart örökít meg.

A Kex sem kaphatott a maga idejében nagylemez készítésére lehetőséget, hiába voltak ismert és népszerű zenekar a 70-es évek elején. A mi Let’s Cake című (Figyelem! A cím szójáték!) kiadványunk csak eredeti, 1970-es felvételekből áll össze. Az ismert stúdiófelvételek mellett néhány ritka és elfogadható minőségű koncertfelvétellel teljes a kaleidoszkóp.

Utoljára a Mini: Fruit Pebbles című lemez jelent meg. Ez a zenekar korai sikeres felállásának zenéjét mutatja be. Az 1972-73-as felvételek gyűjteménye ritka kislemezdalok mellett két hosszabb, eddig meg nem jelent instrumentális számmal egészül ki.

A kiadványok változó mértékben, de egyaránt meglehetősen megfontolt tempóban fogynak, a „sold out” táblát még nem tettük ki.

- Tervek a későbbiekre nézve?
- A munkát szeretnénk folytatni, jelenleg több ötlet is kidolgozás alatt áll. Ezúton is közzé szeretnénk tenni, hogy folyamatosan várunk régi, 60-as, 70-es évekbeli rock, jazz, folk hangfelvételeket vagy akár csak információkat, amelyek segítségével további albumokat lehet megjelentetni.

-ej-

[2008.02.20.]