Örömkoncert a Dunán

Élő koncertnek egy kicsit messze volt, de a kivetítőkön lehetett látni is valamit.

A csodás budapesti éjszaka, a gyönyörűen megvilágított budai vár, a csodálatos panoráma, ami annyi külföldi turistát vonz hazánkba. Természetesen mindannyian szívesen sétálgatunk egy szép nyári éjszakán a pesti rakparton és hiába láttuk ezt a csodát már több százszor, mindannyiszor rácsodálkozunk. Hiszen lehetnek kedves emlékeink, például az első csók, vagy az első kézfogás felejthetetlen emlékei szerelmünkkel, de ha ez a szerelem már esetleg szétoszlott, mint a hajnali pára a Duna felett, emlékeinkben akkor is a legszebb pillanatok közé tartoznak és szerintem mindenkinek leperegnek a szeme előtt ezek a pillanatok, amikor ebben a panorámában gyönyörködik.

Tehát ez a csoda adott otthont az ÖRÖMKONCERT 2005 rendezvénynek a budapesti panoráma adta díszletét fényeivel, a Duna illatával, a folyó közepén lebegő hatalmas színpaddal, ahol a hazai jazz élet kiválóságai és külföldi sztárvendégeik adtak öröm koncertet, legfontosabb ünnepünk előestéjén. Az idén harmad ízben megrendezett örömkoncert, amely most másodszor a Duna közepén zajlik, valóban a hazai jazzélet legnagyobb ünnepévé vált. Természetesen az elmúlt két örömkoncert sikere megmutatta, hogy zene nem ismer határokat, különösen igaz ez a jazzre, ami eredete ellenére a legelismertebb nemzetközi zenei nyelvé vált, számtalan dialektusban beszélik, de a világ minden pontján értik.

A mai estén öt, stílusában és műfajában különböző jazz produkciót hallhatott a közönség kitűnő jazz zenészeink tolmácsolásában, és mint említettem a jazz határok nélküli és így a külföldi sztárok is szívesen jöttek Budapestre, a különös helyszín varázsa és a közös örömzenélés élménye vonzotta Őket is.

Az előadás kezdete előtt már két órával -este hét táján- több ezren igyekeztek a rakpartra, hogy a megfelelő jó helyeket elfoglalhassák. A partra igyekezőket udvarias fiatalok fogadták és az este programfüzetét adták át, valamint ülőpárnákat is osztogattak a jelenlévőknek, akiknek már nem jutott ülőhely a kihelyezett padok és asztalok mellett.

Természetesen itt sem hiányozhatott a minőségi ételek és italok kínálata a büfé sátrakban, hiszen a jazz zene mellé igazán jó választás egy finom minőségi pohár bor elfogyasztása. Ezt persze nem véletlenül említettem meg. Hiszen, ha párosításokat kellene keresnem, talán a jazz zenét a borhoz tudnám legjobban hasonlítani. Hiszen a minőségi jó bor több érzékszervünkre hat, színével a gyertyafényben, és szép kecses mozgásával a pohárban szemünket kápráztatja el, illat anyagaival, aromájával a szagló szervünket stimulálja és természetesen ízével, zamatával és a különböző fűszerekre és gyümölcsökre emlékeztető ízeivel ízlelő szerveinket kényezteti, pontosan ez történt a koncerten is több érzékszervünket egyszerre érték ingerek és így sokkal több volt egy koncertnél. Hiszen az öreg Duna és az augusztusi pesti éjszaka mesés illata, a hangszerekből előcsalt hangok és a díszletet adó hely varázsa és a már említett pohár bor összhatásában adott felejthetetlen emlékű estét. Itt azért megjegyezném, nem bízták az öreg Dunára a hangok továbbítását - mint azt tudjuk a bibliából és a fizikából is, hogy erre képes lenne-, hanem valami elképesztő minőségű és minőségi hangosítás volt, tényleg ahogy azt a műfaj megköveteli.

A este első előadója a Babos Project Special-volt, ahol a térség zenei kincseit integráltva, improvizativ összefoglaló zenéjében teljesedik ki előadásuk. Olyan zenészekkel, mint: Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Oláh Gábor (dob), Hárs Viktor (basszusgitár, bőgő) és a különleges adottságú és csodálatos hangú Veress Mónika és természetesen Babos Gyula (gitár). Veress Mónika énekkel, és ének alapú hanghatásokkal, járul a zene kiteljesedéséhez és kápráztatta el a közönséget.

A szétszerelés szünetében a kivetítőkön interjúkat láthattunk a fellépőkkel és külföldi vendégekkel egyaránt a produkcióról, amit ma hallhatunk.

Majd a színpadon Dés László Septet-je és természetesen Utcazene című művükből kaphattunk ízelítőt, egy olyan különös felállásban, ami még soha sem volt hallható ebben a formációban. Hiszen Fekete-Kovács Kornél saját együttesével lépett fel később, így adódott a lehetőség, hogy az Ő helyét egy igazi jazz élő legendának adja át erre az estére, Randy Brecker-nek, aki a trombita és a szárnykürt virtuóz mestere.

Az utcazene valóban elrepít minket egy utca, tér vásári forgatagába és vásári hangulatú motívumok, tánczenei témák, amelyek ötvöződnek a jazz lüktetésével hallhatók, de persze vannak bonyolultabb szerkezetű, balladákra emlékeztető magasabb ívű elemei is. Néhol épp ellenkezőleg már-már giccsbe hajló elemeket csempésztek, ami a vásári forgatagban is meglelhetőek. Ha ismét párokat, képeket keresnénk a zenéhez ez a mű úgy sodorta magával a hallgatót, mint a csendes folyó hullámai a falevelet ringatva a felszínén. Ez az előadás is kitűnő fogadtatásban és elismerésben részesült a hallgatóságtól, és bátran állíthatom, akik ismerik a teljes művet, és már több ízben hallgatták, azért most nagyon sok újszerű értelmezést és megvilágítást vehettek észre az előadásban!

A színpadon, ismét egy különleges és rendkívül érdekes interpretációja a jazz sokszínűségének és fuzionalitásának, hiszen Szakcsi Lakatos Béla az autentikus magyar cigány hangzásvilágot és azok autentikus hangkeltő eszközeit ötvözte a jazz szabad lüktetésével és a két nem is oly távolinak tűnő hullámhossz egybefonásából született meg az Új Magyar Gipsy Jazz, ami teljesen egyedi és szinte sehol sem születhetett volna meg, mint nálunk. Ebben segítségére volt hangjával Rostás Mónika, valamint Rostás Csaba, Lakatos Pecek András és Orbán György, a mai estén vendégként fellépett még a Horváth-Lantos duó is. Horváth Kornél a legismertebb hazai ütős hangszeres művész, Lantos Zoltán pedig hegedűvirtuóz.

Ezt követően a különös színpadot a László Attila Band-Tony Lakatos-sal vették birtokukba. László Attila jazzgitáros, zeneszerző a modern fúziós zene egyik legjelesebb hazai képviselője, sítlusa a contemporary jezzhez áll közel, és műsorukban eredeti hangvételű saját szerzeményeik szerepeltek.

Végezetül a már említett Fekete-Kovács Kornél vezette Budapest Jazz Orchestra lépett színpadra. Fekete-Kovács Kornél zeneszerző, trombita és szárnykürt művész alapította még 1998-ban az akkori hazai jazzérában úttörő big bandként tüntek fel. A tizennyolc tagú formáció célkitűzéséhez híven igyekszik még jobban megszerettetni a big band muzsikát, sokoldalúságát és máig fejlődő nagyzenekari hangzásvilágot. Előadásmódjukban különleges módon és hangzásban szólalnak meg a dixieland, a bebop, a cool és latin stílusjegyei.

Összegezve az este programját, fantasztikus élményekben lehetett része azon több tízezreknek, akik kilátogattak a Duna partjára, hogy részesei lehessenek ennek a csodálatos programnak.

Természetesen voltak kétkedők a tömegben, akik hiányolták, hogy a színpadon a fellépőket nem is látták –a nagy távolság miatt-, csak a kivetítőkön keresztül, de ennek nem is ez volt a lényege, és ezért volt különleges a hagyományos koncerttermi előadásokhoz képest.

-BK- 

[2005.08.23.]