Pély Barna: "Megjártam a poklot"

Fergeteges hangulat, Debrecen, Lovarda. Pély Barnával, a United frontemberével beszélgettünk a fellépés előtt.

- Szándékosan vonultatok az utóbbi időben háttérbe, vagy az élet alakította így?
- A közszereplés sajnos ma már nem arról szól, hogy ki mit tesz le az asztalra. Ez valószínűleg azért van, mert különböző újságok, TV-k, rádiók megváltoztatták az egész szemléletet. Igazából megpróbáljuk kiszolgálni a közízlést, és mint minden emberek által irányított dolog, a közízlés is egy olyan irányba megy, ami a könnyebbik irány. Azt pedig, hogy egy zenekarral éppen most mi van, azt baromi nehéz feldobni. Volt, amikor a Beatles meztelenül átment az Aby Roadon, de mindig ezt nem lehet megcsinálni, és akkor is azt mondják, hogy olyan vagy, mint a Beatles.

- Ez azt jelenti, hogy a mai kultúrában ti értéket kívántok képviselni, de a mai ember nem kíváncsi erre?
- Azt sem lehet mondani, hogy nem akarjuk kiszolgálni a közízlést, és azt sem lehet mondani, hogy mi csak értéket akarunk képviselni. Mi mindig a saját utunkat jártuk, és szeretünk olyan dolgokat létrehozni, ami alapvetően szórakoztat. Ezzel kapcsolatban én megjártam a poklot, van rálátásom, és kicsit úgy érzem, mikor többször voltam a bulvárban, hogy mintha feladtam volna egy levelet, de nem a megfelelő emberekhez ment volna el. Azt gondolom, hogy úgy érdemes feladni ezt a levelet, hogy az célba is érjen, vagy ne adjál fel levelet, és valaki majd csak megtalál, miközben egy fa alatt furulyázol.

- Bulvár nélkül is befutott dolog lenne a United?
- Én ezt már többször végignéztem és semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. A végső vallomás sikerének a buszos kliphez van köze, meg hogy játssza-e a rádió, vagy sem. Romhányi Áron zongoristánkkal írjuk közösen a számokat és kerül beléjük mindig egy olyan érzés, amit a hallgatók megkedvelhetnek. Sokan azt gondolják, hogy ezt mi direkt csináljuk, de halál komolyan nem. Volt, amikor direkt csináltunk és nem jött be. Innentől bezárul a kör, és az van, ami működött. Ezért fontos dolog, hogy olyat hozzon létre az ember, amire tényleg büszke. A nótáinkra őszintén szólva én tényleg büszke vagyok.

- Akkor irányított módon nem lehet jó zenét alkotni?
- Általában az jött be, amiben volt valami ösztönös dolog is, és volt valamilyen kapcsolatunk a közönséggel. Ez már inkább esztétikai kérdés. Ha kintről nézed, akkor úgy tűnik, mintha alkalmazott művészet lenne, ugyan akkor már nem az, mert olyan mennyiségű dolgot kell létrehozni, ami nem lehet alkalmazott művészet. Illetve akkor válhat azzá, ha olyan tőkeerő van a hátad mögött, hogy majdnem mindegy mit csinálsz. Például a Beyoncé nótát biztos, hogy fogja játszani az MTV, mert biztos, hogy belefektetik azt az 1 milliárd forintnyi dollárt, hogy forogjon a videó. De nálunk ez nem így van, és emiatt mindig van egy véletlen faktor, ami a szépségét is megadja, de ez által mindig van egy állandó várakozás, amikor alkotsz.

- A Megasztár volt az utolsó országos médiaszereplésetek, amiről mindenki hallott. Egy része a közönségnek nagyon a szívébe zárt, a másik oldal pedig nem szeretett meg, mert kritikus voltál. Szerinted jót tett nektek, hogy ott voltál? Elvállalnád még egyszer?
- Ezt csak akkor tudom megmondani, ha még egyszer felkérnek. Nem tudom, igazából szerződésileg szabályoznám a közszereplést. Az biztos, hogy tudatosan szabályoznám, hogy ki hova nyilatkozik, és ebből a szempontból nagyon furcsa volt a Megasztár három éve, mert pont akkor változott meg a bulvárnak a módszere, a megítélése. Nem feltétlenül az a bajom, hogy az újságok miről írnak, hanem az, hogy kikről. Legtöbbször ilyen üres személyiségekről, és így mi is hasonlóvá válunk ahhoz, pedig ez nem így van, és közben pedig olyan, mintha magyaráznám a bizonyítványomat. Nem arról van szó, hogy nem szeretem őket, mert pont, hogy szeretem, egyszerűen csak nem akarok hozzájuk hasonulni, mert fényév távolság van a kettő között. Nem azért, mert ők jobbak, vagy rosszabbak, hanem mert én ki akarok fejezni valamit, tanítani akarok valamit, és teljesen felesleges, falra hányt borsó.

- Mi volt a legextrémebb rajongói élményed?
- Öt-hat évvel ezelőtt volt...pont Debrecenben játszottunk, és arra emlékszem, hogy az első, vagy második sorban egy lány kitette a mellét. Ez így sokkolóan hatott akkor, a zenekar kicsit megdermedt, de persze nyomtuk tovább.

- Jövőre lesztek 10 évesek, és már nem vagytok annyira a tini közönség bálványai. Meddig lehet még szerinted zenélni?
- Életem végéig. Szerencsére a United egy elég rugalmas zenekar. Az a lényeg, hogy konzekvensen kell menni egy irányba, és lehet amit most csinálok, az három év múlva fog bejönni, de bejön és ez a lényeg. Ha valaki azt látja, hogy a végső vallomás mekkora királyság, akkor abban két éves meló van, és utána meg még három évig ott volt. Szóval mondhatjuk, hogy a végső vallomás számunk, egy öt éves projekt.

 -kép és szöveg: bulvaros.hu-

[2008.03.12.]