A management részéről drákói szigor uralkodott a fotózást illetően, így a lehetőségek kissé korlátozottak voltak, de a lényeg egészen más.

A koncerten elhangzott egy kis új, egy kis régi, és ami a kettő közt volt. Pat azon képviselője a klasszikus jazzgitáros iskolának, aki nem valami egészen új és egyedi technikával, hanem különleges zenei gondolkozással és hangzással teremtett egyéni hangot, s vált különleges stílus teremtővé.

Különleges dallamvilág

Rendkívüli virtuózitást igénylő, a rá jellemző hangulatú szólóival, és dallamvezetésével egy olyan példát állított melyet sokan, az említett Szabó Gábor és kortársai általl letett alapokon nyugvó klasszikus jazzgitár iskola művelői közül igyekeznek követni és abból meríteni.

Pat stílusteremtővé vált, már szinte a kezdetektől, mert a zenei felfogásának és dallamvilágának különlegessége belülről fakad. Ez az, ami vagy van, vagy nincs. Tanulással és tapasztalással is lehet új dolgokat létre hozni, de mégis úgy gondolom, hogy a tehetségen felül, illetve ahhoz hasonlóan itt is a képesség, azaz a gondolkozásmód megléte az, ami meghatározza az egyéniséget.

Először egyedül játszott különböző gitárokon, köztük egy olyan hangszeren mely egy fajta indiai, kínai instrumentum és egy gitár keveréke volt, mint valami hónalj citera, 42 húrral, különböző elrendezésben a testen és a két nyakon. Így természetesen a leírt hangszerek hangzásának keveréke és az általuk festett zenei stílusok is megjelentek a rajta játszott darabban, nem csak a hangzásban de a harmóniákban és dallamokban is különleges elegyét alkotva a keleti és nyugati zenének.

Ebben a részben kevesebb gyors virtuózitás, de fantasztikus zeneiség volt hallható. Érdekes, hogy olykor Snétberger Ferenc jutott eszembe miközben hallgattam az egyik számot, melyben a dallamvezetés és ritmizálás különösen csengett össze a két művész által képviselt különböző stílus és zenei háttér ellenére.

A szólós bevezetés után bejött a két fentebb említett zenész a basszussal és a dobokkal. Pat, akinél összeszámolni nehéz hány emberrel játszott és mennyi albumot adott ki, rendkívül termékeny zenész és most ismét két őstehetséggel áll színpadra, és a jelenlegi közös dolgokon kívül a saját régi darabjait is új fényben mutatja meg velük.

Újat alkot hangszerén

Akik további színeket és részleteket hoznak ki a már ismert szerzeményekből is. Christian Mcbride olyan virtuozitással és tisztán játszik a bőgőn, mint egy basszus gitáron, de mikor a koncert utolsó ráadásában egy bundok nélküli basszus gitár is előkerült, megtapasztalhattuk, hogy ez valóban így van, de ezen felül azt is, hogy az ő stílusa, játéktechnikája fantasztikus zeneiséggel is párosul. Ő szintén valami újat alkot a hangszerén úgy mint Bona, Wooten, Clarke, vagy Linley Marthe, akik mind külön egyéniségek és maga, Mcbride is ide illik a sorba. Világos, hogy már az életkorából is adódóan sincs annyi a háta mögött mint az említetteknek de az egyénisége és tehetsége alapján egyértelműen közéjük sorolható.Rendkívül tiszta játéka olyan mint ha mondjuk egy klasszikus gitáros felfogásával nyúlna a hangszerhez, de mégis benne marad az egyéni és jazzy tűz. Egészen szenzációs.

A dobos Antonio Sanchezről szintén csak szuperlatívuszokban lehet szólni. Nem is cifrázva ezt, annyit mondok, hogy fantasztikus.

Az utóbbi idő koncertjeit látogatva könnyen rádöbbenhetünk, hogy felnőtt egy új zseni nemzedék, akik a nagyok mellett most formálódnak és már igazi egyéniségüket megvillogtatva nagy esélyesei annak, - hogy többen közülük - ők is ikonná váljanak. Ezúttal is megismerhettünk kettőt közülük.

A kocert két ráadással zárult melyből az utolsó egy rock’n roll szerű alapokra építkező Metheny féle jazzrock volt, ezzel a jazz szinte összes hangulatát és vonulatát felsorakoztatva a koncerten. Igazi élmény volt, mely során néha úgy érezhettük, hogy egy kis jazz klubban ülünk, aztán volt, olyan, hogy szinte mintha a művész otthonában, vagy éppen egy stadionban hallgatnánk a zenét.

Pat elmondta, hogy mindig szívesen jön Magyarországra mert szeret itt és nekünk játszani, és ennek persze mi is nagyon örülünk és várjuk vissza.