Mága Zoltán a hegedű Claydermanja?

Mága Zoltán neve mindenkinek ismerős a magyar zenei életben, hiszen kicsi országunk egyik nagyon nagy nevű hegedűművészéről van szó, aki a marokkói király több születésnapján játszott és 12 évesen a világhírű Rajkó zenekar vezető prímása lett. A  budapesti Moulin Rouge művész- sztárja és zenei vezetője méltán híres a beteg emberek anyagi megsegítéséről.

Általában a hegedűt kézbefogó emberekről a komolyzenei életben, vagy a "cigányzenekarok" kapcsán hallunk. Legtöbben bármelyik műfajban működnek közre, annak elkötelezettjei. Ezen lemez hallatán Mága Zoltán esetében ez nem így van, hiszen a lemezen, szinte minden műfaj megtalálható, hegedűre átültetve. Aztán hogy ez milyen érzéseket vált ki az emberből, azt döntse el mindenki magának.

A tracklistát olvasva engem is kíváncsiság fogott el. A klasszikus hegedűművek mellett (Monti Csárdás, V. Magyar tánc, Pacsirta), a könnyűzene gyöngyszemei is megtalálhatóak. Nagyon kíváncsi lettem, hogy hogyan szólal meg eme formában a George Michael féle Last Christmas, a Sting nevével fémjelzett Roxanne, vagy éppen Lionel Richie "Hello"- ja.

A lemez nem a szűk büdzsével készült kiadványok kategóriájába tartozik. Rengeteg közreműködő, jobbnál-jobb zenészekkel. A minimális énekekről nem kisebb nevek, mint Tunyogi Orsi, Wolf Kata, Tunyogi Bernadett, Gombos László, Völgyi Zsuzsi, Kunovics Katinka és kicsit nevetséges, de Győzike neve is olvasható. Az egész album elég médiásra sikeredett, ami ma jellemző Magyarországra. Nevezetesen, hogy a hegedűművész mosolyogva játsza fehér öltönyben, fehér hegedűn a Time to Say Goodbye- t. Biztos vagyok benne, hogy a Mága Zoltán zenei képessége nemcsak eddig terjed.

Jól szólnak a vonósok

Olyan ez, mint amikor zseniális és kiváló színészek meselemezt készítenek, illetve amikor a rockénekes mulatós albumot vesz fel. De hát el kellene adni azt a lemezt, meg azt az embert. Ez szerintem a Clayderman effektus. Igaz ő meggazdagodott belőle. Mi meg elhisszük a kis beszűkült hétköznapi életünkben, hogy ez az igazi művészet. Ha netalántán elmennénk egy komolyzenei koncertre, akkor ott is a Profi filmzenéjét akarjuk hallani, meg a Gipsymixet. Ez a magyar zeneipar népnevelése! Hurrá! Na de térjünk vissza a lemezre!

A Tom-Tom hangstúdió és Rozgonyi Péter, nevéhez hűen remek hangzást adott a lemeznek, tiszta hangszerelések, adott lemezhez illő, nem tolakodó hangszeres sávok, kellőképen előtérbe a hegedű és a vonós szekció. Egyébként ilyen lemezeknél kulcskérdés a hangszerelés. Hogyan lehet, egy-egy dalra nagyon jellemző hangszeres főszólamot megszólaltatni úgy, hogy a vonósok maradjanak előtérben minden esetben. Ez ebben az esetben jól sikerült.

Továbbiakban nagyon tetszett a lemezen a hegedű megszólaltatása. Aki eddig nyikorgó szárazfának hitte a hegedűt, (mert, hogy még csak ilyet hallott) az most nyissa ki jól a fülét. De hát ugye Mága Zoltánnak csak van a hangszerhez valami köze, tudja azt is, hogy hogyan kell egy átlagembereknek szánt lemezen hegedülni. Értem ezalatt, hogy nincsenek agyonimprovizált öncélú virgázások az emberi fül elviselhetetlen hangtartományába, nincsenek erőltetett sablon futamok, egyszóval nincs semmi! Csak a lehető legegyszerűbb hegedűjáték. Tehát hegedűművészek és a hegedűvel mélyrehatóan foglalkozó embereknek nem ajánlom a lemezt.

A végére unalmas lesz

Nekem kicsit bizarrnak tűnt egy-két átdolgozás, mint pl. a Roxanne, amit nem nagyon ismertem fel. Ez szerintem pont egy olyan dal, amit elénekelni lehet jól, hiszen a sok hajlítástól lesz olyan az a dal, amilyen. Ezt se elhegedűlni, sem elzongorázni, sem eldudálni nem lehet jól. Végig hallgatva a lemezt, kicsit a végére unalmasnak tűnt, holott hallatszik, hogy készítői nagyon törekedtek arra, hogy ez ne így legyen. Sajnos, amikor egy hangszerről szól egy lemez és nem stílusirányzott, hanem ennyire vegyesvágott, akkor ez szinte elkerülhetetlen. De hát a mezei ember nem vesz meg komolyzenei lemezt.

Nagyon jó muzsikák ezek meghitt alkalmak esetén háttérzenének és azon embereknek akik szeretika szépet. Merthogy egy szép lemezről van itt szó. Látványba viszont a főoldal egy kicsit furcsa. Mármint a fehér hegedűs Mága Zoltán és angyalruhába öltözött Angylok, illetve csillagos ég háttér előtt, jó, nagy, kani betűkkel a Paksi Atomerőmű!!!! támogatásával felirat. De hát mindent a szponzorért.

Bár érdekes volt márciusban meghallgatni a Last Christmas- t, vagy a Csendes Éjt, de mindenféleképpen 62 perc nyugalmat és harmóniát és egy kis keserűséget vitt Mága Zoltán és az Angyalok lemeze az életembe!

-norro-

[2008.03.28.]