Mi köze van Mozartnak Tiestohoz?

Az első nevét már alapjáraton felismeri a szövegszerkesztő, az utóbbiét viszont nem. Vajon ez csak időleges, vagy a holland mágusé is századokra beleivódik az emberekbe?

A számítógépekbe való beépülés már megtörtént. Nem nagyon képzelhető el olyan elektronikus zene, amely létrehozásakor meg lehetne kerülni a Tijs Verwest néven született művészt. Ám, amit ő képvisel az inkább csak egy szegmense a mai sokszínűségnek, és bár sokak szerint ő a legjobb benne, ez még nem olyan nagy szám.

Pedig Mozart kivételes „számokat” alkotott. Iskolákban tanítják, az ízlés viszonylagosan legmagasabb fokán az ő általa kiszabott úton haladnak, vagyis próbálnak, próbáltak, de inkább feladták, jogosan. Igaz, hogy az ő korában kevesebb lehetőség volt, a tudás csak a kivételeseknek adatott meg, olvasni sem tudtak sokan, nem hogy a hangjegyekkel virtuózkodni.

Így nem csoda, hogy bár utánozhatatlant és zseniálisat hozott létre, még ma is kultikus szellem lebegi körül a nevét. De hogy jön egymáshoz a holland és az osztrák? Egyszerűen. Szó sincs plagizálásról, csupán a két stílus hasonlóságáról. Úgy is mondhatnánk, hogy a komoly szimfonikus és a trance műfaja között csak egy nagyon vékonyka átmenet van. Ennek nem is olyan bonyolult a magyarázata.

Annyira távol állnak egymástól, hogy szinte összeérnek

A legszembetűnőbb különbség csupán az, hogy teljesen más a kettő. Pedig nem. Igazából csak a technikai feltételek bővülésével a gondolatok és érzések megörökítése változott meg, ám eme duett alapdallamvilága nagyon is közelít. Persze lehetne számtalan példával bizonyítani ennek az ellenkezőjét is. Bár az alkotás folyamata felgyorsult, és nem hangról hangra kell komponálni, attól még a hús, hús maradt, és a leve sem hígult fel, csupán ihatóbbá vált.

Röviden szólva ez csak annyit jelent, hogy Amadeusék muzsikája még csak egy szűk körhöz jutott el, és lehetett valaki akármilyen white fülű, a kocsmában nem azt áriázták. De valószínűleg erre nem is nagyon lett volna igény, hiszen a komolyzene megértése, ami a gondolatok felfogásából áll, nem ment volna mindenkinek. Ugyanúgy, mint ahogy a szépirodalom sem az egészhez szól.

A szórakozás azért tudott modernizálódni, mert bárhol és bármikor elérhetővé vált. Ugye a vonósnégyeseket egy az egyben át lehetett volna tenni diszkó stílusba, azonban rájöttek, hogy ez nem lenne olyan sikeres, hiszen ma már nem tehetné meg senki, hogy csak „néhány” embernek játsszon, mert jelenleg a világ mulattatásáról van szó.

Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy értéktelenebb lenne a trance, mint akár a reneszánsz ritmusai, sőt. Azzal, hogy szélesebb perspektívában hallgatják, többen is értik a mostani stílust, így értékítéletet mondanak rá, hiszen mindenki számára artikulált, és mégis kultúrált kikapcsolódást biztosít.

-Fábián Tamás-

[2008.06.03.]