Péter Szabó „NOX” Szilvia: „Minden apró fogást meg szeretnék tanulni”

A „Kérdez az Olvasó” rovatunkba ezúttal is tucat számra érkeztek a kérdések. Ezeket ezúttal a NOX zenekar két tagja - Péter Szabó Szilvia és Nagy Tamás - tűkön ülve várta. Következzenek az izgalmas, érdekes, olykor meglepő érdeklődésekre adott feleletek szépen egymás után.

„Nagyon jó páros vagyunk a Szilvával”

– Áprilisban új albummal jelentkeztek. Milyen dalok lesznek ezen?
Tamás: Szerintem nagyon jó dalok sikerültek a „Ragyogás” címet viselő új albumunkra, de majd a közönség eldönti, hogy tetszik-e nekik. Kicsit újítottunk, de megmaradtunk a NOX-os dallam és szövegvilág mellett. Legyen ez elég április 15.-én mindenki meghallgathatja.

– Melyik a kedvenc NOX dalotok?
Tamás: Az én kedvencem az „Árny és fény”. De minden dalunkhoz tartozik valamiféle nagyon szép emlék.
Szilvi: Nekem a kedvenc dalom a Karácsony c. lemezünkről a „Hol volt, Hol nem” c. dal. Talán, azért mert ebbe a dalba bele lehet "halni" éneklés közben és rengeteget mond a szövege.

– Tamás kedvenc zenekarod az AC/DC. Ennek ellenére ez a stílus egyáltalán nem jelenik meg a zenétekben. Pedig érdekes lenne pl. a „Százszor ölelj még” rockos feldolgozásban. Mi erről a véleményed?
Tamás: Nagyon sok fajta zenét szeretek, de természetesen vannak olyan időszakok az életemben, amikor tombolni szeretnék. Ilyenkor szeretem ezeket a kicsit keményebb zenéket, de a mi dalainkat nem tudnám elképzelni ilyen keményebb műfajban. Feldolgozták a százszor-t már rockos dallamvilágban, nekem nagyon bejött, de mi megmaradunk az eredetinél, ezt ígérem mindenkinek.

– Elképzelhetőnek tartod, hogy egy rockzenekarban énekelj?
Tamás: Nem nagyon, nekem a népzene és a néptánc az életem, ezt én megtaláltam a Nox-ban, így nem nagyon kacsingatok másfele.

– Van olyan magyar együttes, akivel szívesen turnéznátok?
Tamás: Persze, nagyon sok zenekarral ismerkedtünk meg a tavalyi évben, szeretjük őket, mondhatni, hogy baráti viszonyt alakítottunk ki a zenekarokkal. Én nagyon szívesen dolgoznék Ákossal, és a TNT-vel. Illetve a GEG nevű zenekarral már a múlt évben volt szerencsénk párszor együtt dolgozni, nagyon jó volt, jó fejek és a barátaink is.
Szilvi: Igen, a GEG nevű együttes. Velük már a múlt év folyamán több alkalommal volt közös koncertünk, nagyon jó fejek, baráti viszony van köztünk, illetve Sanyi az énektanárom is.

– Nem fordult meg a fejedben, hogy valamelyik együttessel vagy énekessel közös dalt készíts?
Tamás: Még ezen nem gondolkodtam, nagyon jó páros vagyunk a Szilvával, szerintem tökéletes az összhang közöttünk, olyanok vagyunk, mint a jó testvérek. Szeretjük egymást, de nagyon.

„Az emberek szeretik és kívánják ezt a stílust”

– Megváltoztatta a siker az életeteket?
Tamás: Természetesen, ezt nem lehet letagadni, bár megmaradtunk olyan embereknek, amilyennek a szüleink neveltek minket.
Szilvi: Nekem csak annyiban változtatott az életemen a siker, hogy sokkal több lett a munka. Amúgy maradtam, aki voltam. Egy álmokkal teli lány Forráskútról.

– Sikeresnek tartjátok magatokat?
Tamás: Nem tudom, azokat a dolgokat, amiket kitűztünk a 2004-es évre, szerintem teljesítettük, ha ezt sikernek lehet mondani, akkor igen, bár most még nagyobb feladat vár ránk, egy 80 állomásos élő lemezbemutató koncertturné április 1-től.
Szilvi: Igen, mert a közönség, vagyis ti, azt igazoljátok vissza, hogy szeretitek, amit csinálunk.

– Fordult már elő olyan, hogy nem volt kedvetek fellépni?
Tamás: Ez nagyon rafinált kérdés. Őszinte leszek, volt, hogy nagyon fáradtak voltunk, hiszen nagyon sok fellépésen vagyunk már túl, de ilyenkor a közönség nagyon sokat tud segíteni a zenekaron. Látod azt a szeretet, amivel fogadnak téged, és látod azt, hogy mennyi embernek okozol örömet arra az időre, amíg fent vagy a színpadon.
Szilvi: Én olyankor érzek ilyet, mikor beteg vagyok. Jobban mondva lázas, ami szerencsére nagyon ritka. Hogy mit teszek ilyenkor? Felmegyek a színpadra és énekelek. Olyankor megszűnik minden más.

– Meddig szeretnétek még zenélésből megélni?
Tamás: Sokáig, mi a Szilvával erre tettük fel az életünket, persze csak addig érdemes ezzel foglalkozni, amíg az emberek szeretik és kívánják ezt a stílust, amit mi képviselünk.
Szilvi: Én szeretnék addig énekelni, amíg csak van hangom. Imádom, amit csinálunk. Hogy meg lehet-e élni ebből? Néha igen, néha nem. Ahogy az élet hozza!

– Mit tartotok legfontosabbnak az életben?
Tamás: Azt az utat szeretnék követni, amit a producerünk kitalált a Nox-nak, erről nem szeretnénk letérni, mert eddig mindig jó irányba terelgetett minket. Szeretnénk külföldre is kijutni, és megmutatni a világnak, hogy egy magyar együttes is tud olyan produkciót készíteni, ami megállja a helyét a világ bármelyik színpadán.
Szilvi: Én a szeretetet, és a boldogságot tartom a legfontosabbnak.

– Milyen híresnek lenni?
Tamás: Inkább azt mondom, hogy ismertnek lenni. Ez egy jó dolog, hogy olyat csinálsz, és azzal foglalkozol, amit szeretsz, és e mellett nagyon sok ember szeret téged és a zenekart.
Szilvi: Nagyon jó érzés. Néha furcsa, hogy tudják, hogy ki vagy, hogy hívnak, mit szeretsz és mit nem.

– Milyen a kapcsolatotok a rajongóitokkal?
Tamás: Remek, hiszen tényleg szinte napi kapcsolatban vagyunk egymással, az Internet segítségével,(www.nox.hu ) de a koncertek után is nagyon szívesen találkozunk mindenkivel.
Szilvi: A rajongóinkkal nagyon jó a kapcsolatunk. Kölcsönösen nagyon szeretjük egymást.

– Mi az utolsó CD, amit vettél?
Szilvi: Az Elizabeth és Alicia Keys.

„Szeretnék megtanulni főzni.”

– Mit csináltok szabadidőtökben?
Tamás: Most nem sok szabadidőnk van, hiszen készül az új nagylemez, és természetesen készülnek az új koreográfiák is, így az időnk nagy részét a stúdióban és a próbateremben töltjük. Ha van egy pici szabadidő, akkor pihenünk, vagy alszunk, vagy a családunkkal vagyunk.
Szilvi: Én szabadidőmben általában tévét nézek, vagy alszom. De mostanában abszolút nincs szabadidőnk, hisz sok feladatunk van az új album apropójából.

– Van rendes magánéletetek?
Tamás: Nem nagyon van időnk magunkkal foglalkozni, de természetesen, amire az ember időt akar szakítani, azt mindig megoldja. Mivel mind a ketten vidékiek vagyunk, nagyon keveset látjuk mostanában a szüleinket, ez nagyon nehéz, hiszen imádjuk és szeretjük őket.

– Sokan felismernek a metrón?
Szilvi: Nagyon sokan megismernek, de igazából én nem figyelem. Inkább azok mondják, akik velem vannak.

– Mi a legnagyobb szakmai élményed?
Szilvi: A 2004. szeptemberi margitszigeti szabadtéri koncert.

– Meddig tart nálad a smink és frizura elkészítése egy-egy fellépés előtt?
Szilvi: A smink elkészítése kb. negyed óra, a haj pedig általában pár perc. Ha mindezt szakemberek csinálják, kb. ennek az időnek a tízszerese.

– Tudsz főzni?
Szilvi: Főzni még nem tanultam meg rendesen, mert nincs még egyenlőre kire főzni, magamnak, pedig nem nagyon állok neki főzőcskézni, de amint úgy alakul, minden apró fogást meg szeretnék tanulni. A kedvenc ételeim anyukám főztje, amiket mint azt már említettem meg szeretnék pontról-pontra tanulni.

– Te minden cikket elolvasol magadról?
Szilvi: Általában igen. De igazán anyukám az aki mindent megtalál rólunk ami csak megjelenik és mikor hazamegyek elolvasgatom őket.

Bíró Zsolt

[2005.03.03.]