Impresseve első lemez

Mindig örömmel tölt el, ha olyan igényes hazai kiadvánnyal találkozom, ami színvonalánál fogva képes ellensúlyozni azt a töméntelen gagyiáradatot, amely az itthoni zenei piac nagyobbik felét jellemzi. Az Impresseve érdekes zenével kísérletezik első lemezén, nem is ismerek hazai viszonylatban hasonló hangzást, de még nemzetközit se sokat.

Új zenekar születik

A jazz irányából (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszék) és nem mellesleg zenész családból érkező alapítótag Zsoldos Dániel (ütőshangszerek) és a később csatlakozó, tudását ugyanazon tanintézmény, sőt ugyanazon tanszék falai között pallérozó Torják Dániel (basszus gitár) egy modern, könnyen befogadható zenei hangzás kialakítására törekedtek, megőrizve a jazz alapvető improvizatív és dinamikai elemeit. Az Impresseve zenekar felállása végül Győrfi Anna csatlakozásával lett teljes, aki kellemes tónusú énekhangjával emeli a produkció színvonalát.

Hallásra érdemes zenei motívumok

A lemez tele van jó ötletekkel. A stílus modern jazz, sok helyütt elektronikus, komputerizált fűszerezéssel. A hangzás alapvetően-meglehetősen-eléggé rendben van – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy debüt albumról beszélünk. A lemezen hallható hét teljes értékű dal mindegyike Torják Dániel basszer szerzeménye, ő egyébként a csapat számítógép programozója is, tehát a „gépzenéért” ő tehető felelőssé.

Az egyetlen problémám a lemez hangzásával személy szerint, hogy a basszus gyakran bántóan előtérbe tolul, tehát úgy gondolom, itt kicsit el lettek mérve az arányok, de lehet, hogy ez csak szőrszálhasogatás vagy afféle értelmiségi fanyalgás. Néha nagyon zavaró tud lenni, hogy a basszusgitár indokolatlanul vonja magára a hallgató figyelmét és emiatt helyenként úgy tűnik, mintha az ének és a zene nem volna szinkronban.

Pedig de. És valójában semmi gond nincs magukkal a basszusdallamokkal, hiszen hűen követik a műfaji sajátosságokat, csak a volumen lett kicsit eltúlozva. A kevesebb szerintem itt többet tudna hozzátenni; egy lágyabb, észrevétlenebb, hátrébb húzott basszus jobban illene ehhez a zenéhez. (A hiba egyébként csak jó minőségű hangcuccon jön ki, mp3 walkmanben vagy számítógéphangkártyáról hallgatva nem is olyan vészes.)

Jó reggelt!

A lemez egy húsz másodperces introval kezdődik és a címadó dallal folytatódik. A hallgató először a Jó reggelt című slágergyanús, kitűnő szerzeménynél kapja fel a fejét és csettint elégedetten. Ez egy zseni módon kitalált és összeépített dal, pazar nyitással, lassú, dallamos modern alaptémával és kissé gyorsabb, a hagyományos jazzhez közelebb álló refrénnel.

A lassú-gyors, modern-hagyományos kontrasztok rendkívül színessé és élvezetessé teszik a dalt. Az ezután következő Elmállott kövek lassú folyását követve el lehet révedezni az élet dolgain. Csupán 4 perc és 12 másodpercünk van a filozofálgatásra, mert a Lőtér izgalmas dallamaival, jó kis keleties/misztikus/sci-fis szinti futamával biztosan kiveri az álmot a szemünkből.

A Between Raindrops (a lemez egyetlen angol szöveggel ellátott dala) hallgatása közben nekem – elsősorban a leheletnyit betorzított énekhang miatt - a popdíva Madonna mai modern stílusa ugrott be: a lightos dallamok és a több elektronika által legalább a populárisabb jellegű dalok kifaragásába is belekóstolnak a fiúk. Jól teszik. Az utolsó előtti Szavak nélkül egy házibulin is megállná a helyét, ez amolyan „bulizós” felvétel – már ha egy jazz albummal kapcsolatban szabad ilyesmit mondani.

Az utolsó Óhatatlan veszteségek egy érdekes valami, de hát tulajdonképpen az ember a saját lemezén azt csinál, amit akar: elején 5:50 dal, azután 2 perc csend és utána folytatódik valami gépzenével vagy remixszel. Érdekes kísérlet, bár bevallom ezt a cirka 17 perces szösszenetet csak akkor hallgatom végig, ha a épp nem találom a Hi-Fi távirányítóját...

Good job, well done!

Szóval nagyon jól sikerült bemutatkozás ez, ínyenceknek való, azoknak, akik igényesek arra, hogy mit hallgatnak. A fiatalok hangszerkezelése, Anna énekhangja hibátlan, sőt bónuszként neves vendégzenészek sora hallható a lemezen, úgymint: Barta Zsolt (gitár), Borlai Gergő (dob), Dennert Árpád (szoprán szaxi), Golovics Ferenc (dob), és végül Zsoldos-apuka, azaz Zsoldos Béla (vibrafon).

Végezetül nem marad más hátra, mint hogy kellemes zenehallgatást kívánjak mindenkinek, aki megpróbálkozik ezzel a lemezzel! Szerintem érdemes.

- nagy szabolcs -

[2008.03.03.]