Ezt Fábry Sándornak is látnia kell: Streetdance - Step Up 2

Végre egy film, amely a kívülállók számára is elmagyarázza, mi is az a hip-hop.

Mitől hitvallás, életstílus egyben, és nem csupán csak egy táncfajta. Fábry Sándor még a Csillag születik zsűrijeként mondta a 4 for Dance formációnak, hogy nem ért ehhez a műfajhoz. A Streetdance - Step Up 2 megtekintése után talán képbe kerülne, mitől is más ez az „ugra-bugra” a társas táncok „magányától”.

A film az Amerikai Egyesült Államok igazibb arcát mutatja meg. Nem a kertvárosi kisebbség irigyelt, fényűző életét viszi a vászonra, az 5-6 szobás luxusházakat láttatva, hanem a bérházakban, a belvárosok legsötétebb, leglepusztultabb részén, 1-2 szobás lakásokban tengődő, szegény többségét. Oda, ahová születni nem érdem, és elkerülni szinte lehetetlen.

Főhősünk, Andie számára is csak egy esély van, a környék egyetlen igazán jól menő művészeti iskolája. Tánctudása ugyanis fenomenális, ám korábban inkább bűntényekbe hajló, utcai hip-hop bandák tagjaként kamatoztatta azt.

A lázadó Andie (Briana Evigan-táncos) megpróbál beilleszkedni új közösségébe, a marylandi főiskolán, miközben arról álmodozik, hogy baltimore-i utcai táncosokkal dolgozhasson. Közben az iskola legnagyobb reménysége, Chase (Robert Hoffman) új kihívások után kutat, ezért létrehoz egy táncegyüttest, mellyel benevez Baltimore legnagyobb, legkeményebb utcai táncversenyére.

Az ember rájön, a tánc eme formája oly összetett érzelmeket közvetít

Chase beveszi a csapatba a tehetséges Andie-t is, akitől ugyan egy világ választja el, a győzelem érdekében mégis kénytelenek megtalálni a közös hangot és mozdulatokat. Andie két világ – elit táncos-társai és az utca szabadsága – között őrlődik, s ahogy egyre forróbbá válik körülötte a levegő, rá kell jönnie arra, hogy építhet hidat a szerelem és lojalitás, a függetlenség és a karrier között... Mert csak így találhatja meg helyét az életben.

A Streetdance - Step Up 2-ban minden benne van, amely jellemzi a hip-hop-ot. A zenés-látványos film megtekintése közben az ember rájön, a tánc eme formája oly összetett érzelmeket közvetít, olyan részletességgel fejezi ki a koreográfia erejével a mondanivalót, hogy talán egyetlen tánc sem alkalmas erre ennyire. Kiderül az is, hogy a hip-hop nem csupán egy táncműfaj, hanem egy életforma, amelyhez persze nem feltétlen tartozik a törvényszegés. Ám a legtöbb tehetséges táncosnak igazi kitörési lehetőség nélkül, az Internetre gyártott vad kalandok maradnak, mint megnyilvánulási forma.

A film teli van zseniális koreográfiákkal, több percen át tartó perfomance-okkal. Akik tehát kedvelik a táncot, igazán jól szórakoznak majd. Akik pedig Fábry Sándorhoz hasonlóan, keresik a hip-hop értelmét, érdemes a moziban megnézni az alkotástt, hisz az élmény szupertérhatásban igazán ütős…

- Kalmár Tibor (premierfilm.hu) - 

[2008.04.08.]