Életfogytiglan a Back II Black-es Bebének

Úton a fellépésre defektet kapott, de kicserélte a kereket és tovább hajtott. Koncert közben meghúzódott a lába, de rendületlenül folytatta az éneklést, mert ki akarta szolgálni a CAMPUS Party közönségét.

– Mennyiben lesz más a 2008-as Back II Black, mint a 2007-es?
– Annyiban fog különbözni, mint amennyire mi tapasztaltabbak leszünk. Úgy gondolom fontos, hogy az ember mindig meg tudjon újulni, és azt hiszem, hogy ez a zenekar képes rá. Reméljük ez hallható lesz az anyagon is.

– Szerinted egy magyar zenekar milyen távlatokban gondolkodhat?
– Csak egyben: életfogytiglan. Amíg tudunk fejlődni, addig van létjogosultságunk is.

– Szeretnéd kipróbálni magad szólóban is?
– Megmondom őszintén, hogy vannak olyan dolgok, amik nem férnek bele a csapat stílusába, de azok vagy megjelennek lemezen, vagy nem.

– Többek között voltak már színházi szerepeid is. Ez nem érdekelne komolyabban?
– Sohasem voltam az a könyöklős típus. Vagy hívnak, vagy sem. Hála Istennek, nekem szerencsém van, ami ehhez a szakmához elengedhetetlen. Eddig sokszor felkértek, és én örömmel álltam ezen kihívások elé, mert tanultam belőlük. Főleg, amikor olyan profikkal dolgoztam, mint például Hernádi Judit, de még sorolhatnám.

– Ezt nem kell minden esetben tanulni, végzettséged szerint te sem zenész vagy.
– Szálloda és idegenforgalmi diplomám van, ugyanakkor sosem használtam. Egész életemben ezt szerettem volna csinálni. Mióta az első együttesem megalakult, azóta végig kísér az éneklés.

– Jelenleg a negyedik zenekarod taposod. Lesz ötödik is?
– Több volt még, csak azokról senki sem tud. Véleményem szerint a Back II Black örök. Amíg élünk és élek, addig ez a formáció létezni fog. Persze mindenkinek vannak más útjai, amik nem férnek bele a mostani kereteinkbe, de ez egyáltalán nem különös, külföldön az 1800-as évek óta bevett szokás.

– A hazai popkultúra elég telített. Szerinted szükség van ennyi tehetségkutató műsorra?
– Egyrészt örülök, ha felfedezik a tálentumokat, más oldalról viszont nem érdekel. Nekem csak az számít, hogy a zenekarunk eljusson a közönséghez. Ha tetszik, amit alkotunk, akkor jöjjenek ki a koncertre. Mindenkinek megvan a saját pályája, írva van a sorsa egy könyvben. Én és a csapat többi tagja megjártuk a hadak útját, rengeteg tettünk, hogy eljuthassunk ide. Azoknak, akik még nem kerültek felszínre, csak annyit tudok mondani, hogy bízva bízzanak.

– A honlapotokon azt írtad, hogy mindig énekes szerettél volna lenni, és úgy érzed, hogy most már az vagy. Civil életedben milyen céljaid vannak?
– Augusztusban lesz az esküvőm, szóval a család mindenképpen tervben van. Nekem kell egy háttér, ami nyugalmat és erőt ad, nem működnék nélküle.

– Fábián Tamás –

[2008.04.22.]