"Csak akarni kell..."

„Együtt minden határon át” címmel, a Roll Dance Kerekesszékes Kombi Táncegyüttes szervezésében, immár második alkalommal kerül megrendezésre a Nemzetközi Integrációs Kulturális-, és Táncfesztivál. A hat órára hirdetett kezdésre zsúfolásig megtelik az eseménynek otthont adó József Attila Művelődési Központ színházterme. DJ. Dominique felvezetője után, a fesztivál fővédnöke, dr. Habsburg György ünnepi megnyitó beszédében méltatja a kezdeményezést.

Ványi Tibor, a Roll Dance csoport elnöke is köszönti az egybegyűlteket. Társaival (többek között Zákány Katalin tánc-szakosztályvezetővel) egyetemben nem kevesebbre vállalkozott, mint a tánc-, és egyéb művészetek segítségével hidat építeni az ép és sérült emberek közé. Hét esztendeje olyan zászlót emelt a magasba, mely az integrációt és az esélyegyenlőséget hirdeti. E jelképes lobogó alatt menetelnek egymás mellett azok az emberek, akik valamiben különböznek a társadalom többségi tagjaitól.

Mága Zoltán is ott volt

A ma esti előadás szép példázata annak, hogyan is fér meg egymással fogyatékos és nem fogyatékos művész. A Roll Dance csoport kerekesszékes előadóinak palotástánca. A romaságát büszkén vállaló Mága Zoltán, és két hölgytársának ámulatba ejtő, virtuóz hangszeres játéka. A Monti csárdás, a Kalinka, vagy a Pacsirta, szavakba nem önthető, frenetikus hegedűszólója. Az elsősorban halláskárosultaknak szóló, Duci Kezek duója által jeltolmácsszerűen, plasztikusan megjelenített dalok, tánccal kombinált előadása. A „kombi”, illetve a „duó” táncvariációi a legkülönbözőbb műfajú zenékre.

A twist, a swing, a rock and roll, a hip-hop, a breake, a keringő, a slow-fox ritmusaira-zenéire koreografált, különböző korú-nemű, fogyatékkal élő -, és „ép” táncosok fantasztikus produkciói. Elég csak belegondolni, hogy egy átlagembernek mit is jelent végig ropni egy vad rock and rollt! Vajon hogyan lehet képes az orosz nemzetiségű Max, székével együtt hátrahajolva, azt csípőből megemelve vállon-, ill. fejen állva pörögni? Vajon mekkora testi-, és lelki erő szükségeltetik mindezek művészi szintű végrehajtásához? És akkor még nem beszéltem a ritmusérzékről, vagy az „ép” táncpartnerhez történő igazodásról.

Indul a nyár

Ha azt gondolnánk, hogy ez a hangulat tovább már nem fokozható, hát nagyot tévedünk! Az egykori Első Emelet énekese Kiki (akinek szerencsésen sikerült legyőznie a halálos kórt), a műsorvezető DJ Dominique-kel duettben nyújtják át az Emelet – Indul a nyár, és a Neoton – Kell, hogy várj slágerét - egy menetközben színpadra szólított Down-szindrómás kislány társaságában. A vakok, ill. látássérültek csoportját Tomy Wonder művésznevű fiú, valamint a Vakrepülés-trió képviseli.

A csodálatos orgánummal megáldott Tamás, szinte a megszólalásig tökéletesen interpretálja Elvis, Ihász Gábor, Lobó és Máté Péter egy-egy örökérvényű dalát. Az értelmi fogyatékosokból álló Parafónia- zenekar Bartók-gyűjtésű népzenéiből, Mozart-klasszikusokból, illetve a reneszánsz muzsika egyes tételeiből szemezget; produkciójukat nehéz könnyek nélkül végig követni. A citerára, xilofonra, gordonkára és ütősre hangszerelt darabokat hallgatva, senki emberfia nem mondja meg, hogy a hangszereket nem teljes- (szellemi) értékű gyerekek kezelik.

S hogy az előadás színpadra állításához mekkora - emberfeletti - munkára lehetett szükség, arra igazából a zene(gyógy)pedagógusok tudnának választ adni. A nemzetek közötti átjárhatóság koncepciója jegyében, láthatunk hastáncosnőt arab zenére táncolni, a Gördülő tánccsoport kerekeszékes párosait latin ritmusokra mozogni, a Bonton TSE gyermek-tánccsoport által a ’60-as éveket, valamint a Honfoglalás- film betétdalára (Kell még egy szó) készült tánc-fantáziát megidézni.

Gyere velünk és légy szabad

A finálé igazi meglepetéssel szolgál. A Pa-Dö-Dö kerekesszékbe kényszerült énekesnője, Lang Györgyi - és természetesen Falusi Marian - előadásában két egykori slágerük után, az összes eddigi szereplő társaságában hallhatjuk a Fesztivál ars poeticáját: „Gyere velünk és légy szabad/ mindig vállald önmagad”. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.

A II. Nemzetközi Integrációs Kulturális-, és Táncfesztivál nyomán, egy egészen másfajta világ tárja szélesre kapuit azon embertársaink előtt, akiknek eddig fogalma sem lehetett arról, hogy a különféle fogyatékkal élők is képesek mindarra, amire „ép” embertársaik. Csak egy kicsit másképpen. Hogy képesek felszabadultan táncolni, énekelni, örülni. Hogy ők éppúgy lehetnek hasznos és megbecsült tagjai a társadalomnak - akár művészetük segítségével is. Hogy nem sajnálatra, hanem – törekvéseik megvalósításához - támogatásra szorulnak.

A ma este megdönthetetlen bizonyítékul szolgált arra, hogy igenis képesek kitörni az évek óta tartó elszigeteltségből, képesek lebontani az előítéletek falát. A közel 4 órán át tartó, - hazánkon kívül - 6 ország (Oroszország, Litvánia, Lengyelország, Svájc, Szlovákia, Szerbia), művészeit vendégül látó előadás egy egész életre megszívlelendő tanulságát Ványi Tibor fogalmazta meg: csak akarni kell!

-Hegedűs István-

[2008.05.20.]