Vikidál Gyula az Egri Csillagokban - interjú a várkapitánnyal
A Musical Fesztivál nyitóelőadása a Honvéd- és a Nemzeti Táncszínház közös darabja az Egri Csillagok, amelyben olyan kiváló művészek lépnek fel, mint Dobó Várkapitány alakját magára öltő Vikidál Gyula.
Az első nemzetközi
Musical Fesztivált 2005. szeptemberében a debreceni Főnix Csarnokban rendezik. A szervezők az első évben a Fesztiválra több mint 30000 ezer nézőt várnak.
Vikidál Gyulát a fesztivál nyitóelőadásáról az Egri csillagokról kérdeztük.
- Pályája során jó néhány musicalben szerepelt. Mit jelent Vikidál Gyula számára ez a műfaj?
- A musicalnek vannak hagyományos és modernebb elemei. Az elmúlt 25-30 évben a modern elemek már fellelhető hagyományokkal bírnak Magyarországon. Az eredeti műfajhoz, az operához való viszonya miatt megtartotta a klasszikus jegyeket, főleg a nagy zenekari hangzást, és ehhez jöttek még hozzá a modern hangszerek. Közben meg kell felelni a közönség igényének is. A musical műfaj pont erre alkalmas. Megtartja a kerek történetet, mint bármelyik opera, de a mai fülnek megfelelő hangzásvilággal. Mindig voltak zenei divatirányzatok, de az adott stílusban már kialakult az utóbbi években, hogy melyik zeneszerző mit tart fontosnak.
Webber, vagy
Schönberg, majdnem minden darabjában megtartotta a klasszikus elemeket, míg
Szörényi Levente a népzenei hagyományokat építi be műveibe. Várkonyi Mátyás a történethez írja a megfelelő dallamvilágot és ez néha nagyon összetett feladat, mely az „Egri Csillagokban” tökéletesen hallható.
Minden művész számára a színpad a legjobb kifejezési eszköz, ez természetes. Nekem először a rockzenekari vonal adatott meg, és úgy gondolom időben sikerült váltanom. Megtaláltam a helyemet ebben a műfajban. Ez a fajta kifejezőeszköz, a nagyon nagy mélységeket és a nagyon nagy magasságokat jelenti. Egy rock-zenekar hangzása minden esetben adott dolog, hiszen a csapat határozza meg, milyen stílust képvisel, és a dalok olyan hangzásúak. A musical műfajban a szereplőknek az a feladatuk, hogy bemutassanak egy összefüggő történetet, melyben a szereplők viszonyát, a nagy szerelmek, a konfliktusok, és a csalódások hozzák meg. Ebben elérni úgy sikert, hogy mint színész mindig tudjam, hogyan kell viselkedni, nem mindig könnyű, de annál inkább nemes feladat. Minden alkalommal ránk van bízva, hogy ebből mit tudunk megvalósítani, és amit mondunk az vajon eljut-e a közönséghez?
- Mit szólt ahhoz, amikor Novák Ferenc megkereste az Egri Csillagok egyik szerepe miatt?
- Az Egri Csillagokat már bemutattuk 1997-ben a Margitszigeten. Majd Egerben került újra színpadra, ahol mint vendégművész játszhattam ismét Török Bálint dicsőségét és halálát bemutató szerepét. Az idén Novák Ferenc „Tata” úgy gondolta, hogy a Fesztivál Színházban a folkhoz közelálló darabot lehetne belőle csinálni. Az Egri Csillagoknak ez a megjelenítése szerintem egy folkmusical vagy folkopera. Majdnem minden eleme koreografált. Fantasztikus és gyönyörű táncok sokasága jellemzi, és nemesíti az egyébként ismert történetet.
- Mennyire volt nehéz Dobó Istvánt életre kelteni?
- Török Bálint után szívesen vállaltam ezt a szerepet, sőt megtiszteltetésnek vettem a felkérést. Dobó várkapitány fontos történelmi személy, az ő életének darabbéli megformálását nagyon szép feladatnak tartom. Sokat gondolkodtam mostanában azon, ha egy újabb lemezt készítenék, melyik számot tenném rá ebből a musicalből. Van egy ilyen dal, aminek a címe, Dobó esküje.
Kevés olyan előadás van a „történelmi musical” műfajában, ahol a főszereplő beáll a táncosok közé táncolni. Itt úgy vannak megszerkesztve a jelenetek, hogy kénytelenek vagyunk beállni, mert különben nincs mit csinálnunk a színpadon. Ebben a darabban Dobó István várkapitánynak részt kell venni a várépítésben. De ugyanez vonatkozik Varga Miklósra is, aki Jumurdzsákot alakítja nagyszerűen, és bizony ő is táncol a török janicsárok között. Vagyis a rivális csapatok táncos jeleneteiben a vezérek jelenléte még jobban erősíti a történetet.
- Igen, a musical nagyon sok embernek a szívéhez közel áll. Miért?
- Pontosan, nagyon nagy értéket képvisel. A nagyon kicsiktől az idősekig mindenki talál magának kedves darabot. Ilyen például a Légy jó mindhalálig, vagy az Oliver. Kortól független, hogy ezt a műfajt mennyire lehet szeretni. Hány száz előadást érnek meg bizonyos darabok. Például a Macskák, vagy mondhatnám az István a Királyt, mely már népoperává vált, hiszen akárhol előadják profik vagy amatőrök, még mindig óriási tömegeket mozgat meg. Ezen kívül mondhatjuk, hogy a musicalnek van olyan vonzereje, ami nemcsak a nézőkre gyakorol hatást, hanem a felnövekvő generációkat is megérinti. Ezek a fiatalok lesznek azok, akik tovább viszik és éltetik ezt a műfajt, mint ahogy annak idején mi is kezdtük.
[2005.09.06.]