Könnyed muzsikát sodort a Cairo-szél
A Cairo együttes második albumáról, a "Sodorjon a szél"-ről első meghallgatásra ez jutott eszembe.
A Cairo együttes munkálkodása mindenki számára példaértékű lehet. Mégpedig az, hogy hogyan lehet saját erőből elérni országos ismeretséget ebben a műfajban. Ráadásul egy vidéki városból munkálkodva. Egy biztos. Skinti Csaba a zenélésen kívül a manageri feladatokat is profi módon látja el. Nagyon igényes megjelenésű a lemez, annak ellenére, hogy szerzői kiadás. Általában a szerzői kiadásokból ki van spórolva a megjelenésre szánt pénz. 10 dal, 3 bonus remix és számítógépbe rakva még 3 klipet is megnézhetünk a zenekarról.
Na, de halljuk a korongot. Első dal a címadó szerzemény. A Cairo-tól megszokott könnyed muzsika, ötletes hangszereléssel, mindenki számára érthető dalszöveg. És ezzel itt be is fejezhetném, hiszen ezen dolgok mindegyik dalról elmondhatóak. Ezzel sajnos az is együtt jár, hogy egy kicsit egysíkú a lemez. Ez egy szempontból jó, hiszen mondhatjuk, hogy egységes. Nekem egy kicsit túlságosan is. Ebből a képből az első kicsit kilógó dal az 5-ös track „Sohasem volt szerelem" címmel. Kiváló gitár szóló zenei bevezetésnek, de amikor az ének belép a képbe, kicsit szomorúvá válhat azon hallgató, aki a nagyon technikás énekesnőket kedveli.
Apropó ének. Prokopovics Kata éneklése egy érdekes eset számomra, hiszen szakmailag egyáltalán nem mondható a legnagyobb jóindulattal sem jónak. Minden dal ugyanúgy van elénekelve, semmi frazírozás, semmi hajlítás, semmi szakmai szemmel nézett éneklés. Viszont, aki szereti a Cairo-t, pont ezért szereti. Aki pedig nem rajong a zenekarért, az pont azért nem szereti. Az tény, hogy Kata éneklése, ehhez a könnyed műfajhoz sokkal jobban illik, mint egy hajlításokkal teli, tremolós, 8 szólamban éneklő, szakmailag profi énekesnő hangja. Úgy gondolom, hogy ez az énekhang az együttes védjegye.
Egyébként pedig, maga az énekhangszínről egyértelmű pozitívumként elmondható, hogy nagyon szép. Nem akar az énekeslány többet énekelni, mint amennyit tud. És ez nagyon helyes, hiszen sokszor kapok csömört a gusztustalanul nagymértékben használt ének korrigáló és életet belelehelő stúdiós alkalmatosságoktól. Ez azért jó, mert ha kilátogatunk valamely falunapra, vagy sörfesztiválra, vagy nagy össznépi felvonulásra ahol a Cairo fellép (és nem playback), nem fogjuk megállapítani, a zöld üveges malátalével a kezünkben, hogy „mennyire sz...rabbul énekel ez a lány, mint a lemezen”!
Néha nevetségesség határát súrolja!
Ami viszont nem csak a Kata hibája, az a dalszöveg ritmizálása. Ez egy pár dalban elég bizarrul lett megoldva. Sőt! Néha nevetségesség határát súrolja! Ez már a dalszöveg írásnál fontos momentum, hogy hogyan lehet majd a leírtakat, jól elénekelni. Valószínű, hogy a dalírásnál valamilyen szinten együtt kellene születni a szövegnek és a dallamnak.
A hangszerelésre térve minden elismerésem a Csányi Szabié, nagyon illik minden dal mondanivalójához. És ez fontos, mert egy muzsikának ettől lesz atmoszférája. Nevezetesen attól, hogy a hangszerek hogyan tudják eljátszani a dal mondanivalóját. Ezáltal, tud egy zene hangulatot sugározni a hallgató felé. Talán én keverésileg néhány dalnak lényegesen erőteljesebb megszólalást képzeltem volna el. De ez lehet, hogy csak az én vesszőparipám.
Nagyon tetszik viszont a remixekből a „Csepp a tengerben” című dal (na most nehogy a Jazz+Az-re gondoljunk). Itt úgy minden smakkol, ahogy annak lennie kell. Jó a dal, jó a hangszerelés, és az ének is teljesen illik bele. A következő nóta, „Angyal” címmel megint csak ilyen. Ez a két dal egyel magasabb polcra helyezte nálam az albumot.
Kicsit azt nem tudom, hogy kiknek szól a Cairo zenéje. Ki a célközönség. Ezt nehéz manapság minden műfajban eldönteni. A discoba járó fiatalok, valószínű nem rajonganak az e fajta dalokért, mert ahhoz túl igényes a produkció. A rock zenét kedvelőknek sem hiszem, hogy Cairo plakátok lógnak a falon. Inkább azon felhasználók számára ajánlott, akik zeneileg mindenevők és szeretik a könnyed Dance műfajt, ha még van ilyen! Reméljük, hogy igen!
- norro -
[2008.04.19.]