Novecento az Örkényben

„Amíg van egy jó sztorid talonban, és van, akinek elmesélheted, nincs nagy baj”.

A (régi) új Örkény Színház legújabb darabja, a Novecento, sokak számára nem lesz teljesen ismeretlen. Ugyanis az olasz Alessandro Baricco monológjából 1998-ban Tim Roth főszereplésével Giuseppe Tornatore rendezett filmet, Az óceánjáró zongorista legendája címmel, operatőre Koltai Lajos volt. Zenéjét Ennio Morricone írta, és a vége főcím dalt, pedig a Pink Floyd egykori alkotó géniusza, Roger Waters énekelte.
A létező-nem létező titokzatos zongorista virtuóz Novecento történetét a mostani színdarabban egy hajléktalan meséli el nekünk. Hogy igaz-e amit hallunk tőle? Ki tudja. Talán. Talán nem. De nem is ez az érdekes. Hanem inkább az, mit veszünk ki ebből, miféle embereket képzelünk el magunk elé. A trombitás és a valóban létezett Virginian óceánjáró zongoristájának igaz, vagy csak hamis története. A Csuja Imre által megformált ember őszintesége – még ha elbeszélt története megkérdőjelezhető is olykor –, érzelmekkel teli „mesemondása” igen rokonszenves számunkra. Egyszerre felnézünk rá, sajnáljuk, de talán néha irigyeljük is.
Izgalmas a hallgatónak az is, hogy a ködös sztoriban több valóságos elem is szerepel: ilyenek a valós helyszínek, a hajó, és természetesen az említett egykori briliáns dzsessz zongorista, az amerikai Jelly Roll Morton. Mortont a maga idejében sok helyen, mint a dzsessz feltalálóját emlegették! Valóban ő volt a 20-as évekbeli, korszakos jelentőségű New Orleans jazz sound egyik atyja, aki sajnos a műfaj reneszánszát már nem érte meg. 1941 júliusában halt meg. Akkor, mikor a dzsesszt még művészeti ágként sem ismerték el, egy zenetörténet-kutató interjúsorozatot készített vele (1939) a washingtoni Kongresszusi Könyvtár számára. Morton stílustörténeti fejtegetésekkel tarkított zenefelvétele ma már felbecsülhetetlen érték. A nagyközönség sajnálatosan csak Jelly Roll halála után találkozhatott először ezzel a felvétellel.
Az Örkény Színház legújabb sikergyanús előadását a kiváló színész-rendező Lukáts Andor (Portugál, „Művészet”) állította színpadra. Zenéjét Vedres Csaba (After Crying) szerezte. Dramaturg: Guelmino Sándor.
Gerebics Sándor

[2005.03.06.]