DJ Sterbinszky: "A buliba nem a dumáért kell elmenni, azt meghagyjuk Fábrynak"

Az ország Iegnagyobb egyetemi buliján, a CAMPUS Partyn kaptuk el az elektronikus rnuzsika hazai guruját, aki többek között felfedte a sikeresség titkát.

- A zenekészítés folyamata számodra mennyire magányos?
- Lehetne magányos is, szoktam egyedül is, az egyik stúdióm otthon van. Viszont van, amikor a szerzőtársammal, Sorsos Gáborral a Sequence 11 keretein belül kettesben szerzünk. Elkezd valamit, átküldi a midi file-t, én átírom, visszadobom, aztán megint változtat rajta, így adogatjuk egymásnak, aztán azt mondjuk, hogy na jó, maradjon ez a dallam.

- A DJ-zés az évek során munkává is vált, vagy még mindig szerelem?
- Még mindig hobbi. Első a család, második a zene.

- Vannak kritikusaid?
- Persze. Van barátom is, aki kritikus.

- És ez alkotás közben hat rád?
- Nem. Ott önmegvalósítás van. Vagy azt játszod, ami belőled jön, vagy például most találkoztam egy magyarok által írt, egy az egyben lenyúlt basszusmenettel. Ez az, amikor “ihletet” ad egy másik dal. A saját zenémbe sohasem hagyok beleszólást olyan értelemben, hogy ezt változtasd meg. Nem, ez az én gondolatvilágom, az én belsőm. A discózásban hagyok, ott elfogadok 10 százalékban dolgokat.

- Mitől lesz egy szám Sterbinszkys?
- Az új vonalam abszolút képviselteti magát a Lizard remixünkben, amit Mauro Picottónak is kiküldtünk. Aztán visszaírt pár nap múlva, hogy ő játszotta ezt itt és itt, és nagyon nagy sikere volt, mi pedig mit szólnánk ahhoz, ha ő ezt kiadná.. . enyhén szólva dobtunk egy hátast. Mondhatnánk, hogy ez a svéd vonal, amiben remélem elég mélyen benne vagyok és még egy darabig nem is kászálódok ki.

- A hazai mezőnyből magasan kiemelkedsz. Miben különbözik másokétól az, amit te képviselsz?
- Nagyon sok mindenben. Ne gondoljunk a sikerekre. Hozzáállás szempontjából a közönséghez való viszonyulás, kapcsolattartás a rajongókkal, a settjeim, a technikásság. A konferálást én foggal-körömmel írtom, mert ez egy buta hungarikurn. Nem tudom miért jó ez, mert a buliba szerintem nem a dumáért kell elmenni, azt meghagyjuk a legjobbaknak, Friderikusznak és Fábrynak. Végigdolgoztam az elmúlt fél évet a világ legjobb producereivel és DJ-ivel: Tiesto, ATB, Armin Van Buuren és meg sorolhatnám. Senkinél nem volt mikrofon. Nálam a zene a tipikus, én attól vagyok az, aki vagyok, mert van egy egyedi hangzásom. Robban. Ott eufória van, nincs olyan, hogy ácsorgunk, mint a buszon.

- Bulik során rengeteg negatív példát láthatsz arra, hogyan viselkednek a fiatalok. Szeretnéd, hogy majd a gyermeked discóba járjon?
- Ez elég nehéz dolog. A lányom hat és fél éves, a kisfiam most fog születni. Én 16 évesen maradtam ki először, most azt mondom, hogy 18 éves koráig nem engedem. De úgyis hiába gondolom így, jönnek a “sulibulik” 15 esztendősen és menne. Tartsam vissza, az összes többi barátnője meg ott van? Nem attól lesz valaki más, mert fiatalon kerül be ide először. Mindenki érezze jól magát, ki így ki úgy, persze egy bizonyos limitet tartani kell.

- Életed legmeghatározóbb pillanata?
- Mindig azt mondom, hogy első a család. Minden, ami velük kapcsolatos élmény, a kislányom születésétől kezdve a kisfiam fogantatásáig, mert ő még pocaklakó. Nehéz lenne egyet kiemelnem, sok-sok, a házasság, megismerkedés a feleségemmel.

- A zenére ezek hatottak?
- Persze, persze, nagyon hatottak.

-kép és szöveg: bulvaros.hu-

[2008.04.10.]